Elfeledett kastélykert: Doba

2009.10.24. 17:22

Magyarország tele van elfeledett, ismeretlen értékekkel. Ilyen az Ajka mellett fekvő dobai Erdődy-kastély, ami a legjelentősebb angol és német kertekkel volt említhető egy lapon. Sajnos ez már (illetve még) múlt idő, hiszen a kert ma nincs a legjobb állapotban.

 

Az Erdődyek története erdődi Bakócz Tamás érsekkel kezdődik, aki jobbágyi származása ellenére Esztergom érseke, sőt kis hiján pápa lett a XVI. század elején. Ekkor került birtokába a somlói vár, aminek nagy szerepe lett a kert kialakításakor-a XIX. század első felében. Ezt a várat a már Erdődy nevet használó unokatestvéreire hagyta. Kis időugrással máris 1836-ben vagyunk, ekkor fejeződött be a kastély építése a divatos francia építész Charles Moreau tervei szerint. Ezután kezdődött el a kert kialakítása szintén az ő elképzelései szerint (további kertművészeti alkotásai a történelmi Magyarországon: Csákvár, Tata, Kismarton) Az így létrejött kastélykert hazánkban egyedülálló: a legtöbb klasszikus tájképi kertet (amikben még nem volt semmilyen kerti építmény: pagoda, obeliszk, piramis, stb.) ugyanis később átalakították, főleg az említett kerti elemeket építették fel (Tata, Csákvár). Emellett a színvonal sem utolsó: ilyen csodáltatos erzékkel tájba komponált kertet csak a legnagyobb angol és német mesterek alkottak. Valószínüleg az Erdődyek is érezték ezt, ezért nem alakíttattak nagyon a kerten.


A környék műholdképe. A szaggatott sárga nyilak az (egykori) átlátásokat jelölik, a végpontokon lévő építményekkel. A kék vonallánc a kastélykertet jelöli. Jól látszik, hogy a  tervező figyelme bőven kiterjedt a környező tájra. A kastély, amire a fehér nyíl mutat a dobai és a noszlopi templom közti tengelyben áll, egy domb tetején. Ezek csak a főbb nyiladékok, a kertből sokkal több nevezetes pont felé lehet(ett) ellátni.  

A kastély 1945-ig volt a család kezén. A Vörös Hadsereg  elől Münchenbe  menekültek, ahol a Wittelsbach család fogadta be őket (ugyanis, mikor ők a nácik elől menekültek, az Erdődyeknél laktak). A háború után zárt elmegyógyintézet költözött a területre, ami máig  itt működik-emiatt ismeretlen a nagyközönség előtt. A kert állapota a nyolcvanas évek elejéig tűrhető volt, azóta rohamosan romlott az állapota. Néhány éve a MÁG (Műemlékek Állami gondnokséga, mai nevén Műemlékek Nemzeti Gondnoksága-MNG) vette át a vagyongazdálkodási szerepet,  az azóta elkészült a helyreállítási koncepcióerv készítője: Alföldy Gábor táj-és kertépítész, ami Europa Nostra-díjat nyert. A kert egyik elemének helyreállítása már tavasz óta zajlik az MNG és BCE együttműködésében (ez kétszer egy hosszú hétvégét jelentett eddig, de így is nagy volt az erőlelépés-erről fog szólni a második poszt). Erre a tantárgyra sikerült jelentkeznem, így kerültem-kerültünk ezen a hétvégén Dobára.    

Következzen a már megszokott terepbejárás. A bejárattól indulva kövessük az egykori kocsiutat!

A kertkapu ma igazi kórházi hangulatot áraszt, de azért nyomokban még megmaradt az egykori   elegancia: a kapubálványok tetején kővázák állnak, bennük varjúhájjal (Sedum sp.). Ide érkezett meg a Pápa (és Bécs) felőli országút, amit az utolsó szakaszon kiszélesítettek, és fasort telepítettek mellé.

A bejárattól jobbra látható a Portásházi- (másnéven Hattyús-) tó, illetve a medre péntek kora reggel. Ez az a bizonyos kerti elem, aminek helyreállítása megkezdődött. Tavasszal itt még "dzsungel" volt. A tónak egy fontos funkciója volt: amint az a műholdképen is látható átlátás nyílt az ősi Erdődy-fészek, a Somló-vár felé, ráadásul úgy, hogy az tükröződött a vízében (ilyen távoli tükröződést elég nehéz kiszerkeszteni). A nap végére már a nyiladék megtisztítása is elkezdődött (vagyis a háttérben látható fák kivágása).

