Sorház 1910-ből.

1909-ben Karl Schmidt bútorgyáros új gyárat terveztett építeni az akkor még külön falu, Klotsche mellett. Mivel elkötelezett híve volt a Lebensreform ("életreform") mozgalomnak, úgy dönött, hogy az alkalmazottak-munkások, közép-és felsővezetők-számára angol mintára egy kertvárost alakíttat ki. Felkérte egyik formatervezőjét, Richard Riemerschmidtet, aki többek között építészként is tevékenykedett, a tervek elkészítésére. Riemerschmidt egész csapatot toborzott maga köré: az egyes háztípusok kialakításában Heinrich Tessenow, Hermann Muthesius és Kurt Frick működött közre. A Lebensreformhoz kötődő kertváros-mozgalom nem csak a beépítési terv elkészítéséből és a házak felépítéséből állt: "az életreform" kiterjedt a ruhaviseletre (és néha a nem-viseletre), az étkezésre (vegák) is. A pár év alatt elkészült negyedben virágzott a kulturális élet: a Festspielhausban kortárs előadásokat tartottak, és rendszeres vendégnek számított G. B. Shaw, Kafka, Kokoschka és Stefan Zweig. A Festspielhaus ma is a kortárs színház otthona, a bútorgyár ma is működik, sőt új épületekkel egészítették ki. Hellerau lakossága viszont nagyrészt kicserőlődött: közép-és felső rétegek lakják egykori alkalmazottak házait...

 

A villamosmegállóból az am Gräbchen nevű utca vezet a központ felé. Hermann Muthesius tervezte visszafogott, mégis elegáns házak szegélyezik. Ezek középosztálybeli bérők számára készültek.

Mint minden településnek, Helleraunak is van központja: a Markton találhatók az üzletek, az étterem, és itt tartották a piacokat is. Déli oldalán kezdődik a Richard Riemerschmidt tervezte épületcsoport.

A tér keleti és északi oldalán kétemelet bérházak állnak a harmincas évekből, beleolvadva a korábbi épületek közé. Az kávézó-étteremnek hangulatos teréskő terasza van.

A Riemerschmid tervezte üzletház-sor a déli oldalon 1910-ből.

Innen indul az Am grünen Zipfel ("a zöld csücsöknél") a telep legrégebbi (és szerintem leghangulatosabb) utcája.

Az utcát munkásházak szegélyezik. Mindegyikhez tartozik egy kis előkert...

...és egy nagyobb hátsókert. A házak között a címlapképen is látható kapukon át közök vezetnek egy következő sorhoz. Újabb előkert, újabb hátsókert...

Különös gondot fordítottak a részletek kialakítására. A töréseknél például ilyen erkélyeket alakítottak ki.

A munkásházak mellett áll a gyáros Karl Schmidt villája, szintén Riemerschmidt munkája (a képen csak egy része látható)

Innen már csak pár lépés a Deutsche Werkstätten Hellerau, a bútorgyár, aminek Hellerau a létrejöttét köszönheti. A régi épületben ma vásárokat, rendezvényeket tartottak (éppen  belépődíjas baba-és gyerekvásárt, nem érte meg azért a belső udvar az eurókat)

Vele szemben áll az új gyárépület. A DWH ma luxusbútorokat gyárt, főleg szállodáknak.

A gyár fölötti domboldalon állnak a tisztviselők villái. Heinrich Tessenow ikervillái 

És egy Ernst Kühn tervezte villa kicsit feljebb.

A  villák felett helyezkedik el a kertváros parkja.

A domb másik oldalán található a Festspielhaus Tessenow egyik leghíresebb alkotása. Szinte hihetetlen, hogy 1910-ben épült, mikor Drezdában és Európában is "tombolt" a szecesszió. Itt rendezték a színházi előadásokat, előtte pedig a csoportos gimnasztika-órákat. Az épületnek (szerintem legalábbis) van egy kicsit "táboros" hangulata... Tervezője Kurt Frickkel együtt később náciszimpatizáns lett, míg Riemerschmidt belső emigrációba vonult.

A főtérre visszavezető utcákat Muthesius sorházai szegélyezik.

Az utcák végein itt is villaépületek állnak.

Hellerau még ma sem épült össze Drezdával, noha már 1950-ben a városhoz csatolták (Drezda területe vicceket megihlető módon nő: a legutolsó falut 1999-ben kebelezte be). A kertváros és az Albertstadt között több perces villamosút van az erdőn át...

