A budapesti római romok után nézzünk szét az egykori birodalom másik felében, Britannia Provincia Londinium nevű Coloniájában! 

       

Az 1965 és 1976 között épült Barbican Estate nagyon megosztotta a szakembereket és a városlakókat egyaránt (bevallom, nekem az egyik kedvencem lett Londonban). A létesítményt a háborúban elpusztult Cripplegate-negyed helyén hozták létre. Már neve alapján sem ("Nyomorékok kapuja") volt a legelitebb negyede a városnak, így jó lehetőség volt valami egészen újat alkotni: a negyed 2000 lakásában ma 4000 ember él (elég érdekes arány...). A tervező a Chamberlinn, Powell and Bon iroda volt. Az együttesben nem csak lakások találhatók: itt épült meg a "Barbican Centre", Európa legnagyobb előadóművészeti központja és a London Város Múzeuma, egy lányiskola és egy művészeti iskola is. A területen áll egy gótikus templom is, a St. Giles Cripplegate is. A már megszokott bejárás következik, indulás a "Barbican" metróállomástól!

Az együttesre nagyon jellemzőek a "lábak" (valószínüleg Corbusier hatása): az állomástól jövet a forgalmas Beech street (bükkfa utca) a képen látható sétálóutca alá bújik-jobban mondva a házak "állnak az utca fölé", így lépcsőkön kell felmenni (amik mondjuk nem a legszebbek...)

A már megszokott kertészeti kialakítás: hamvaskák (Senetio cineraria 'Silverdust'), kannarózsák (Rosa cannae), pillangóvirágok (Cosmos bipinnatus).

A Shakespeare-tower. A negyedben három ilyen tornyot építettek fel (Shakespeare, Oliver, Earl of Lauderdale). Mindegyik 123 (!) magas, ezek a város legmagasabb lakóházai (azért meglepő lenne, ha nem lennének azok).

Kilátás a torony előtti teraszról. Látszik, hogy a háttérben lévő házak lábakon állnak. De sokkal érdekesebbek az elöl lévő lakások: fent (vagyis az első szinten) kell bemenni, és mindegyikhez tartozik kert-a foldszinten, ami innen -1. szintnek látszik.

A múzeumot megkerülve bejutunk a Barbican Centre-be, szintén fentről fefelé haladva.

...és már meg is érkdeztünk a földszintre. Ugye ezt az épületet nem csak én találom szépnek?

A központ előtt igen attraktív kertépítészeti kialakítású tér látható. És egy...

...újabb lábrakra állított lakóház. Érdemes megnézni a lábak alatti sétányt. Oda fel lehet menni.

A "lábasház" közelebbről.  Látszik, hogy a medence folytatódik, és még "vízesés" is van.

Pár lépcső, és már fent is vagyunk a ház alatti-víz feletti járdán. A kilátás magáért beszél. Az a valami középen egy "street art", nem tartozik a kompozícióba.

A másik oldal. Sajnos a vízesést már nem lehetettt megközelíteni, ez az oldal inkább a lakóké. Ahogy a jobb szélen látható fura szigetecskék is magánterületek.

 Nos, ezek a "fura szigetecskék" tulajdonképpen egy vízbe mélyített sétány kiöblösödései. Azért ez vízarchitektúra...

A járdáról már a St. Giles templom is látszik. Elég érdekes látvány a modern házak között...

A templomkert mellett áll a névadó, vagyis a Barbican (magyarul barbakán). A háború után bontották ki, addig takarták a házak. Nagyon jó az újjáépített-megidézett római vizesárok is (ez látható a címlapképen is).

A római-középkori városfal is megmaradt egy szakaszon.

Végezetül egy kép a Szt. Pál kupolájából. Mondjuk innen London inkább egy nagyra nőtt Tiszaújvárosra hasonlít... de senki nem győz meg, ez az együttes nagyon jól sikerült! 

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr1001445915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A házak előtti kert-park-sétány szerintem feldobja az egyébként -ismét csak szerintem- nagyon nyomasztó házakat. Nekem ez így túl zsúfolt, túl "szürke". Én nem laknék itt, engem nem fogott meg. (Mondjuk egyet lifteznék az egyik toronyházban, na.)
Hát, ez az az építészet, amit mi a Kádár-korszakban totál kihagytunk. Helyette mi sablonos panelekkel szórtuk tele az országot...
@retekblog: Én se laknék itt szívesen.... főleg nem a toronyházakban. Bár lehet, hogy azért is tűnik ilyen nyomasztónak,mert borús időben készültek a képek! De azt meg kell hagyni, hogy amit a szabad terekkel műveltek, hogy oldják ezt a relatíve szürke rendet, az fenomenális!!!
@*Anna: Nem a felhős idő az oka, virító napsütésben sem lennének a házak szellősebbek vagy kevésbé nyomasztóak. Abban viszont igazat adok neked, hogy terek nagyon jól ki vannak találva.
@retekblog: na jóóóóóó, ez igaz! De a -1 szintes épületben van valami pláne :) meg az mivel téglaburkolatot kapott talán nem is olyan rideg...
@budapestjovoje.freeblog.hu: igen, jól fogalmaztad meg. Ez nálunk egy-két kivételtől eltekintve (egerszegi csipkeház pl.) kimaradt.
@*Anna:@retekblog: mikor ott jártam, nagyon jól éreztem magam, a környezet nagyon izgalmas volt: toronyház, a tövében a kis kertes házak, a vízmedence, a művészeti központ. És ráadásként a templom és a városfal. Tele "meglepetéssel" és váltakozással-olyan dolgokkal, amik sok modern városrészből hiányoznak. Szerintem ilyen kevés van a világon. És ne feledjük, hogy ez egy háborús "grundon" épült. A szabadterek kialakítására tényleg a fenomenális a legjobb szó.
A területen látszott, hogy "él": a kávézóban a city üzletemberei ültek, a víz mellett gyerekek játszottak (nagyon udvariasan arrébb mentek, mikor fényképeztem), a "művházban" koncertek, kiállítások vannak. Olyan helyre nem járnak az emberek, amit utálnak-lásd a régi Paternoster square párszáz méterrel odébb, és pár poszttal korábban.
Ez valami eszeveszett hangulatos. Nagyon tetszik! (a toronyházakat kivéve)
elég frank loyd-wrigh-tos ez. de persze csak azért, mert őt ismerem :o))
de valami vezérfonalat adhatott annak idején. na így kell nem elb*szni valami újat, elvtársak.
jó, hogy beírtad ezeket, legközelebb megnézem.
ja, ez nálunk a köh miatt kivitelezhetetlen lenne.