Fachwerk és tölgyfa. A kép mégsem Németországban készült (ahogy az étterem felirat is mutatja), hanem a Békés megyei Mezőhegyesen.

Az alföldi Mezőhegyesen várost teremtett a lótenyésztés: a teljesen sík, beszántott táj közepén egy egészen különleges, szinte fantasztikus világot találhatunk: lovardák, istállók, a személyzet számára épült villák, szállodák, lakóházak, ősfás parkok és sétányok. És természetesen lovak.

 

Hegyes a török előtt kis falu volt, majd a háborúk után Nagylak pusztájaként élte egyhangú hétköznapjait. A hétéves háború során jelentkezett az igény a déli határvidék hadtestjeit ellátó állandó ménes iránt. A Ménesintézet alapítólevelét végül II. József 1784. december 20-án írta alá, az első igazgató Csekonics József volt, aki korábban Bábolna alapításánál is "ott volt". A kalapos király annyira fontosnak tartotta az ügyet, hogy többször is ellátogatott az egyre fejlődő telep(ülés)re. Istállók, lovardák, állat- és "emberkórházak", szolgálati lakások épültek. Mezőhegyes fontosságát mutatja, hogy a szabadságharc leverése után Ferenc József is többször ideutazik.

A monarchia idején a ménesbirtok és vele együtt Mezőhegyes is továbbfejlődik: vasútállomás, szálloda, tiszti villanegyed, kultúrház, lugasos sétány épül. És persze további gazdasági épületeket adnak át.  Trianon után a város a határ szélére kerül (Arad innen néhány kilométer csupán), és a hadsereg is egyre kevésbé támaszkodik a ménesre. A szocializmus idején Bábolnához hasonlóan állami gazdaság tevékenykedik a városban, aminek eredményképpen a régi épületek lepusztulnak, viszont hatalmas új gabonasilók és egy panellakótelep épül. A rendszerváltás után folytatódik a lepusztulás, viszont megkezdődik egy szerény értékmentés is. Sőt, 2009-ben a telepet agrártörténeti értékei miatt világörökségi címre jelölték (ma már szinte mindent arra jelölnek, de itt tényleg nem túlzás egy ilyen ambíció).

A városközpont és a ménesbirtok térképe. A települést észak-déli irányban szeli át a Kozma Ferenc út. A vasúttól délre épült ki a századfordulón a tisztek számára a  villatelep és az alkalmazottak sorházas negyede.

E sorok írója nem  vasúton érkezett a telep-településre, de a bejárást érdemes itt a "városkapuban" elkezdeni. Ráadásul itt már érezni lehet a mezőhegyesi "hangulatot":

...fűrészelt oromzatok mindenütt. Az állomás az Arad-Csanádi vasúttársaság típustervei szerint épült 1882-ben. Egykor a Szeged és Arad közötti viszonylatok jártak erre. Ma a vonal a szomszédos Battonyán megszakad, pár éve a maradék szakaszt is meg akarták szüntetni.

Az állomással szemben, ahogy kell, a Vadász vendéglő várta a vendégeket. Ma itt bolt üzemel, de az épület külseje szerencsére nem sokat változott.

Ahogy Mezőhegyesen illik, ennek az épületnek is faragott faverandája van.

Az állomást és a városközpontot hosszú sétány köti össze. Ezt nem csak idős vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum) díszítik, hanem 13 darab lugas-ív, amire egykor rózsákat futtattak. Az egyedülálló építmények műemléki védelem alatt állnak.

A sétány mentén áll a "közművelődési palota". A szecessziós ház későbbi, mint a város legtöbb épülete, de oromzatán ott az elmaradhatatlan faragott oromzat. Az épület több részét kiadták boltoknak, de láthatóan nincs rossz állapotban.

A sétány mentén kisebb bazárt építettek a harmincas években, természetesen "mezőhegyesi" stílusban. Minderről kis tábla tájékoztat, amit minden védett épületre kitettek az igazán lelkiismeretes városvédők. A városnak 68 országosan védett műemléke van, ami igen jelentős szám (pl. Pécsett 262 ilyen épület van).

A sétány az 1885-ben épült központi (vagyis Centrál) szállodánál ér véget. Előtte hatalmas (és szemmel láthatóan jó egészségnek örvendő) kocsányos tölgy (Quercus robur) áll. A német neoreneszánsz épületet éppen most kezdték állványozni. A műemléki nyilvántartás szerint egy fakazettás nagyterme is van.

A szállóval szemben áll az egykori "nőtlen tiszti lak", helyi néven a kan-tár (ez az elnevezés igazi telitalálat). Ma már nem laknak itt kanok, itt működik a városháza (az épülettől jobbra egy panelház áll sajnos).

