Egy táj, melynek lelke van: Kalotaszeg I.
2009.06.26. 19:50
"Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók."
Ady Endre: A Kalota partján
Fatornyos templomok, hullámos-teraszos táj, pártás lányok, pattogó legényes: Kalotaszeg az egyik legjellegzetesebb magyar tájegység.
De mi lehet a titok nyitja? Mi lehet itt, ebben a pár faluban és határában, ami elvarázsolta-elvarázsolja nemcsak Kós Károlyt, Adyt, Jékelyt, Finta Józsefet, hanem megannyi látogatót és a gyakorlatukat ott töltő magyar és osztrák tájépítész-hallgatókat is? (A gyakorlat csak az egyik faluban, Magyarvalkón volt)
Magyarvalkó temploma napnyugtakor.
Kalotaszeg a Királyhágó és Kolozsvár között fekszik Kolozs megyében (Judetul Cluj), központja a korábban mazővárosi rangú Bánffyhunyad, de természetesen a megyeszékhely is fontos az itt élőknek. A "harmad vármegyényi" terület további három részre oszlik: a főúttól délre elterülő-magasabb fekvésű-Felszegre, az attól délre fekvő Alszegre, illetve az Almásmentére, ami a Szamosba folyó patakról kapta nevét. Eredetileg a Kalotaszeg elnevezés csak az első területet jelölte, ezért isvan itt némely falunak "Kalota" előtaggal ellátott neve (Kalotaszentkirály, Kalotadámos). Szintén felszegi falu Magyarvalkó és Magyargyerőmonostor, ezek templomai kiemelkedően szépek és különlegesek. A terület magyar lakosai egy falu kivételével reformátusok.
Néprajzkutatók szerint a Kalotaszegnek van a legkifinomultabb népművészete a magyarok lakta területek között. Ez a tájegység akkor vált ismerté és elismerté, mikor kiépült a Budapest-Nagyvárad-Kolozsvár, illetve a századfordulón Európaszerte megélénkült az érdeklődés a paraszti kultúra iránt (pl. stockholmi Skanzen). A néprajzkutatók és a művészek az alföldi Matyófölddel egyidőben fedezték fel (Kalotaszeg és a magyar szecesszió kapcsolatáról a következő posztot tervezem)
Kalotaszegen nem csak a templomok, a népviseletek és a népművészet egyéb ágai érdekesek, hanem maga a TÁJ is:
Jellegzetes kalotaszegi táj. A termőföld rossz minősége, és a lejtésviszonyok (erős volt az erózió) miatt az egész környéken teraszos földművelés folyt. A TSz-ek megszűnése, növénytermesztés válsága és a lakosság csökkenése miatt a tájhasználat intenzitása is csökkent: a területen juhokat legeltetnek. De a képen is látszódik, hogy beindult a szukcesszió (visszaerdősülés).
Magyarvalkó műholdtérképe. A balra látható falu Kiskalota, jobbra pedig Magyargyerőmonostor vége látszik. Megfigyelhető a teraszos "holdbéli táj", valamint a falu körüli sötétzöldebb "folt" a gyümölcsösök öve.
Magyarvalkó látképe a falu feletti Malatóról. Jól látszanak az előbb említett gyümölcsösök. Ezek nagyrésze az egyházközség (vagyis tuljdonképpen a falu) tulajdonában van, árverésen osztják fel részekre. A kertekben olyan gyümölcsfajták (elsősorban alma és körtefajták) találhatók, amik máshol nem fordulnak elő. Mindez két korábbi lelkésznek Mihálcz Eleknek és fiának, Ákosnak köszönhető, akik jelentős gyümölcsnemesítő munkát végeztek és erről részletes naplót is vezettek. (a képen sajnos az is látszik, hogy nem volt a jegszebb idő.) A háttérben a már románok lakta havasok, a Vlegyásza (Kalota-havas) látszik.
A tájegység építészete is igen érdekes. A házak a terepviszonyokat követik, így az utcáról gyakran egy pince is nyílik, és afölött helyezkedik el a lakószint. A díszítések a ruházathoz és a bútorzathoz hasonlóan igen gazdagok. Külön említést érdemelnek az oromzatok: valószínűleg a századforduló magyar fürdővárosainak (Félixfürdő, a székelyföldi Borszék, stb.), illetve a kolozsvári villák úgynevezett svájci típusú házai voltak rájuk hatással.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tényleg csodás a táj! Nagyon tetszettek ezek a harsány zöld,teraszosított dombok (azért remélem nem erdősül be mind), na és a kis falvakról nem is beszélve. Ezelőtt is jártam már Erdélyben, de talán ez a vidék ragadott meg eddig igazán. Különleges szépségű, és olyan érdekes légköre van!
Örülök, hogy ezt posztoltad!