ktk1.JPGA legnagyobb brit temető: a flandriai Tyne Cot-ban 12 ezer katona nyugszik, ebből nyolcezer ismeretlen. Kép forrása.

Az első világháború hatalmas veszteségei minden hadviselő ország társadalmát sokként érték. Emiatt jelentkezett társadalmi igény a hadisírok gondozására. Franciaországban már a porosz háború után megalakult a Le Souvenir français ("francia emlékezet"), majd 1917-ben a posztban tárgyalt temetőket gondozó szervezet a Commonwealth War Graves Commission (nemzetközösségi hadisír bizottság). A német és osztrák szervezetek 1919-ben alakultak, és ma is működnek (a "másikkal" össze nem keverendő) Volksbund illetve Fekete kereszt néven. Az amerikaiak a legtöbb esetben hazaszállítják elesett katonáikat, hogy az Arlingtoni temetőben, vagy más kiemelt sírkertekben helyezzék őket nyugalomra. Magyarországon a Honvédelmi Minisztérium foglalkozik a hadisírok gondozásával. Természetesen mindegyik egykori hadviselő fél gondot fordított elesett katonái sírjaira, azonban ezt a britek egészen tökéletesen művelik: a brit katonatemetők megannyi kisebb-nagyobb (sajnos inkább nagyobb) kertépítészeti műalkotások.

ktk3.JPG"Könnyű a győzteseknek emlékezni"-mondhatná a magyar olvasó, viszont a brit hadsereg az első világháború során szinte folyamatosan szörnyű hibákat vétett: az 1915-ös Loos-i csata az angol vonalakra visszaszálló harci gáz miatt fulladt kudarcba, az egy évvel későbbi Somme-folyó melletti, átütő erejűnek szánt offenzívának csupán első napján húszezer katona lelte halálát (!), ugyanis tévedésből az elhibázott tüzérségi támadást túlélt német géppuskásokkal szemben indították el a gyalogságot, sőt a Dardanellák ostroma is (ausztrál nemzeti) tragédiába torkollott. Bár a hadsereget irányító Douglas Haig szerepéről megoszlanak a történészi vélemények, szimplán a Somme-i mészárosként ("the Butcher of the Somme") él az angol köztudatban (elég sokatmondó, hogy nem a németek, hanem saját katonái nevezték annak). A nagy véráldozattal és hatalmas nehézségek árán kivívott győzelem máig elevenen él a brit köztudatban: a fegyverszünet emléknapján, november 11-én 11 órakor (helyi idő szerint) az egész volt birodalomban egy-egy percre megáll az élet, és aznap mindenki kokárdaként tűz pipacsot a ruhájára. Ilyen körülmények között természetes, hogy a temetőknek nem csak a rendben tartása, de egységes kialakítása, "dizájnja" is társadalmi üggyé vált. Kép forrása.

Eszmeiség

ktk2.JPG

A brit háborús emlékezetben erőteljesen jelen van a vallásosság (szemben a szekularizáltabb francia emlékművekkel). Minden nagyobb temetőben oltárszerű "emlékezet köve" ("Stone of remembrance") és az "áldozat keresztje" (Cross of Sacrifice) áll. A temetők eszmeiségének kialakításában jelentős szerepet vállalt Rudyard Kipling. A Dzsungel könyvének írója személyesen is érintett volt: alig 17 éves, rövidlátó és gyenge fizikumú fiát az idealista apa személyes közbenjárására vették be a hadseregbe, ahol szinte rögtön el is esett. Ő választotta a temetők szinte jeligévé vált feliratát: "nevük örökké fennmarad" ("their name liveth for evermore") Sirák fiának könyvéből, valamint az ismeretlen katonák sírjára írt "Az Úr ismeri őt" ("Known Unto God") feliratot is. A bizottság a mai napig ezen elvek szerint, és azonos formában alakítja ki a temetőket, ugyanis a képen egy második világháborús temető látható: a Groesbeeki Kanadai Temető, ahol a Market Garden hadművelet során elesettek nyugszanak. Kép forrása.

