Város a városban: a Zsolnay-negyed. Pécsi posztsorozat X.
2012.06.04. 01:30
Indiai és "klasszikus" kút a Zsolnay-negyed egyik udvarán.
Griffszobrok, porcelánmanufaktúra, egyetemi épületek, dizájnboltok, az egész világon egyedülálló kiállítások: a pécsi EKF-év alkalmából (igaz, kissé megkésve, de) megújult az egykori Zsolnay-gyárnegyed; amivel egy kisebb város született a nagyváros szélén. Ez az összetettség nem idegen a területtől, hiszen ez a gyár mindig is több volt, mint a többi "üzem": az alapító szellemiségének megfelelően az ipar, a művészet, a dizájn és az állandó termékfejlesztés színtere volt.
Zsolnay Vilmos 1865-ben vette át a kis kőedénygyár vezetését bátyjától, Ignáctól. A magát mindig is fazekasnak tartó Zsolnay hihetetlen kitartással fejlesztette kis üzemét hatalmas céggé: gyártottak itt a háztartási edénytől a csempétől át az építési kerámiáig mindent, amit az "agyag elbírt". A legkiválóbb építészekkel működtek együtt, a legjobb vegyészeket és művészeket hívták dolgozni (az eozinmázat Zsolnay Wartha Vince kémikussal együtt fejlesztette ki). A századfordulón már szinte minden háztartásban volt Zsolnay, és a kerámiaelemek megtalálhatók voltak az Országháztól kezdve a a bécsi Stadtparkon át Detroit báltermeiig. Zsolnay Vilmos halála után a gyárat fia, Miklós és lányai, Teréz és Júlia illetve férjeik vezették. A család a gyár területén lakott, a gyár mellé temetkezett. Az államosítás után Zsolnay nem léphetett az üzem területére. A gyár átállt az ipari porcelán termelésére (pl. elektromos szigetelőelemek) és "díszműárú" termelésére. Az innováció, ami mindig is jelen volt, teljesen eltűnt, csak az 1982-es önállóság hozott némi fellendülést. A rendszerváltás után a lezüllő gyár szinte mindenkihez került, csak egy csoporthoz nem: a Zsolnay-örökösökhöz. Ugyanakkor vannak biztató jelek: a gyár együttműködik az ikeával, tervezett ékszert Zoób Kati és étkészletet Patrizia Gucci is (bár az utóbbi döntést többen kritizálták). A felvétel a "Rózsaszín Zsolnay" kiállításon készült.
A cég sorsa magán a gyáron is tükröződött: 2009-re már semmiben nem különbözött a többi magyar kísértetgyártól, a kép akár Ózdon vagy Almásfüzitőn is készülhetett volna (az meg a másik kérdés, hogy a kép fél évvel az EKF-évad kezdete előtt készült...). Kép forrása.
Szerencsére azóta sokat változott a helyzet. A jelentős bontási munkák (a negyedet szinte megfojtották a "sufnituning" épületek), a felújítások, az új építések és a környezetrendezés után a területre szinte rá sem lehet ismerni. A munka építész-generáltervezője az MCXVI építészműterem (Csaba Katalin, Herczeg László, Pintér Tamás János), a tájépítész-tervező az S73 és az ÚjIrány Csoport volt.
A negyed térképe. A későbbi számok erre az ábrára utalnak. Térkép forrása.
A negyedet a városközpont felől a Balokány-ligeten át lehet megközelíteni. A negyedet kettéosztja a Zsolnay-Vilmos út, ami az autópálya megépüléséig a város fő bevezető útja volt.
A klasszikus gyárépület mutatja, hogy milyen igényes kialakításra nyílik lehetőség egy egyszerű téglaburkolat esetén is. Ma az PTE Művészeti Karának Könyvtára működik itt, az oktatótermek és a Janus Egyetemi Színpad (JESZ) található a déli részen (12-15. épületek).
A Zsolnay Vilmos út felett utcahíd teremt összeköttetést.
