Daruk helyett toronyházak: a London Docklands
2010.02.05. 17:58
Toronyházak, magasvasút, üzletemberek-a környék jelentősen átalakult.
Docklands... szinte fogalommá vált ez a szó: hajógyárak, raktárak, Dickens-i hangulat. A várostól keletre fekvő területeket a XIX. század elején kezdték beépíteni, amikor az addig is prosperáló kereskedelem még nagyobb lendületet vett. Az első "fecske" a West India, vagyis a Nyugat-Indiai társaság dokkja volt, ezt kilenc követte egészen 1921-ig. Kétféle dokk van: az egyik a vizes, a másik a száraz. Egy "dokk" természetesen egy egész rendszert jelentett, ahol mindkét féle megtalálható volt, és az adott társaság hajóit javították, esetleg építették. A dokkokhoz hatalmas raktárak épültek, a megmaradtakban állítólag most is érezni lehet a fűszerek illatát. Az angol nyelv kikötői szókincse elég gazdag, tehát itt wharf-okkal (Canary Wharf), pier-ekkel, és Water-ekkel (Canada Water) is lehet találkozni, ezek különböző fogalmak, amik kismértékben térnek el a dokkoktól. A második világháború idején a városnyi méretű negyedet szinte teljesen megsemmisítette a Luftwaffe: egyrészt ez volt az egyik fő célpont az országban, másrészt ez fekszik legközelebb a tengerhez, ami légvédelmi szempontból volt rendkívül előnytelen. A háború után már sosem nyerte vissza egykori jelentőségét a "dokkföld": Nagy-Britannia elveszítette gyarmatait, a hajózás fénykora leáldozott, mind nagyobb teret nyert a légi és a közúti szállítás. A hatvanas években történt a "kegyelemdöfés": a hajógyárakat az essexi Tilubrybe, míg a teherkikötőt suffolki Felixstowe-ba költöztették,mert kedvezőbbek voltak a körülmények. A nyolcvanas évek elejére létrejött egy 21 km2-nyi "szellemváros" (a XII. kerület 26 km2 területű). A Docklandhez kapcsolodó East-és Westhamben, ahol a hajógyári munkások laktak, a nyolcvanas években súlyos etnikai villongásokra is sor került (2005-ben a negyedmilliós kerület 32%-a volt angol, de még így is ez a legnagyobb etnikai csoport). A rendezési tervet már 1971-ben elfogadták, de nagyon sokáig nem történt előrelépés. 1982 és 1998 között indult el az érdemi munka: lebontották a legtöbb épületet, rendezték a területet és felépültek az első iroda és lakóházak. 1987-ben megnyitották a Dockland Light Railway-t (DLR), majd 1999-ben meghosszabbították a Jubilee Line-t. A 2012 olimpiát is a terület szomszédságában tervezik megrendezni. Mára (harmincéves "vajúdás" után) a Dockland sikertörténetnek tekinthető.
Sajnos a területnek csak egy kisebb részét sikerült bejárnunk (csak egy hetet voltam Londonban), de az is rendkívül érdekes:
Kilátás a Monumentből. A háttérben látszik a Docklands (a kép közepén lévő gótikus torony már szerepelt egy posztban).
...közelítünk. A Canary Wharf felhőkarcolói a hajóablakból egy szép angol délelőttön.
...mindjárt kitötünk. A negyed egyes házait úgy formázták, hogy emlékeztessenek a darukra. Valószínüleg a darukezelő fülkék helyén ma loftlakások vannak.
Másik napon, Greenwich felöl közelítve. A South dock helyén kisméretű lakóházakat építettek, jól látszik rajtuk a nyolcvanas-kilencvenes évek posztmodern stílusa. A háttérben a Canary Wharf toronyházai.
A kis-szinte családi-házak után következnek a nagyobb társasházak. Érdemes megfigyelni, mekkora volt egy ilyen dokk; egy nagyobb tó!
A Canary Wharf felé az épületek egyre magasabbak és egyre falanszterszerűbbek. Nem nagyon pazaroltak a zölddel, igaz a víz kicsit kárpótolja ezt. Annak ellenére, hogy fantasztikus hely, és a DLR-nek (no meg az ajándék bérletnek) köszönhetően szinte minden nap itt mentem be a belvárosba, lakni nem szívesen laknék itt.
A futurisztikus hangulatot fokozzák az elhaladó, vezető nélküli DLR-szerelvények. Nagyon jó móka a vezetőfülke helyén ülni; igaz, egy hét alatt készer romlottak el a kocsik...
Az előző kép erről a hídról készült. Vagyis ezt a képet a DLR kocsijából készítettem. A hídon üzletemberek sietnek munkahelyükre a reggeli csúcsforgalomban.
Sajnos ezen a képen tükröződnek az ülések, de látszik a munkába siető embertömeg, valamint jobb szélen a Jubilee line Canary Wharf megállójának csarnoka.
docklandi részletek... a gyalogoshíd pilonja, és a mögötte lévő irodaház
Minden és mindenki hűvös, elegáns és visszafogott. Életkép a North Colonnade úton.
A terület központja a Canada Square, ahol szép vadgyeszenye fasort (Aesculus hippocastanum) ültettek...
...ami eltörpül a HSBC-székház mellett.
Az egykori dokkok csatornái és a szintváltások teszik igazán érdekessé a negyedet.
Egy-két "ittfelejtett" raktár, daru sejteti csupán, milyen volt a régi városi-ipari tájkép.
A metróállomás előtti térre kínai mamutfenyőket (Metasequoia glyptostroboides) ültettek. Kíváncsi lennék, száz év múlva vajon a fák, vagy a felhőkarcolók fognak-e állni.
A metróállomás bejárata. Igyekeztem olyan képet csinálni, ahol viszonylag kevés ember van. Pár perc múlva feladtam...
Az állomás felső csarnoka. A legtöbb londoni metróvonal megdöbbentően mélyen van, és nyomasztóan szűk (a beceneve, a Tube csövet jelent). Mivel ez egy új állomás itt tágas csarnokot tudtak kialakítani, de maguk a metrószerelvények itt is szűkek, mivel ez egy régi vonal meghosszabbítása.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kulonben a kornyezo teruletek nem tul jok, Fel vannak ujitva, de Tower Hamlets elegge kellemetlen kornyek tud lenni, leginkabb ejjel. Van tobb ismerosom aki arrafele lakik, mind ezt mondja.
ugye ennek a résznek a szabadtereit tervezte Olin irodája??? mintha az utolsó előtti képen szereplő metrómegállót láttam volna egy előadás anyagában - állítólag nem szeretik túlzottan az angolok a itteni parkokat...
Ha pl. összehasonlítjuk a párizsi défense negyeddel, ég és föld a különbség.
@manzárd café: @mestska: köszönöm, valóban érdemes ide elmenni. Akár többször is az út során:)