ktk4.jpgSzintén vallási okokból tartották fontosnak, hogy minden elesett neve megörökítésre kerüljön, ahogy a Bibliában áll: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!". Ez a Mózes könyvéből származó idézet az ideológiai alapja annak, hogy az "eltűnt", vagyis azonosíthatatlan katonák nevét rendkívül gondosan feljegyezték. Sajnos volt mit feljegyezni: az említett Somme-melletti offenzíva helyszíne melletti Thiepval-emlékműre 72 000, Ieper újjáépített városkapujára 55 ezer név került... Kép forrása.

Építészeti, kertépítészeti kialakítás

ktk5.jpgA Loos-i temető (Herbert Baker, 1930). Kép forrása.

A tervezést három építész-tájépítészre bízta a bizottság: Edwin Lutyensre, Új-Delhi várostervezőjére és főbb épületeinek alkotójára, Reginald Blomfieldre, várostervezőre és tájépítészre, a Regent Street kialakítójára, valamint Herbert Bakerre, aki Dél-Afrika fővárosának, Pretoriának főbb hivatali épületeit tervezte. Mindhárom alkotó közös vonása a teljes építészeti konzervativizmus, azon belül a neobarokk stílus, amin természetesen az angol barokk "neo-változatát" kell érteni, ami kontinensnél erősebben követi az antik hagyományokat (ezért ők a "mi" klasszicizmusunkat "neo-klasszicizmusnak" mondják). Ez mutatja, hogy a háború utáni múltba fordulás, útkeresés nem csupán magyar sajátosság volt.

ktk6.JPGAzokon a helyszíneken, ahol a gyarmatok (akik ezen csaták óta számítják magukat igazi nemzetnek) saját maguk építkeztek, progresszívabb alkotások születtek. A Vimy-csata kanadai emlékműve egy egészen kiváló art deco alkotás 1936-ból (itt 11 ezer azonosíthatatlan kanadai katona neve szerepel). Az emlékmű a kanadai nemzeti emlékezet egyik legfontosabb helyszínévé vált. Annyira, hogy a kanadai dollár 2013-as szériájának egyik bankjegyén is szerepel. Kép forrása.

ktk7.jpgA sírkövek kialakítására természetesen nagy gondot fordítottak: mindegyik portlandi mészkőből (jellegzetes angol kő) készült, kézzel vésett felirattal, az ezred jelvényével és kanadaiak esetében külön juharlevéllel, ausztráloknál az ausztrál hadtest emblémájával. A sírokra "alapesetben" keresztet véstek, de természetesen a más vallásúaknál az adott jelképet: zsidóknál  Dávid-csillagot, hinduknál lótusz-virágot, muszlimoknál félholdat. A háborúban létesített "ideiglenes" sírköveket, fakereszteket az egységesítéskor hazaküldték a családoknak. Ez azért is volt fontos, mert egy kanadai vagy ausztrál (de akár egy angol) hozzátartozó ritkán juthatott el a Törökországban, vagy Belgiumban lévő sírokhoz.

ktk10.jpgEzekben a temetőkben a legmegnyugtatóbb a példaértékű gondozottság és igényes kertészeti kialakítás: rózsák, íriszek, sziklakerti évelők sorakoznak a gondosan ápolt gyep között. Kép forrása.

ktk9.jpgBrit katonai temető: gondosan megtervezett és kialakított sírkövek, megható gondozottság, és már-már harmónia egy mégoly lehangoló helyen is, mint egy olyan temető, amelyik "egyszerre keletkezett". A hadisírbizottságot honlapja szerint a nemzetközösségi államok tartják fenn, a gondozott sírok nemzetiség szerinti százalékában. Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeznek az önkéntességre is. Lenne mit tanulnunk... Kép forrása.

