A legendás Rotten Row, a parkon végigvezető lovaglóút. Vigyázat! hosszú séta következik!

Rotten Row, Speakers's Corner, Lake Serpentine... mennyi legendás és eltérő jelentésű szó, mégis mind egy helyen található. A Hyde Park alapjában véve az munkás-és középosztály parkja: itt tartják a május elejéket, a tüntetéseket, a szabadtéri koncerteket (a Red Hot Chili Peppers 2004-ben egy hét alatt három (!) koncertet adott itt). Valószínűleg Speaker's Corneren sem az arisztokraták panaszolják el bánatukat. Viszont a parkot határoló Mayfair negyed a város egyik legelegánsabb és legdrágább negyede, a Park Lane a gazdagság egyik szinonimája, és a területen keresztülhúzódó Rotten Row pedig a mayfairiek egyik kedvelt lovaglóhelye...

A Hyde Park és a Kensington Gardens a belváros felöl. Középen a Serpentine nevű tó kígyózik. Forrás

A Hyde Park kolostorkertként és vadaskertként keztde zöldfelületi "pályafutását", amikor VIII. Henrik 1536-ban megszűntette a szerzetesrendeket, így ez a terület is királyi kézbe jutott, vagyis királyi vadászterület lett. 1637-ben a később kivégzett király, I. Károly megnyitotta a parkot-ez a világ egyik legkorábbi nyilvános parkja (a kontinensen az első a düsseldorfi Schlossgarten, viszont az első eleve nyilvános park a pesti Városliget). Ő alakította ki a Ringet, a park körútját. Az első komoly építkezési perdiódus II. György felesége, Caroline von Ansbach alatt zajlott: a botanika iránt komolyan érdeklődő királyné George Bridgeman-t bízta meg a tervek elkészítésével. Ekkor alakították a ki a tavat, a Westbourne-patak felduzzasztásával, ami nevét alakjáról kapta. Ez a tó mintaadóvá vált: egy "angol" kert enélkül szinte elképzelhetetlen, járjunk akár Stowe-ban, Wörlitzben, vagy a Fejér megyei Dégen (a Serpentine-t később átalakították, hogy még "szerpentinesebb" legyen). 1825-ben elkészült Wellington-diadalív és a klasszicista főkapu; ugyanis a parkot éjfélkor bezárják. 1851-ben itt tartották a világkiállítást, vagyis itt állt a híres Kristálypalota is. A XX. században számos emlékmű került ide, itt van több, a első világháborúra valamint a Holocaustra emlékeztető alkotás is. 2004-ben itt alakították a Diana hercegnő Emlékkkertet is.

A park műholdképe, pirossal az út, amit bejártam. A posztban fordítva fogunk haladni, a cél  a Royal Albert Hall lesz. Sajnos csak egy kis részét tudtam csak bejárni a parknak (sietnem kellett, vártak otthon vacsorára:)

A csodálatos Wellington Arch

A főkapu, már a park felől nézve. Érdekesség, hogy Heinrich Nebbien hasonlót tervezett a Városligetbe, a Fasor végébe. Majd erről egyszer egy ligeti posztban bővebben...

A kaupuval szemben áll ez a Achilles-szobor (Sir Richard Westmacott Jr., 1822). Ez egy Wellington emlékmű, az előtte mászkáló kisgyerek jól mutatja, hogy milyen gigantikus (mármint a szobor).

Most már benne vagyunk a park sűrűjében. A gyep, a virágágyások szinte magukért beszélnek. Ez a gondozottság egyébként annak fényében különösen feltűnő, hogy a terület elképesztő terhelésnek van kitéve. Gondolhatnánk, hogy egy ilyen gyepet csak messziről szabad csodálni, és rálépni még véletlenül sem szabad. De akkor mit csinál a háttérben az a sok ember?

Vállalati pikniket és focimeccset tart! A szent gyepen! Úgy látszik, Angliában fűre lépni szabad (igaz, itt azért erősebbek fentartásban, és több csapadék is esik, de mégis...)

A focizóktól nem messze intenzíven (de milyen intenzíven!) fenntartott virágágyások találhatók. Hogy mik is vannak itt? Begóniák (Begonia X huberhybrida), pillangóvirágok (Cosmos bipinnatus)

Egy másik, nem kevésbé pompázatos virágágy. A balra látható kút felé folytatjuk, ott van az 1994-ben kialakított rózsakert. A tervező a Colvin & Moggridge tájépítésziroda volt. Itt kékszakállak (Caryopteris X clandonensis) és ricinus (Ricinus communis) látható (a fehéreket szégyenszemre nem tudom innen megállapítani).

Egy rózsakertben persze nem csak rózsák vannak. A háttérben például egy nyáriorgona  (Buddleia davidii) fehérlik. Ez a növény Angliában úgy nő, mint nálunk az "ecetfa", vagyis a bálványfa. Mindenhol ott vannak...

Természetesen rózsalugas is van. A képen balra látható a Rotten Row.

A kert közepén a csinos Diana istennő nyilaz valakire... A háttérben hosszú hársfasor (Tilia cordata) kíséri a Rotten Row-t...

...amit természetesen szépen nyírnak.

A parkra néző elegáns lakóházak egyike.

A fősétány mellett a királyi lovasság első világháborús emlékműve található, érdemes megfigyelmi a pipacskoszorúkat.

A fősétány mellett is lehet lovagolni, patakímélő homoksávon. A háttérben látszik a nagyrét.

A nagyrét, elég komor fellegekkel a háttérben.

