folyó, építészet, kertépítészet... A bajor parlament, a Maximilianum a Maximilianbrückéről nézve a Maximilianstrasse felől. Az épületet a Maximiliansanlage veszi körül.

Az előző poszt végén a címlapképnél "álltunk meg". Ott szó esett arról, hogy a Maximilianstrasse végén, az Isar folyó partján alakították ki a 30 hektáros parkot (az etalon Városliget 100 ha. területű). Maga az Anlage szó parkosított területet jelent. A kialakításkor fontos szempont volt, hogy az Isar jobb partja magaspart, ami az erózió miatt hosszú távon veszélyeztette volna a mögötte elterülő Bogenhausen és Haidhausen városrészek biztonságát. Az park kialakítását 1856 és 1866 között végezték a királyi kertépítész, Carl von Effner tervei szerint. Effner a fák telepítésekor különösen ügyelt arra, hogy kilátások nyíljanak az óvárosra. A parkot két "királyi út" is áttöri: az egyik a már említett Maxstrasse, aminek lezárása a parlament épülete, a másik a Prinzregentestrasse, ami a Friedensengel mentén vezet a dombra, majd onnan folytatódik tovább.

Az Englischer Garten déli részének térképe. Alul a Maximiliansanlagét is feltűntették, jól látszik az azt áttörő két sugárút. Forrás

Induljunk el a belváros felől:

Itt éppen az Isar-vízlépcső felújítását végzik. A belvárosi szakaszon több ilyen létesítmény is található, a külső részeket viszont a közelmúltban "renaturalizálták", vagyis amennyire lehetett, visszaállították a természetes medret (természetesen az árvédelem előírásaival összhangban).

Kilátás az első képen látható Athéné szobor felől. Ezen az ágon is építettek egy vízlépcsőt.

A parlament már a parkból nézve. A hídon áthaladó villamos az épületet megkerülve kapaszkodik fel a teraszra, és folytatja útját a Max Planck Strassén.

A tervezői szándék megvalósult: a parkból kiváló kilátás nyílik a városra, jelen esetben a St. Lukas templomra.

A folyópartra érkezve elhaladunk a Maxbrücke alatt. A folyó ezen ágának harmadát itt külön felduzzasztották, a gáton pedig sétányt alakítottak ki.

A fák mögött a parlament szinte meseszerű hatást kelt.

Észak felé haladva a "veszélyes" magaspart eltávolodik a folyótól. Igaz, nem túlságosan: a kép majdnem a parton készült, és a háttérben látszik, hogy megemelkedik a terep.

A folyó túloldalán fekszik Lehel városrész (igen, a "mi" Lehelünk) többnyire századfordulón épült elegáns társasházaival. Amint a képen látszik, a belvárosi folyószakaszon elég brutális árvédelmi létesítmények vannak. 

...mintha egy erdőben lennénk (talán csak a csatornafedél nem stimmel). A faállomány is erdőt idéz: bükköket (Fagus sylvatica) és gyertyánokat (Ulmus sp.) telepítettek.

A park ősszel (hogy ne csak téli képek legyenek). Forrás

Közben megérkeztünk a város egyik jelképéz, az "Engelhez", vagyis az angyalhoz. De hogy kerülnek a parkba az autók? Az angyal elhelyezkedése hasonló a Maximilianumhoz: egy sugárút végén áll, egy híd után. A hídon áthaladva a kocsik két irányból hajtanak fel egy szimmetrikus szerpentinen, és folytatják útjukat. A Maxstrsasséval ellentétben a Prinzregentenstrasse (mert erről a sugárútról van szó) folytatódik tovább.

Az út angyal utáni szakasza. Itt találhatók a város legszebb szecessziós épületei (a "müncheni szecesszió" kevésbé ismert itthon, mint az agyonmarketingelt bécsi, de legalább olyan szép.).

Az emlékmű neve kicsit megtévesztő: ugyanis valóban egy béke, a Frankfurti béke 25. évfordulójára állították 1896-ban, de ezt megelőzően Poroszország legyőzte Franciaországot, és kikiáltották a Versailles-i tükörteremben  a Német Birodalmat. Ezért tart a Béke istennője egy Victoria-szobrot a kezében (ez volt  a Siegfried, a győzelemmel kivívott béke).

Ezt látja az angyal: a Prinzregentenstrasse. A végében álló épület ismerős lehet a belvárosról szóló posztból: ez alá megy az alagút a harmadik képen. Az utcát-a negyedik "királyutcát"-1890 és 1891 között építtette a régensherceg, Lipót. Annak, hogy ő régens, vagyis "király- helyettes" lett, szomorú oka van: a már sokszor említett II. Miksa mindkét fia-a család sok tagjához hasonlóan-elmebeteg volt, egyiket le kellett mondatni emiatt, a másik pedig öngyilkos lett. Így a család szinte egyetlen egészséges férfitagja, Lipót lett a "megbízott" uralkodó, akinek uralkodási idejét "Bajorország aranykorának" nevezik: München "valódi EKF" lett, és (valódi) reformintézkedései nyomán fellendült a gazdaság.

Az emlékmű gyönyörű építészeti-kertépítészeti környezetben helyezkedik el. Az gépkocsiforgalom ezt az ovális alakú "szigetet" kerüli meg.

A Luipoldbrückén átkelve dél felé láthatjuk a megtett utat:

az Isar, háttérben a Maximilianummal. Észak felé nézve pedig:

láthatjuk, hogy a park még tovább folytatódik (viszont már kezdett sötétedni...).

A Prinzregentenstrasse épületei szinte teljesen elpusztultak a háborúban, így most nem a legszebb útvonala a városnak. Két épületét viszont mégis érdemes megnézni:

Az egyik a Bajor Nemzeti Múzeum épülete, (1894-1899, Gaberiel von Seidl) ami  a Vajdahunyad várhoz hasonlóan különböző stílusú szárnyakból áll: a főépület neobarokk neoreneszánsz, de van itt "kolostorkerengő" és "gótikus lovagterem" is.

A másik a "nemzeti szocreál" stílusú Haus der Kunst, (1937 Paul és Gerhardine Troost) vagyis a művészetek háza (ottjártamkor molinókkal volt letakarva, ezért a "lopott" kép). Az épület nem mondható szépnek, és a szocreálhoz hasonló érzéseket vált ki a legtöbb emberből (időről időre felvetődik, hogy lebontják, de egyelőre csak fasort telepítettek elé). Forrás

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr251674888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jó ötletek, rendezettség, tisztaság (!) és hagyományok. Ez való nekem! Köszi a posztot / posztokat!
@retekblog: valóban. A hagyományok és az újítások valóban megfigyelhetők ebben a városban (utóbbiak jelen vannak pl. minden új bmw modellben:)
köszi a posztot, Nálad mindig találok vmi szépet-érdekeset, ha erre járok!

Apróság, de a bejárati épület nem neobarokk, hanem neoreneszánsz, csak nem az unalomig ismert olasz és francia hagyományokra hajaz, hanem a kései német-skandináv reneszánszra.
persze a nemz. múzeumra gondoltam