A "kantár" és a szálló között halad a város főutcája, a híres lótenyésztőről elnevezett Kozma Ferenc út. Az út két oldalához hatalmas parkok kapcsolódnak. Sajnos az egyikbe építették az új, "szocialista" kultúrházat.

A kultúrház mellett áll az egyik legnagyobb magyar klasszicista épület, a Központi Magtár. 1805-ben épült, Hild János tervei szerint. Talán nem hat elég "méltónak", hogy ez az egyik legnagyobb klasszicista épületünk. Viszont a XIX. század eleji mezőgazdasági fellendülés nélkül nincs se reformkor, se magyar klasszicizmus. Az épület szélső keskeny homlokzata egyébként nem sejtet nagy épületet...  

... viszont az épület sokkal hosszabb, mint széles. 

A hatalmas park másik végében, a templommal szemben áll az "emberkóroda". Ahol a minden a lovak körül forgott, külön ki kellett hangsúlyozni, hogy melyik kórház az embereké, és melyik nem. Ez a telep egyik legkorábbi épülete, közvetlenül az alapítás után épült. Ma múzeum működik benne.

A főutca itt éri csak el magát a ménesbirtokot. Ez a déli diadalkapu. Jól látszik, hogy emellé is sikerült egy kisebb lakótelepet elhelyezni (valószínűleg ezekért sem kapta meg a város a világörökségi címet).

A főút mellett álló parancsnoki épületet délről és északról egy-egy (nem éppen reprezentatív) úgynevezett reprezentatív kaszárnya határolja. A képen a déli látható (az északi ugyanígy néz ki). Mindkettő 1790-ben épült, Jung József tervei szerint.  Az északiban a Hotel Nonius, a déliben lakások találhatók.

A két kaszárnya között áll a már említett parancsnoki épület. Funkciójához illően, ennek van talán a legszebb faragott verandája a telepen. A veranda későbbi, mint az épület, a reprezentatívokhoz hasonlóan 1790-ben épült, Jung József tervei szerint.

A parancsnoksággal szemben áll a lovarda és az istálló együttese. Az 1809-ben emelt épületek nagyon jó állapotban vannak, ezek a ménesbirtok bemutatóhelyei.

A lovarda mellett hatalmas platánfa (Platanus X hybrida) áll. Az egész város tele van ehhez hasonló méretű és korú platánokkal, vadgesztenyékkel (Aesculus hippocastanum), tölgyekkel és császárfákkal (Paulownia imperialis).

A lovarda melletti pályán, egyelőre még csak kora-tavaszi üzemmódban, de már zajlanak az akadályugró-edzések.

Egy edzésre várakozó delikvens...

A versenypályát egy egész sor platánmatuzsálem kíséri. A háttérben az északi diadalív, és a legkorábbi hegyesi épület, az 1789-ben épült Hangai-fogadó látszik.

A vasúthoz visszatérve, az egykori alkalmazottak lakótelepén folytatódik a Kozma Ferenc út. A széles utcát négyes fasor kíséri: a két szélső idős hárs (Tilia cordata), a két középső kb. tíz éve ültetett törökmogyoró (Corylus colurna).

A városháza (nőtlen tiszti lak) és a hozzá stílusban passzoló egyik villa. A két épület között halad a vasút.

Az egyik korábbi tisztiház és a megmaradt századfordulós lámpák egyike.

régi idők lakótelepe

A telephez természetesen park is tartozott, amit Csekonics Józsefről neveztek el. A hatalmas fák mögött helyezték el a régi víztornyot.

A park végében kezdődnek az alacsonyabb beosztású alkalmazottak szerényebb, de ugyanannyira igényes sorházai. 

Sajnos a felújításnál nem mindenhol voltak annyira körültekintők, mint az építésnél...

A szomszédos utcában áll a telep református temploma, előtte természetesen egy szép hársfasorral. A városban katolikus és evangélikus templomot is építtetett a ménesbirtok vezetése.

A város belterületének építészeti-tájépítészeti emlékei önmagukban is különlegesek, azonban az igazán egyedülállók a határban álló agrártörténeti emlékek. A hatalmas magtárak, malmok, vagy éppen a hat úgynevezett zabsilótorony 1830-ból. Ezek összessége, a bemutatott épületekkel és famatuzsálemekkel (és persze a ménessel) avatja Mezőhegyest méltóvá akár a világörökségi címre is (az ipari jelleg egyáltalán nem hátrány, például a francia Arc-et-Senans sófaluja is a cím birtokosa). Kép forrása.

