Erő Zoltánnak, nem csak azért, mert türelmesen megvárta, hogy az elkészítsem ezt a rengeteg képet.

A Kossuth-szobor, a Városháza és az Öregtemplom.

Kossuth, Széchenyi, Szabadság, Kálvin, Lestár. Kecskemét, gyümölcstermésztésből-és kereskedelemből meggazdagodott város az előző századfordulón teljesen újraformálta városközpontját. Az egykori kusza belvárosi utcahálózat lebontása után létrejött a több, mint 12 hektáros (!), öt térből álló láncolat. Ezek peremén épült fel az egyik legszebb magyar építészeti együttes.

 

A főtérrendszer meglehetősen összetett. Az alföldi városok legtöbbjéhez hasonlóan Kecskemét is halmazos település, aminek közepén "halmazos", spontán kialakult, zeg-zugos városközpont helyezkedett el. Kada Elek polgármestersége alatt kisajátították, majd lebontották a sraffozott tömböket, kialakítva így a "térfolyamot". Az őt követő Lestár Péter idején épült fel a legtöbb szecessziós épület a tereken illetve azok környékén. (A térkép Körner Zsuzsa A városrendezési szabályozások története Magyarországon című könyve alapján készült).

A tereket az talán az Öregtemplom tornyából lehet a legjobban áttekinteni. A szemközti oldalon, a kupolás zsinagóga mellett van a Rákóczi út torkolata. Ettől jobbra látható a Cifra-palota teteje, majd a Református Újkollégium magyaros szecessziós hatalmas tömbje. A kép jobb oldalán a középkori eredetű református templom és a mellé épített neoreneszánsz bazár helyezkedik el.

A Református templom mellett, a Kossuth téren áll a ferencesek temploma, a város legrégibb épülete. A téren áll a névadó szobra.

A tér másik oldalán áll a Városháza. Érdemes megfigyelni, hogy csak a Kossuth tér felé eső szárnyak kétemeletesek, az oldalsó és hátsó épületrészeknek csak egy emelete van.

A tér egyik "vezérépülete" az Öregtemplom. Valójában a Ferences-és a Református templomnál is fiatalabb (1774 és 1779 között épült Oswald Gáspár tervei szerint), de az Alföldön az "öreg" szó azt jelentette: "nagy". És ez a templom tényleg nagy (vagyis öreg).

A Kossuth térre visszatérve érdemes megfigyelni közelebbről is a Városházát. Az épületet a Millenium tiszteletére emelték 1893 és 1897 között. Tervezőjének, Lechner Ödönnek ez egy átmeneti, "kísérleti" alkotása, a francia neoreneszánsz Drechsler-palota (Balettintézet) és a formabontó Iparművészeti Múzeum között (a Városházáról és a kecskeméti szecesszióról a posztsorozat egyik részében lehet majd többet olvasni-látni).

A Városházával szemben áll a Kossuth-szobor (Telcs Ede, 1906). A szobor érdekessége, hogy a mellékalakot, egy népfelkelőt a kecskeméti hagyomány szerint Kacsóh Pongrác zeneszerzőről mintázták.

A Kossuth tér déli oldalán áll a város legrégibb épülete, a ferences templom (a képen  tornyának jobb széle látszódik). A XIV. században kezdték építeni, de a barokk időkben jelentősen átalakították. Körítőfala előtt áll a barokk kálvária. A kép hátterében a református templom tornya látszik. Erő Zoltán felvétele.

Ez a látvány két festőt is megihletett: Perlrott Csaba Vilmos és Iványi Grünwald Béla, a kecskeméti művésztelep két tagja is "vászonvégre kapta" a kálváriát és a két templomot. Perlott képének forrása.

 

A már említett református templom a főterek közepén, szigetszerűen helyezkedik el. A ferences templomhoz hasonlóan középkori eredetű, egészen a torony felső részéig láthatók ennek nyomai. Szomszédjához hasonlóan ezt is kibővítették a XVIII. században, ekkor alakult ki az egyedülálló, kéthajós elrendezése.

A templom déli oldala mentén hangulatos kert húzódik. Itt eredt az a fává nőtt borostyán (Hedera helix), ami az egész déli falat beborítja.

A templom nyugati és keleti oldalán a XIX.  században beépítették a kertet. Itt létesítették Pártos Gyula (Lechner Ödön alkotótársa) tervei szerint a Református Bazárt. A különleges, kiugró tetőzetű épületet az ötvenes években "városképvédelmi" okokból el akarták bontani. Ez szerencsére nem történt meg, így az egyedülálló épület megmaradhatott (a bazár másik oldala látható a Kossuth szobor mögött).

