Európa egyik legnagyobb reneszánsz terme, az Antiquarium.

 

Királyi paloták valóban nem tartoznak a blog profiljába, de egyrészt a korábbi posztokban-mint hadihajót a játékban-"körbelőttük", másrészt valóban nagyon szép, és háború utáni sorsa tanulságos: annak ellenére, hogy a légitámadások során legalább annyira megsérült, mint a Budai vár, itt szinte mindent újjáépítettek, amit lehetett. Valószínűleg azért is, mert a nemzeti szocialista közelmúlt után éppen a korábbi királyi időszakot tekintették sokkal pozitívabbnak (természetesen a bajor király nem jött vissza:).

Az előző képen látható terem a háború után. Szemléletesen mutatja, honnan kellett helyreállítani az épületegyüttest. Látható, hogy a boltozatot telibetalálta egy bomba. Forrás

A Max-Joseph Platzra néző Königsbau, amit a firenzei Pitti-palotáról mintázott Leo von Klenze. Az homlokzat jelenleg felúítás alatt áll, amit látunk csupán molinó.

Az épületegyüttest 1385-ben kezdték kiépíteni; eredetileg a városfalhoz csatlakozó szerényebb gótikus együttes volt, de ahogy az ország gazdagodott, és jelentősége nőtt (1597-ben hercegség, 1623-ban választófejedelemség, 1806-ban pedig királyság lett) folyamatosan átépítették, bővítették. Így jött létre a mai reneszánsz-barokk-klasszicista épületegyüttes, hat díszudvarral, dísztermekkel, lakosztályokkal. Az együttest színház, templom, kápolna, kincstár, a tetőn kialakított (!) télikert, palotakert, és természetesen lovarda egészítette ki. Az 1918-as forradalom során megbukott a királyság (és a Német Császárság), ezután megnyitották a múzeumot, összesen 157 teremmel, bár már 1897 óta  meg lehetett tekinteni egyes részeket. A háború kezdetén nemcsak az ingóságok jórészét, hanem még a tapétákat is elszállították. Viszont maga az épület a bombatámadások során súlyosan károsodott: a 23 000 m2-ből csupán 50 m2 maradt sértetlen. Jelentős károkat szenvedett az első két képen látható Antiquarium, és az úgynevezett Festsaalbau, vagyis a dísztermi szárny. Utóbbit csak kívülről állították helyre, itt az ötvenes években a Herculessalt, a város új koncerttermét alakították ki. Már a háború utolsó napjaiban megalakult a Freunde der Residenz vagyis a "Residenz barátai" nevű társaság, ami jelentős összegeket gyűjt mind a mai napig a felújításra és a karbantartásra. A felújítás nagy erőkkel megkezdődött, a városalapítás 800 éves évfordulóján, 1958-ban nyitották meg újra a múzeumot, majd további hét (!) ütemben 1990-re fejeződött be az újjáépítés. Érdekesség, hogy a barokk színháztermet más helyen építették újjá. Jelenleg 130 terem látogatható, valamint itt székel a Bajor Tudományos Akadémia, a Bajor Művészeti Akadémia, és itt működik a már említett koncertterem.

A korabarokk fekete terem, ami az ajtókeretek feketemárvány anyagáról kapta a nevét. A minden teremben kihelyezett tájékoztató szerint, ez a terem teljesen megsemmisült, amit itt látunk, rekonstrukció.

Ezután következnek a lakosztályok, amik szintén nagyon szépek, de nem egyedülállóak (Gödöllő, Fertőd, Bécs, stb.).

Az udvari kápolna 1601 és 1603 között épült, olasz mesterek közreműködésével. Ehhez csatlakozik az úgynevezett a Reiche Kapelle, vagyis a "gazdag kápolna":

Ez a kis területű, de annál gazdagabban díszített kápolna egész elképesztő. Az oltárok ébenfából és ezüstből készültek, a mennyezetett kék és arany színű stukkó, a falakat márvány borítja. Talán utóbbi a legérdekesebb:

 A kápolna falát többszínű márványból kialakított intarzia (berakás) díszíti.