A bejegyzés trackback címe:

http://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr454348754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nagyszüleim itt éltek. Amikor meglátogattam őket, mindig megfogott a kisváros hangulata. Mintha visszarepültem volna az időben. (Nagymamám a déli kaszárnyában lakott.) Csak azok a panelek és a művelődési ház ne lenne!
Nekem az utolsó kép a kedvencem! Gyerekkorom óta tetszenek a későbarokk, klasszicista agráripari épületek.
Naon jó kis poszt. És szép a városka, tényleg.
tényleg gyönyörű az utolsó kép!

amikor egy-két éve ott jártam, az volt a feltűnő, hogy Mezőhegyes mindig felülről várt megoldást a problémáira, úgy tűnik így van ez most is. egykor a Monarchia hadseregének köszönhette a fejlesztéseket, majd a szocialista időszakban szintén felülről irányítottak, és most szintén kívülről várják a segítséget. Elhagyatott, pusztuló, de rátarti város benyomását keltette, aki még a kapott építészeti értékeivel sem jól sáfárkodik, goromba biztonsági őrökkel (mi is épületeket fotóztunk), barátságtalan vendéglátósokkal, funkcióvesztéssel.
@piefke: @marguerite.c: na, szép, mindenkinek az utolsó kép a kedvence, pedig ahogy a forrásmegjelölés is mutatja, ez az egyetlen, ami nem saját :)

Egyébként én is nagyon bírom ezeket a "barokkklasszicista" agrárépületeket.
Ertekes munka, kellemes volt nezegetni a kepeket es olvasni Mezohegyesrol. Ha tehetem egyszer ellatogatok ide.
Kellemes kis összefoglaló, szép tavaszi fotókkal és néhány pontatlansággal.

Pl. Bábolnát, mint Mezőhegyes fióktelepeként hozták létre, így az a ménes fiatalabb, mint a hegyesi.

Zabsiló toronyból 7 db darab található, 2 a város szélén, nem messze a lefotózott víztoronytól, érdemes lett volna azokat is felkeresni. :)

Szintén nem messze vannak innen a csikóslakok, melyek építési idejét 1785-re teszik, azaz a legkorábbi épületek egyikei.
@marguerite.c:

Igen, sajnos, a végtelen pusztulást lehet nyomonkövetni. Némely esetben elég hajmeresztő méreteket ölt. :(

Sajnos, az eredeti funkciójukat elvesztő gazdasági épületek csak kevés esetben kaptak új funkciót. Jó példa erre a 17-es majori istálló. Szép állapotú Hild típusú istálló, mely raktárként/magtárként funkciónál .
De a legtöbb esetben ennek az ellenkezőjét lehet látni, függetlenül attól, hogy kinek a kezébe került kérdéses ingatlan.

Egy párszor már megfordultam arra, de segítőkész emberekkel találkoztam, még biztonsági őrök esetében. Hol botlottatok beléjük?
Köszönjük ezt a szép körbevezetést! Az itt lakó és elkerült mezőhegyesiek nevében is! :)

A Centrál feletti terembe is be lehetett volna menni (szerintem, ha megkéred őket), jelenleg házasságkötő teremként is üzemel. Jól mutatott volna arról is 1-2 kép.

Sajnálom, hogy volt aki találkozott nem túl szívélyes és barátságos emberekkel is itt, de gondolom minden településen van ilyen is, olyan is. :)
Jártó Róza

Mezőhegyesi emlék

Hajnalok ködös partjainál
Ha majd megpihensz,
Jusson eszedbe a múlt,
Hol én voltam gyerek.

Jusson eszedbe életed,
A ködös hajnalok.
A meggyet érlelő nyár.
A melaszillatú nappalok.

Megpihenve a nagy lombú
öreg hárs alatt,
öleltél kifulladásig,
míg nem jött a pitymallat.

Aktatáska a kézben,
Patentharisnyás láb
szaladt az iskoláig,
mert nem várt a giling-galang.

Újságpapírban uzsonnád,
ebéded is talán,
De miénk volt a szabadság
Ott a Halál-kanyar oldalán.

Miénk volt a tavasz.
Az ősz! A tél! A nyár!
Emlékszel Barátom?
A Békás-tó partjainál!
A fotókat végignézve és Jártó Róza Mezőhegyesi emlék -ét elolvasva összeszorut a szívem... Gyerekkorom legszebb élményei visszajöttek. A zsigereimben érzem az ott átélt évek benyomásait születésemtől kezdve. A lovak, a Ménesbirtok épületei, a lovarda, Máchánszky Gyuszi bácsi érces hangja, a platán és vadgesztenye fák, a "Hali" a szánkózásokkal, a Békás tó, ahonnan a békák kuruttyolása az udvarunkból hallatszott, a végtelen szántóföldek illata, a szaltózások a supában, mind-mind az otthonomat jelentették... Már nem ott élek, de tudom, hogy az ott átélt évek mennyire irányadók és meghatározók voltak életem során. Köszönöm ezt az összeállítást!