Alföld: puszta, gémeskút, paprika. A (szerintem) igen érdekes és izgalmas tájnak sajnos elég rossz a "marketingje". Pedig az Alföld: jellegzetes, szép városok, gazdag termőföldek, kertkultúra, kastélyok... mint például itt, Békés megye közepén, Szabadkígyóson is. (a képek 2007 tavaszán készültek)

összhang... magnolia (Magnolia X soulangiana) a kastélykápolna előtt

Hogyan kerül egy grazi gyógyszerészcsalád Békés megyébe? Pélául úgy, hogy beházasodik egy linzi számvevőtiszt családjába. A polgárcsaládból származó Wenckheim József, aki alsó-ausztriai kancellárként lett nemes, feleségül vette Harruckern Ceciliát. Az ő edesapja, Harruckern János György a linzi számvevőszéktől került át a katonai élelmezési hivatalba. Valódi reformokat hajtott végre, teljesen átszervezte a hadsereg élelmiszerellátását, aminek köszönhetően a kincstár hatalmas összegeket takarított meg, annak ellenére, hogy akkor zajlottak a török elleni felszabadító háborúk. A hála nem maradt el: III. Károly báróvá tett, birodalmi lovaggá ütötte, és-Harruckern saját kérésére!-neki adta szinte egész Békés vármegyét. Látszólag Harruckern nem járt jól: ura lett egy hatalmas, háború sújtotta, néptelen mocsárnak-pusztának. De ugyanolyan zsenialitással látott neki "birodalma" kiépítésének, mint a hadiszállítás korszerűsítésének: tót és német telepesek, folyószabályozás, sakktábla-alaprajzú falvak és városok, kastélyok...

 

Ebbe a szép kis hozományba házasodott be Wenckheim József, akinek fia ifj. József kezdte kiépíteni a kígyósi majorságot, és ő  alapította a dohánytermesztéssel foglalkozó Ó-és Újkígyós falvakat (Ókígyós ma Szabadkígyós község), és építette a régi kastélyt. Az ő lánya volt gróf Wenckheim Krisztina, aki férjével és első unokatestvérével (!!!), Wenckheim Frigyessel felépítette a kastélyt és a ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvárnak otthont adó pesti palotát. Hét gyerekükkel télen pesten, nyáron Kígyóson laktak.

A kastély és a kert légifelvételen (forrás) A kert (a képen nem látszik) úgy helyezkedik el a szántók között, mint egy sziget. Jobbra látható a "pleasure ground". Hogy mi az, mindjárt kiderül:)

A megrendelők nem kispályáztak: a kastély tervezője Ybl Miklós volt, az építkezés 1875 és 1879 között zajlott. Az épület francia-német neoreneszánsz stílusú. Most nézzük meg a területet!

a kert bejáratától vezető kocsiút a kastélyt a kiszolgálóépülettel összekötő árkád alatt halad át. Itt van a főbejárat is.

ha átmegyünk a kastélyon (ami éppen zárva volt) ezt a képet láthatjuk nyáron a terszról (forrás). Ez az a bizonyos pleasure ground. A mai állapota is elég jó (a kastélybam működő mezőgazadági iskola tanulói gondozzák a kertet), de régen nagyobb és szebb volt:

 kép forrása. A pleasure ground eredeti pompájában. Ez a historizáló kertek jellegzetes eleme. A ezekben a kertekben a tájképi elemek mellé visszatértek az architektonikus formák, de nem olyan kötötten, mint egy régi kertben. Színpompásak, díszesek voltak, innen a forma neve. Ilyen "grundok" többnyire a kiemelt homlokzatok előtt voltak, és a nappali helyiségekből lehetett rájuk látni. A képen jobbra látható üvegház már nincs meg.

Fontos, hogy minden épületre legyen kilátás. Itt ezt elég szépen megvlósították, széles nyiladék végja ketté a parkot. A jobb oldali hatalmas kocsányos tölgy (Quercus robur) még az eredeti flóra maradványa.

szélesebb látószög... igy még impozánsabb a látvány, és még jobban látszik, hogy vágták bele a nyílást az erdőbe. Leírások szerint lovaspoló-meccseket tartottak itt. Ma mögöttem már "susnyás" zárja el a kilátást, eredetileg viszont szabad kilátás nyilt a szántóföldekre, ami a család gazdagságát biztosította.

Visszatérve a kastélyhoz, a toronytól barla egy izgalmas részét járhatjuk be a kertnek:

vajon miért kapta a falu a Kígyós nevet..? Az ismeretlen kertépítész meghagyta az egykori mocsári vegetációt, és a mesterséges tóba terelte a vizeket.