A templom mellől leágazó "főtérnyúlványban", a Kálvin téren áll a Református Ókollégium gyönyörű, klasszicista épülete. A Kollégium a debrecenihez hasonlóan, nagy múltú iskola, 1564-ben alapították. A régi épületet 1830-ban emelték (és látható módon a közelmúltban felújították, de elég rossz minőségben, hiszen hatalmas ázásfoltok láthatók). Ma itt az egyházkerület múzeuma és a Károli Egyetem egyik kara működik.

A Kollégium jogutódja, a Gimnázium ugyanis új épületet kapott 1912-ben. Az Újkollégium fiatal építésze, Mende Valér Kós Károly követői közé tartozott.

Az Újkollégium már a századfordulón kialakított Szabadság térre néz. A térnek ezen a részén még megmaradt a jellegzetes kecskeméti sárga keramitburkolat, ami fölé pompás "ostorfa-alagút" (Celtis occidentalis) borul.

A térnek erre az oldalára néz a szinte valószínűtlen Cifra-palota. 1902 és 1903 között, Márkus Géza tervei szerint emelte a város a többfunkciós épületet: a földszinten üzletek, az első emeleten Kereskedelmi Kaszinó, a másodikon elegáns bérlakások kaptak helyet. Ma mindhárom szinten a Kecskeméti Képtár épületei helyezkednek el (az épület részletes ismertetése a posztsorozat kecskeméti szecesszióról szóló részében lesz majd olvasható-látható).

A Cifra-palota és a Zsinagóga között torkollik be a térbe a Rákóczi út. A negyven méter széles (!) sugárút tulajdonképpen egységet alkot a főterekkel, a pályaudvart köti össze a városközponttal, tehermentesítve (és eljelentéktelenítve) a régi kecskeméti főutcát, a Nagykörösi utcát (a Rákóczi útról és a Nagykőrösi utcáról a posztsorozat következő részében lesz szó).

A Rákóczi út torkolatának másik oldalán áll az impozáns Zsinagóga. A magyar historizáló "nagyzsinagógák" közül ez az egyik legkorábbi, 1864 és 1868 között épült Zitterbach János tervei szerint. A korábbi, az egyik szomszédos lakóház udvarán meghúzódó zsinagóga után ez az épület valódi váltást jelentett. A zsidóság, mint felekezet  egyenrangúvá válását 1848-ban mondták ki. Az épület átadása után már négy egyház temploma állt a téren. A Holocaust során a kecskeméti zsidóság teljesen elpusztult, a zsinagóga 1974-ig üresen állt, azóta a Tudomány és Hechnika Háza.

A Szabadság tér másik oldalán, pontosan az Újkollégiummal szemben áll Mende Valér másik épülete, a Luther-udvar. Nevéből is látszik, hogy az kecskeméti evangélikus egyházközség bérházának épült (így jelenik meg a negyedik felekezet is a főtereken). Stílusában követi a szemközti kollégiumot.

A főkapun belépve jutunk be magába a "Luther-udvarba", a hangulatos belső üzletutcába.

A Luther-palota szomszédja a neoreneszánsz "Nagytakarék". A Kecskeméti Takarékpénztár számára épült, Pártos Gyula tervei szerint. Érdekes, hogy a "terrakotta" szín mellett világoskék terrakotta berakások díszítik.

A szomszédban egy másik banképület áll. Elé a közelmúltban kissé bumfordi "vászontetőzetet" emeltek. Az oszlopokon viszont a régi kecskeméti mesterségek jelképeit helyezték el.

A főterekre jellemző a szabadtér-építészeti kesze-kuszaság: harsány viacolor és töredezett aszfalt, archaizáló, de nehézkes kandeláberek (furcsa módon a sétány közelébe állítva) és kortárs dizájn. A növényzet állapota is hagy kívánnivalót maga után: a már említett csodálatos ostorfák mellett, különféle gyomfák, és rengeteg túlnőtt fenyőféle (tiszafák és lucok) is látható a téren. A lakossági tiltakozásoktól tartva ezeket nyilván nem merik kivágni, aminek a tér egységessége, beláthatósága látja kárát.

A főterek a kifogásolható szabadtér-építészeti kialakítás ellenére is fantasztikusak. A századfordulós városrendezők sikeresen elkerülték a kisszerűséget, sőt, olyan térrendszert hoztak létre, ami elképesztően nagyvonalú és tágas. Az pedig külön szerencse (sok-sok tonna értékesített kecskeméti gyümölcsnek köszönhető), hogy ezt a hatalmas térséget sikerült magas színvonalú épületekkel keretezni.