Miután a látogató a várat szemlélve elmerenghetett, hogy "ezek az Erdődyek milyen ősi család", a kocsival balra fordulva ízlésükről és vagyoni helyzetükről is meggyőzödhetett (egyébként ők nem voltak "annyira" gazdagok, inkább a tudományos és közéletben vették ki részüket). A képen balra látható fák  természetesen nőttek, vagy meggondolatlan ültetés során kerültek ide, takarják a nyiladékokat és látványt a tó és  a vár felé, ráadásul betegek és  értéktelen fajúak is, tehát előbb utóbb jön a "gyógybalta". A domboldal ezen részén csak facsopotok (Clump-ok) álltak

A kocsiút a dombon oldalazva haladt, két hatalmas vérbükk (Fagus sylvatica 'Atrpurpurea') előtt. A hatalmas fák sajnos egy tavaszi vihar során kidőltek (törzsüket a garázsok mögött mi is megnéztük, tényleg nagyok és szépek lehettek). Miután az út felért a dombra, a látogató elé tárult a kastély másik oldala:

A kastély főhomlokzata. A kocsik felhajtottak az erkély alá, így teljesen kényelmesen lehetett kiszállni. 

Mielőtt a kocsi megérkezett volna, elhaladt a déli homlokzat előtt, ahol mi más is helyezkedhetett volna el, mint egy télikert:

Ez volt az egyik első télikert az országban. Az Erdődyek (Nomen est Omen) országszerte ismert növénybarátok voltak, a kastélykert tele volt értékesebbnél értékesebb fával, amiből mára csak néhány példány maradt. A család növényszeretete azért is különleges, mert ez a szenvedély nemcsak egy-két családtagra, hanem szinte mindekire jellemző volt (lehet, hogy tényleg a nevük miatt). A kastélykertben természetesen narancsház (Orangerie) is van, de azt nem volt időnk megnézni (ma gépállomás működik benne). A télikert ma a betegek ebéldője. Ráadásul valaki tujasort ültetett elé, így csak délben kap napot.

A főhomlokzat elötti látvány az egykori átlátásokkal. Innen lehetett lelátni a Nagy-halastóra, amin sziget is van. A kerthez egy egész tórendszer is tartozik, amit a Hajagos-patak felduzzasztásával hozak létre. (Egy árapasztó-csatorna is épült, az esetleges árvízek levezetésére.) Ezek már "valódi" tavak voltak, komoly halászati tevékenység folyt rajtuk. A tájképi kertekben nagyon fontos a szépség mellett a hasznosság is: a füves területeket pl. nem nyírták, hanem birkákat legeltettek rajtuk, a tavakat lehalászták, a vadakat levadászták. (Emellett minden kastélyhoz komoly uraldalom tartozott.) A másik két nyiladékot már teljesen benőtték a fák. A kastélyon képzeletben (mi megkerültük, mert nem lehet bemenni) áthaladva eljutunk a kerti oldalra:

A kertre néző portikusz. Amint az első képen is látható, a "tuja-láz" Dobát is elérte, így  nemhogy a várat, de még a kertet sem lehet a kastélyból látni.  Ráadásul ajó érzékkel a gáztartályt is  az épület elé telepítették, tovább súlyosbítva a helyzetet.

A kastély előtti látvány erős oldalnézetből.        

Visszatérve a kocsi útjához: miután a vendégek a kastély előtt kiszálltak, a jármű továbbhaladt, le a dombon, a kocsiszín felé (ami önmagában se lenne egy jelentéktelen épület)

 

A kastélyparki séta után ideje megnézni ezt a híres-neves Somló-várat:

A kapun kilépve Doba felé elindulva már látszik is Somló, rajta a várral. Egyszer majd a kastélyból és a tó felől is lehet majd látni.

A hegy szoknyáján már nő az őszi búza,  megérett a szőlő és az alma...

Egész napos munka után jó kis levezetés a "hegymászás".

A vár különlegessége: Magyarország legjelentősebb középkori kéménykürője. Az alatta álló évfolyamtárs jól jelzi a méreteit: ez nem a kandalló-kürtő méret, alatta volt az egész konyha! (szinte ezért mentünk fel a várba, erre elfelejtettem megírni. Köszönet a barokk építésznek, hogy eszembe jutatta)

Mire felértünk, kicsit besötétedett, de azért még jól látszódott a kastély...

...és az egész környező táj is (középen látszik halványan az kastély a jókora kert közepén)    

A következő dobai posztban lesz szó az utóbbi évek problémáiról (erdészet vs. kertészet), a tervekről, és hogy mit csinál egy másfél tucat tájépítész-hallgató egy tómederben (ez nem vicc-erdőt írt:)                                                

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr191472144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az utolsó kép mindet visz (és jól mutat). Amúgy remek poszt lett, szeretek olvasgatni az elfeledett értékekről. Ja és, hogy elmegyógyintézet lett belőle? Tipikus...
Írhatnál Magyarország legrégebbről megmaradt kéménykürtőjéről is! :)
@Johann Bernhard Fischer von Erlach: hű, tényleg:) elfelejtettem. Pedig még kép is van róla. Már írom is:)
á@retekblog: igen, tényleg nem a legméltóbb funkció az elmegyógyintézet. De legalább volt (és van) funkciója, fűtik, javítják, használják. Ha nem így lenne, lehet, hogy úgy járt volna, mint Alcsút, vagy sok Békés megyei kastély