A bejegyzés trackback címe:

http://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr675105676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ezek a nagyon sorba rendezett temetők tényleg hihetetlen hangulatot árasztanak.
tényleg lenne mit tanulnunk... a budai kitöréskör a vérmezőn élve tömegsírokba eltemetett magyar/német sebesülteket kiásták már azóta?
a budaörsi német-magyar katonai temető is az év minden szakán tökéletes állapotban van. gyanítom,hogy a német kormány adja rá a pénzt...
A magyar katonatemetőket a rákosisták beszántották, a Nagy Háború magyar(országi) áldozatainak adatait tartalmazó adatbázisokat "kiselejtezték". Annyit tudni biztosan manapság, amit az osztrák barátaink megőriztek. (Vagy a helyi emlékezet megőrzött.)
Volt szerencsém 1987-ben látogatást tenni Leningrádban, a Piszkarjevo temetőben, ahol nagyjából ötszázezer ember földi maradványai vannak elhantolva. A sírkert rendezett, tiszta, kulturált volt, bár teljesen más arculatot mutatott, mint a fenti képen látható angol temető. A középső sétány két oldalán hatalmas alapterületű (talán 10 x 30 méteres) sírhalmok sorakoztak hosszú rendben. Az egész látvány a maga fennköltségében is torokszorító volt: ötszázezer ember nyughelye.
Ukrajna- Lemberg (Lviv) Lenyel hősi halottak temetője csodálatos, név-kor-foglalkozás feltüntetésével. Lengyelek ápolják példásan, minden nap több tucat busszal érkeznek az emlékezők. Meg kell nézni, és tanulni.
@Korvett5: Az Új köztemetőben is van egy kis lengyel parcella, a főúttól balra eső, átlós út menté. Sok éven át elhanyagolt. romos volt. Aztán pár éve feltűnt, hogy rendbe tették, az út menti oldalára egy emlékoszlopot állítottak. Azóta is gondozzák. Egy éve lehetett, hogy egy idős ember (olyan velem-korú) szólított meg: nem tudom-e, hogy hol vannak a lengyel katonasírok? Jóleső érzés volt mondani: menjen csak tovább és jobbra meg fogja látni a szépen gondozott emlékhelyet. Lehet emlékezni így is.
Az utolsó kép "kakukktojás", az egymásnak háttal álló sírsoros kialakítás eléggé szokatlan a brit katonai temetőkben.

A magyarázat annyi, hogy a temetőt a németek létesítették, és az 1942-es dieppe-i rajtaütés brit áldozatait temették ide. A britek később a sírjelzőket kicserélték, de mást nem bolygattak.
Ebben a nagy tisztelgésben és romantikus, katonás bánatban ne feledkezzünk meg arról, hogy egyetlen ott nyugvó embernek sem kellett volna ilyen gyalázatos módon meghalnia. Mert ugye: "Aki egy embert is megment, az egy egész világot ment meg!"
Itt ezres nagyságrendben szól a szöveg "világok" pusztulásáról.
Kipling meg nem idealista volt, hanem idióta, ha a fiát a mészárszékre küldte!
Tudom, tudom, az emberi természet ilyen, rendre öldöklést hoz össze, aztán meg szép temetőket (vagy csúnyákat) épít. Meg ennek a posztnak sem a filozofálás a témája. De, mégis, egy fél mondattal azért meg lehetne említeni, hogy a konfliktusok talán másként is rendezhetők, nem csak öldökléssel. A Somme-i mészárosnak is csak azt rótta fel a szöveg, hogy elhibázta a taktikát. De, legalább rendben tartják a temetőket. Jaj.
Ugyan nem katonai temető, és egyáltalán nem ápolt, de fantasztikusan hangulatos
regmult.blogspot.hu/2013/02/apadiger-klasshite-uveghuta-temeto.html
Bár az amerikaiak valóban hazavitték az elesetteik többségét, Luxemburgban ötezer katonájuk van eltemetve:

en.wikipedia.org/wiki/Luxembourg_American_Cemetery_and_Memorial
Szépek ezek a temetők!
Ahogyan egy kórház jó, úgy szép egy temető :(