A tó szűkületén átvezető öntöttvas híd, háttérben az árkád. A tóparton mocsárciprusok (Taxodium distichum) serege szegélyezi. Ennek a fának vannak a jellegzetes légzőgyökerei.

vízivilág...a másik híd, ami a szigetre vezet. A tóparton túl volt a "babaház", vagyis a hét gyerek magyar parasztházat utánzó "gyerekszobája", tornáccal, búbos kemencével (a Wenckheim grófok időközben buzgó magyar hazafiak lettek).

A kastélyegyüttes és a park minden kényelemmel fel volt szerelve: az épületben gázzal, majd villannyal világítottak, és később természetesen telefont is bevezettek. A kertészet és a pince között kisvasút (!) szállította a terményeket. A parkban lóvaspálya, úszómecence, teniszpálya, kisrepülőtér hangárral (!!!). A fenntartásról 3-4 szakképzett kertész és 30 (!) kertészlány-és fiú gondoskodott.

Nemrég kezembe került egy tavalyi Heti válasz, amiben egy Wenckheim Istvánnal készült interjú olvasható. Ebből kiderül, hogy a család Bécsben és Pécsett él, és sörgyártással foglalkozik-nem is akárhogy: ők a többségi tulajdonosai az Ottakringernek és a Pécsi sörgyárnak...

A bejegyzés trackback címe:

http://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr411353386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Römök post :)

Kár, hogy a üvegház nem maradt meg. És sajnos az is, hogy egy ilyen társadalmi réteget, úgyszólván "kiírtottak". Most már nincs ki vigyázna e ékekre :(. Hát igen, a "bosszú" megérkezet.
@Sadia: hát igen, minden visszásság ellenére rengeteg értéket teremtettek. És közgazdaságilag is képzett volt legtöbbjük. És tényleg igazi "elitként" viselkednek általában (képzettség, nyelvtudás, kapcsolatok). Az üvegházért meg tényleg kár. Egyébként máskor is adhatsz címeket :D
@aesculus: Ennek a rétegnek a jelentősége abban volt, hogy képviseltek egy nemzeti tőkét, ami már hát szerintem nincs. Ami, valljuk be nem túl jó hír.

(címet meg szívesen)
A mindenit, ez gyönyörű! Tudtak élni a grófék, nem mondom! Nagyon szívesen eltöltenék egy délutánt itt mondjuk ősszel, mikor a levelek már sárgák. Biztosan szép. Piszkosul romantikus hely!
amikor ott jártunk, iszonyúan sok bagoly tanyázott a park fáin. Volt 4-5 fenyő és olyan 15-20 erdei füles volt mindegyiken!
csodálatos. de nekem erről is a turai Schossberger kastély jut eszembe, mint non plus ultra. Egyszer volt egy cikk róla egy hétvégi nemzet mellékletben.
Róla nem szándékozol esetleg?
@vero: jól látod a hasonlóságot, mert mindkettőt Ybl tervezte. Bár az mozgalmasabb tömegű, olyan, mint egy Loire-menti kastély. Már kétszer is voltam Turán, de mind a kastély, mind a park elég rossz állapotban van. De nem ezért nincs róla poszt, hanem mert nem volt nálam gép:). Én is olvastam a nemzetes cikket anno, és a Bp-folyóiratban is írtak róla.
az kétségtelen, hogy itt a szabadkígyósi parkban nagyot szól, hogy így hagytak/visszaállítottak egy rész természethű állapotába. ez 100 éve egy érdekes szösszenet volt/lehetett, most meg kuriózum.
a turai parkben semmi érdekes nincs, vagy csak nem maradt.
ááá! milyen nagyszerű, hogy a két épületegyüttes között mennyire lehet érezni, hogy más a ritmusuk. vlsz, csak azért érzem belőle, mert ua. a tervező. ha más keze munkája lenne én már kevés lennék hozzá.
Jó a blog, élvezem a posztokat, de ezt
"ura lett egy hatalmas, háború súlytotta, néptelen mocsárnak-pusztának"
'sújtotta'-ára kérem, javítsa ki!
A wikipédián is van egy érdekes szösszenet:a gróf, Wenckheim József Antal (1780-1852) majdnem 70 évesen nemzette gyermekét, gróf Wenckheim Krisztinát (1849-1924).Azért ez se semmi...

A teljes cikk:

hu.wikipedia.org/wiki/Wenckheim-kast%C3%A9ly_(Szabadk%C3%ADgy%C3%B3s)