Pont a poszt befejezése után jutott eszembe, hogy a kecskeméti főtér szecessziós épületei szerepelnek a világörökségi "várólistán" is.

A bejegyzés trackback címe:

http://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr654321341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Már a főtér kapcsán is talán több említést érdemelt volna,de a beígért Rákóczi úttal foglalkozó folytatásban már semmiképpen nem lehet majd a témát elbagatellizálni.
Kíváncsian várom tehát a szerző véleményét a várost lassan de biztosan elborító szürke "díszburkolatról" amely jobbik esetben egy C kategóriás hirtelen meggazdagodott olajszőkítő garázsbejárójához, pesszimistább nézet szerint talán a kákicsi temető ravatalozójának előteréhez teszi hasonlatossá lassan az egész belvárost.
A hirtelen meggazdagodott olajszőkítő és Kecskemét felelős döntéshozói között sok a távoli párhuzam.A város is hirtelen gazdagodott a Mercedes gyár kapcsán, bőven jön a pályázati pénz, de a jóizlés sajna még nem ért ide.Mire majd ideér , a főtértől a vasútig mindent beborít a szürkeség ami egy kis eső hatására gyászos feketére vált.
@staropramen: Már nem azért, de mit mondasz, mit szeretnél helyette?
A beton nem jó, az aszfalt nem jó, a viacolor nem jó. Kavics nem jó, macskakő nem jó, az a sárga vacak nem jó. Akkor mi legyen? o.O
@ innovation
Azt hiszem félreértettél.Nekem nem a díszburkolattal általában van bajom.Nem kell határt átlépni, országot járva sokfelé látni ízléses, az épített környezettel harmonizáló ,vidám díszburkolatot.Engem ez a lehangoló csukaszürke egyentérkő zavar amely lassan ellepi a várost.
Szerintem nagyon jó, igényes cikk.
egy apró kis kukacoskodás : )

Mende Valér inkább pálya- és évfolyamtársa volt Kós Károlynak semmint követője, együtt fedezték fel a kalotaszegi népi építészetet és merítettek abból későbbi munkáikhoz és egyetemistákként „Fiatalok” néven laza kötődésű csoportosulást alkottak, kiállításokra terveztek.

Mende és Kós között a stílusbeli különbség, hogy Mende inkább a nagypolgárságnak alkotott, sok és drága díszítéssel, a Wiener Werkstatte hatására és érintette a premodernt is, míg Kós sokkal inkább megmaradt a puritán paraszti részleteknél és jobban kötődött a helyi népi alapokhoz.
Mikor legutóbb Kecskeméten jártam, csodálkoztam, hogy ilyen kihalt az egész város. Körbejártam a központ minden szegletét, és alig lézengett pár ember. Aztán megtaláltam őket: mindenki bent volt a plázában. Azóta nem szeretem Kecskemétet.
@staropramen: Értem. Akkor elnézést a hangnemért! :)
Tudnál linkelni ide néhányat, mire gondolsz?
@Kuruttya: tele volt a tér! Hosszú perceket kellett várnom, meg össze vissza ügyeskednem, különben tele lett volna kikockázott emberekkel a poszt :)
@staropramen: lesz poszt a Rákóczi útról. Mondjuk a sima viacolort én sem szeretem, de mondjuk inkább szürke ("kőszínű"), mint a színes. Azok durvábbak szerintem.@BZ1975: köszi. Szerintem azért gondoltam követőnek, mert Mende Valér fiatalon meghalt a háborúban, ezért olyan "fiatalként", "fiatalabbként" gondol rá az ember. Adott esetben Kósnál is fiatalabbként, pedig tényleg kortársak voltak.
@aesculus: Kós Károly követő pl. Debreczeni László. : )

De abban tényleg igazad van, hogy fiatalabb volt, mert amúgy +/- 1 évet gondoltam, de kiderült, hogy 2,5 évvel volt Kós idősebb.

Zrumeczkyvel együtt korán kihunyt nagy tehetségek voltak. : (
Ha jól emlékszem, a szürke térkövezés előtt a lakosság bemehetett szavazni a Városházára az új, korábbi aszfaltot felváltó burkolattervekről. Nem tudom, hogy végülis a jelenlegi kapta-e a legtöbb szavazatot, de emlékeim szerint ez volt a mondás.

Ha pedig jó időben mentek a Főtérre, akkor valószínűleg sok embert fogtok találni. Itt azért eléggé működik a "tér-idő-tömeg" összefüggés. :)