A fősétány a rét után elkanyarodik, és elkezd lejteni. Ha mélyedés, akkor pedig víz...

A Serpentine a Westbourne-patak hídjáról.

A patak. Mára elvileg már kiszáradt, így a vizet a Temzéből szivattyúzzák a tóba, és onnan ide.

A híd, ahonnan az előző két fotó készült.

Caroline királyné emlékműve kedvenc parkjában, a tó partján.

Újabb legendás londoni "intézmény", a bérelhető nyugágyak a tóparton.

A Serpentine partján. Ezt a részt hívják a londoniak Lido-nak.

Újabb bizonyíték a Hyde Park kettősségére: az elegáns klubnak kialakítottak gy saját "Lido-t", amit híd köt össze a sétány fölött az épülettel.

A klub épülete. Az étterembe természetesen nem csak tagok mehetnek (bár az ár egy elég erős szűrő).

A Serpentine-bridge.  A tó hídon túli részét már Long Waternek hívják. A híd és a rajta átvezető út képezi a határt a Hyde Park és a Kensington Gardens között is.

A 2004-ben megnyitott Diana heregnő emlékkút és park. Szégyen, nem szégyen, olyan tömeg volt, meg annyi minden mást akartam megnézni, hogy nem mentem be. A metrón persze eszembe jutott, hogy tanultunk róla, mint híres kortárs kertről. Majd legközelebb...

A Ringen átkelve átjutunk a Kensington Gardensbe. Az-ha jobban bejártam volna-egy másik poszt témája lenne. Amit feltételenül érdemes megnézni az az Albert emlékmű, és a mögötte álló Royal Albert Hall. Szegény emlékműről közmegegyezés van, hogy a város legízléstelenebb szobra:

A férje elvesztését élete végéig gyászoló Viktória építette ezt a "szoborparkot" 1872-ben  George Gilbert Scott vezetésével (a döbbenetes az, hogy Albert 1861-ben halt meg, és a királynő 1901-ig élt, tehát a gyász pont negyven évig tartott...). Hogy mi is van ezen az emlékművün? Középen Albert aranyozott ülőszobra, fölötte Szászország címere. Ezt védi egy neogótikus épület, ami az Angliaszerte elterjedt Eleonóra-keresztekre hasonlít. Ezeken két szinten nyolc angyal, majd nyolc erkölcsi és hitbéli erény alakja áll (hit, remény, szeretet, könyörület, erő, bölcsesség, igazság, mértékletesség). Az oszlopok mellett állnak a művészet és a tudományok bronzalakjai: csillagászat, geológia, vegyészet, geomertria; retorika, orvostudomány, filozófia, fiziológia. Az oszlopok tövében (fehérmárványból) a mezőgazdaság, a gyáripar, kereskedelem és a mérnöki tudományok szoborcsoportjai. A talapzaton körbefutó frízen ("A Parnasszus") 169 alak látható. Az együttest aranyozott kerítés veszi körbe, aminek négy sarkán a négyföldrészt szimbolizáló csoportok láthatók. Van itt teve, elefánt, stb. Ha jól számolom, ez 33 alak vagy csoport+ a fríz 169 alakja. Megdöbbentő...

Sokkal szebb látványt nyújt a Royal Albert Hall, ami 1867-ben épült Francis Fowke tervei szerint. Az épület része az "Albertopolisként" emlegetett kulturális negyednek, ahol a Victoria&Albert Museum is áll. A rotunda előtt egy másik-visszafogottabb-Albert emlékmű áll. Ha az úton lesétálunk egy kilométert, máris a Victoria&Albert Museumnál és szép udvaránál vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr481769242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyarország is ilyen szép lehetne, ha nem mindenki minket bombázott,rombolt volna le..
Én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy itthon ez nem feltétlenül pénz, inkább igényesség és törődés kérdése. Üzemeltetők és lakók oldaláról egyaránt.

Gyönyörű poszt lett (ismét)!
Csuda jo poszt lett! Köszönöm!
Jo kedvcsinalo egy ujabb londoni utra... :)
mikor arra jártam, mindig azon gondolkodtam: milyen maradiak és alpáriak ezek az angolkok, mikor ezekre a helyekre plazákat is építhetnének. vagy lakóparkokat.

ha lesz egyszer egy poszt richmonról és a pakról, belikelem a rókát , a dámszarvasokat, meg a hatalmas kidőlt tölgyet, ami alól éppen kibújtak a koboldok (csak őket már nem kaptam el).

főváros. 7 millió ember. virágok, rétek, erdők. mit akarunk, mi páriák?
London, New York után a világ második közepe. Gazdasági, kulturális központ. Ami mellesleg tele van plázákkal is, meg parkokkal is. Mindegyik nagyságrendekkel nagyobb mint itthon. Meg úgy általában minden szebb és jobb. És nem, ez nem behozható hátrány. Ahhoz a világnak kikéne fordulnia a sarkából.
A cikket olvasva mintha magam is ott lennék, jó a poszt és jók lettek a képek is.
(Az elszemtelenedett mókusok azért egy mondatot megérdemeltek volna :-)
@Gallion: Jé, én meg azt hittem, hogy itt van Jeruzsálemben a világ közepe :)
Remek ez a blog, kár, hogy csak most leltem rá.
Majd én is teszek fel kolostor-kerteket innen a közelemből, csak kell hozzá egy olyan szerkentyű, mint a főblogosé. Micsoda képek! Le a kalappal! Már ahhoz is bátorság kell, hogy a havas február közepén ingereljük a kedves olvasót ilyen nyári képekkel :( A szmog hol van? Az sem behozható hátrány?