Az utcahíd a negyed szívéhez vezet. A szocializmusban létesült egységeket nem minden esetben bontották le, ahol lehetett felújítva meghagyták (ez az épület és jobb sarokban kezdődő híd szerepel a harmadik képen). A korten acél elemekkel "megbolondított" épület a PTE Zeneművészeti Intézetének székhelye, a második emeleten egy tágas hangversenyteremmel (10. épület)
Az intézettel szemben áll a Sikorski-ház (7. épület), a család egykori lakhelye (Zsolnay Júlia férje volt Sikorski Tádé lengyel építész). Az épület előtt egy óriási ginkgófa (Ginkgo biloba) áll.
Az épületet "maradékok" díszítik: a bejárat feletti szobrok másodpéldányai az ELTE Múzeum körúti épületén (a régi műegyetemen) láthatók.
Az épületben kapott helyet a Gyugyi-gyűjtemény Zsolnay-aranykora kiállítása. Gyugyi László, Egyesült Államokban élő elektromérnök hosszú évekig gyűjtötte kinti árveréseken a gyár fénykorából, a historizmus és a szecesszió időszakából származó alkotásokat. 2009-ben került a 600 darabos gyűjtemény "születési helyére", letétként.
Az épület egyik sarkában meghúzódó kertben újabb "maradék", a bécsi Stadtpark híres kék vázáinak másodpéldánya látható (ilyen vázák vannak a Szabadka melletti Palics fürdőhelyén is).
A Zeneművészeti Intézet oldalában lépcső vezet fel a negyed leghangulatosabb részébe.
A gyár egykori díszudvarában egymás mellett sorakoznak a különféle technikával készült tárgyak. Ez a kert volt a gyár "bemutatóterme" (a háttérben a 17. és a 20. épületek).
Látható itt különleges indiai díszkút...
...pirogránit griffinek griffek...
...pirogránit szfinxek, díszkutak és díszvázák (egy félig kiszáradt szilvafával)...
...mázas...
...és mázatlan díszvázák.
A díszudvarból neoreneszánsz, griffekkel őrzött átjáró vezet a további gyárrészleg felé (22 és 23. épületek).
A gyár ezen részére illik leginkább a "város a városban" kifejezés. Az utcának neve is van, Klein Árminról, századfordulón élt nagytehetségű, de fiatalon meghalt festőről-dizájnerről nevezték el. Itt találhatók a kézműves és dizájnboltok (Pécsi kesztyű, ékszerészek, kézműves édesség, divatszalon, stb.). A háttérben lévő fehér épület már a Zsolnay Manufaktúra területe (a képen balra a 24. épület).
Az utca folytatásában hirtelen elénkbukkan a Mátyás templom teteje-egy kerti pihenőn.
A pihenő lentről. Egy támfal tetején létesítették egy üvegház fölött.
Jól láthatóan a pihenő belsejét is "maradékokból" csempézték ki. Micsoda maradék!, mondhatnánk.
A kilátó alatt kezdődik a "gyermek és családi negyed": itt található a Bóbita Bábszínház, a planeárium planetárium, több játszótér és sportpálya.
A játszóterek támfalainak korlátja sem mindennapi: Zsolnay padlócsempék fedik. Néhányat ki is fordítottak, hogy látni lehessen, hogy tényleg azok.
A gyár másik egykori lakóházába, a Mattyasovszky-villába (Zsolnay Teréz férje volt Mattyasovszky Jakab geológus, aki több jó agyaglelőhelyet talált a gyárnak) költözött a Bóbita Bábszínház (1. épület). A ház tetejét természetesen Zsolnay cserepek díszítették (innen kapta a kék ház nevet), sőt az ablakkeretek is pirogránitból vannak.
A pihenő alá visszatérve megérkezünk a negyed talán legszebb épületéhez: a család régi villájához (23. épület). A díszudvarból a felső utcára vezető átjáróból nyílik az épület bejárata.