A Kaiserhof a legnagyobb díszudvar. Ezt a szárnyat 1611 és 1619 között építtette I. Miksa, az első bajor választófejedelem (a választófejedelmek választották a császárt). Innen indul a Kaisertreppe (császári lépcső), ami a Kaisersaalba (császári terem) vezet.

A Kaisertreppe. A toszkán rendű, vörösmárvány oszlpos lépcső L alakban visz fel az emeletre. A fülkékben olyan Wittelsbachok szobrai állnak, akik császárok is voltak.

A palota korabarokk díszterme, a Kaisersaal. Németországban és Ausztriában így nevezik a fejedelmi lakhelyek dísztermeit, hiszen ezekben fogadták a császárt. A teremhez külön lépcsőház is csatlakozik, a kép az oda vezető bejárat felől készült.

A palota másik nevezetes terme, a T alakú Zöld galéria. Ennek kialakítása Károly Alberthez köthető, akit élete végén császárnak is megválasztottak, tehát ez is kifejezi ambícióit.

Hasonlóan érdekes a Miniatúra-szoba. Mindkettő képgaléria, mégis, micsoda különbség!

Természetesen a koronás fők is emberek, így ők is szoktak enni.  És általában a "barátaikat" is meghívják, szóval minden bizonnyal szükség volt százfős (?) ezüsttányér-készletre...

Az emelet után érdemes visszatérni a földszintre: itt található a címlapképben már szerepő Antiquarium, amihez szerintem a többi helyiség nem hasonlítható. A 66 méter hosszú termet V. Albrecht építtette 1568 és 1571 között. Az uralkodó étkezőhelyiségnek és "rendezvényteremnek" használta. Hétköznapokon az első kép végén látható kandalló előtti emelvényen ebédelt szűk családi körben. Ünnepnapokon is, azzal a különbséggel, hogy akkor a teremben hozszú asztalok voltak felállítva a vendégeknek... Ugyanakkor egyfajta múzeumként is szolgált: Albrecht itt helyeztette el antik szobor-és szobormásolatgyűjteményét, amiről a terem a nevét kapta. A boltozatra pedig 102 bajor település látképét festették.

A kincstárba is érdemes elmenni: ez az egykori birodalomban harmadik legnagyobb a bécsi Habsburg és a drezdai Wettin-kincstár után. Itt őrzik többek közt Gizella királyné keresztjét, a bajor koronát, és természetesen porcelánokat, ékszereket, külön teremben hegyikristály "edényeket". Természetesen külön fegyver-és éremtár is van.

Az udvari színház, amit másnéven Cuvilliés-színháznak is neveznek, tervezőjéről François  Cuvilliés-ről. Ezt a termet 1751 és 1753 között tervezte, fiával közösen. A háborúban teljesen elpusztult, eredeti formájában építették újjá-az eredetitől nem messze, egy másik épületszárnyban.

Végezetül a város koncertterme, a Herculessaal. Ez a korábbi dísztermek helyén épült az ötvenes években. Az épület homlokzata és szerkezete megmaradt. Ez a szárny néz a Hofgartenre.

Nemcsak a koncertnek van vége, hanem egyelőre a müncheni posztoknak is; rendhagyó poszttal kezdem, rendhagyó poszttal fejezem is be.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr151715386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon érdekes volt a történet számomra. És nagyon szép, gazdagon felépített az egész palota! Micsoda márványok és interzia stb. Valamikor pár éve voltam a Gödöllői, Fertődi, Bécsi és (sok helyen Magyarországon) - kastélyokban. Szeretem a történelmeit hallgatni az idegenvezetőktől! :)
"Királyi paloták valóban nem tartoznak a blog profiljába"
szerintem ne szabadkozz! minden normális tájépítészt érdekelnek az épületek ;)
én legalábbis örülök, h ilyenekről is szoktál írni, szóval hajrá és köszi!