Az épület szépségét a csempeborítás és a türkizkék díszítések adják.
Az eggyel alsóbb szinten lévő udvaron áll az egykori jégverem. A szellőzője (ha nem kémény, bár egy jégveremnek nincs kéménye). A szellőző eredeti példányait a bécsi Zacherl-gyáron láthatuk viszont.
A gyár város felőli végében álló, újonnan kialakított Pirogránit udvarán (5. szám) áll a jellegzetes cifra-kémény. Az udvarban oda nem illő, utólagos beépítések voltak, amiket "eltávolítottak". A város így egy különleges hangulatú szabadtérhez jutott, amellett, hogy egy új "város" is született a városban.
Ajánlott bejegyzések:
-
"Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok. Székesfehérvári posztsorozat IV.
-
"Ilyen volt..." Felújítás előtt a Ferenciek tere
-
Szecesszió gyümölcskonzervből: kecskeméti posztsorozat III.
-
Az ördöglovas birtokán: Bajna, Sándor-Metternich kastély-Frissítve!
-
Kastély a pusztákon: Nagymágocs, Károlyi-kastélykert
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A nagyobb kérdés az, hogy az új igazgató képes-e valamire ebben a közegben. Eddigi ténykedése inkább csak a pénzzel való ügyeskedésből állt, igazán tartalmat, kultúrát teremteni nem tudott. Nagy kérdés, hogy ebben a nem fővárosi, tisztes iparos világban mit tud majd "összefesztiválozni" egy ilyen flaszteros kombinátor?
Látva a gyár mai formájában az eddig megnyílt kiállítást az is elszomorító. Állítólag a Zsolnay múzeum vezetője készítette - hát nem erőltette meg magát. Nagy üres tér néhány tárggyal és monitorral. Ez utóbbiakat állva nyomkodni nem lehet sokáig, az olvasnivaló is csak felszínes. Jó ötlet lett volna a gyárban bemutatni a családot, de nem így. Ez a mostani hideg és érzéketlen előadás méltatlan a neves iparos és művész családhoz. Ha a család értékeit őrző múzeum vezetőjének ennyit jelent a Zsolnay, akkor ott baj van. Nem hiszem, hogy ne lenne ennél jobb!
Minden vidéki városba kellene egy ilyen kulturális centrum, talán más településekben is van hasonló - sajnos már nem termelő - épület együttes. Csak arra kellene figyelni, hogy nem csak építeni kellene tudni, hanem utána tartalmat adni az embereknek megfizethető áron. A kultúrára is kellene költeni legalább olyan bő kézzel, mint az építkezésre.
Köszönöm a postot.
(Kár, hogy nem készült el időben, de ezzel együtt követendő példa!)
képen látható Leonardo de Vinci és társai is megtalálhatóak az ELTE BTK Múzeum krt. Főépületének udvarán! ;)
Bocs',ha időm rövidsége miatt nem áll módomba beírni "linkeket" Re : Measurer és mások. A "kérdéseikre" a választ a többféle pécsi online oldalon meg lehet tudni/ismerni. [bama.hu / pecsma.hu /pecsiujsag.hu/ pecsinapilap.hu/ baranyanet.hu/ - és bocs' akiket kifelejtettem most.]
Nem reklám ! Javasolnám a facebookozóknak pl. a Pécs-Története és a Pécs-Képalbum "oldalakat"
megtekinteni ( "ismerősnek jelölést" )- mert több száz régi fotó és sok érdekes adat van még ott is !
Várva a "posztsorozat" folytatását ! Üdvözlettel !- Pécsről.
A közelben van a Balokány tó és a Kodály központ is, aki pedig tömegközlekedéssel jár annak megáll a negyed bejáratánál a helyi járatú busz is a hatos úton.
Van kedvező árú "menza" is a negyeden belül a híd tövében, de több helyen lehet enni-inni a negyedben.
Ami tényleg olyan szép minta képeken.