Az infók Ralph Linder  és Hans Peter Lühr és Margaret Hoppe Gartenstadt Hellerau című könyvéből valók.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr912323263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Köszi a posztot, szuper jo lett. Par honapig egy projekten dolgoztam a DWH-nak es csupa szep emlekem van a környekröl. A markton jelenleg is vannak meg piacok, de ha jol emlekszem, csak pentekenkent. A kulturalis eletböl a ceg nem vonult ki teljesen. Szerda estenkent az iroda "atvaltozik" koncertteremme.
istenkém, eszembe jutnak a mi tisztviselő-telepeink, a vitézi házak a bátorkeszi utcában, a wekerle. ami véletlenül megmaradt, az is hogy néz ki.
Jóízlés, szándék és képesség, ami nem kizárólag a pénzt jelenti.
Ha mi lennénk, lehetnénk ilyen igényesek, az életünk is szebb volna.
Érdemes a cég linkjére kattintani a referenciákra is egy pillantást vetni. Tiszta és szép dolgok új vagy modernizált régi épületekben.
Kíváncsi vagyok, vajon az NDK-ban mindig is létezett KG (Kommanditgesellschaft), afféle Betéti társasági formában, családi részvételű tulajdonban voltak-e és így éltek túl.
Vagy Győrben, a Gyárvárosban, ott is van egy Wekerléhez hasonló telep...
A III.kerületben a volt gázgyári lakótelep is ilyen lehetne, ha valaki venné a fáradtságot és felújítaná...
A központi park még gondozatlan állapotában és romjaiban megkapóan szép. De az egész telep sírni való állapotban van.
Dunakeszi, Máv-telep. A mai lakóparkoknak is mintaként szolgálhat(na).
A maguk korában a Rima által építtetett ózdi munkáskolóniák is gyönyörűek voltak.

archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=2374
Kisebb ugyan, de még a kor is stimmel.. Ganz kolónia a Vajda Péter utcában, a Népligetnél! Szintén megérne egy kisebb tatarozást..
@csorsza: született róla poszt: taj-kert.blog.hu/2009/08/26/wekerle_a_vi_keruletben_gyor
@bluemoon: taj-kert.blog.hu/2010/05/06/regi_idok_lakotelepe_a_gazgyari_munkasnegyed
@meissa: a Ganz-kolóniában is voltam, de arról még nem született poszt.@pelikán_józsef: @borsod: bizony, ezek is nagyon szép kolóniák.
A sok magyar példa bizonyítja, hogy az adottságok terén egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk. Viszont az tényleg szégyen, hogy egyetlen telep sincs felújítva. És ez nem csak pénzkérdés, az ott lakók öntudatán is múlik. Azt tudom, hogy a győri ágyúgyárinak és a Wekerlének nagyon jó közössége van, ezek vannak viszonylag jó állapotban. Ami gond, hogy az ilyen telepeken nagyon rosszul hat a "sufnituning", és az is, ha valaki egyedül a saját házát újítja fel.
Nézem ezeket a képeket és elszorul a szívem, ha belegondolok, milyen lehetne a Wekerle-telep. De csak azt látom, hogy hogyan kúrják szét az itt lakók. Tisztelet a néhány kivételnek.
Rákospalotán lakom, a Máv-telepen, borzalmas állapotban van, elhanyagolt, koszos, omladozó. Pedig minden adottsága megvan ahhoz, hogy élhetőbb legyen. Hasonló házak mint a Wekerlén, zárt kertek, amiből mindenkinek van sajátja, nincs átmenő forgalom, mégsem hasonlít még csak részleteiben sem erre a németre. Talán, ha kevesebb új lakás épülne, jobban észrevennék a régiek értékeit.
nekem az egyik kedvencem a Százados úton lévő művésztelep
Na vegre egy szep izleses kovetendo pelda...
igaz csak 100evvel vagyunk lemaradva..

Szerintem egy ilyen kertvarosi lakotelepet megerdemelnenek nalunk a tobb evszazados szevedesert es elnyomas alatt szenvedo egyik nepcsoport.
Az allam ingyen felhuzza nekik :):)
@aesculus: Igen láttam, és valószínűleg ez a cikk volt az, ami után kimentünk a gázgyári telepre szétnézni,és láttam azt, amiről írtam. Meg láttam a lépcsőházi bejáratokon a kézzel írt cetlit, amit a háklis öreg nénik tettek ki, hogy pl. kutyát nem lehet a lépcsőházba hozni, meg tilos ezt, meg tilos azt. Láttam a kerteket, a teraszokat, a virágokat, meg a sufnituningot.Meg az omladozó épületeket, a vakolatot vesztett falakat, és a pusztulatot. Pedig olyat szerettem volna látni, mint itt, most ebben a hellerau-i városrészben.
Hát wow! Nagyon tetszik. Az utolsó képen érzem ahogyan suhanunk!
@Kivancsi: egyáltalán nem lennénk lemaradva, a korábbi példákban olvashatod, hogy Magyarország tele van hasonló színvonalú munkástelepekkel. Igaz, mind rossz állapotban vannak, de erről nem az elődök tehetnek.
@retekblog: jaja, eléggé száguldanak itt a villamosok.
Csak hát egy ilyen telep fennmaradásához az kell, hogy a közelben legyen munka. A mi régi telepeink legtöbbje körül pont ez tünt el, ráadásul amennyire én tudom a magyar telepek komfortfokozata elég alacsony. Szűkös, kis szobák vannak bennük, igy lehet akármilyen szép, egy tehetős család aligha fog beléjük költözni. Ugyhogy inkább Budaörsön és Törökbálinton alakulnak ki az új, kevésbé egységes kinézetü alvóvárosok.
@Gallion: a főnökeim, akik nagy drezdai lokálpatrióták, mesélték, hogy itt is nagyon szerény méretűek a lakások. Mármint a munkáslakások. A villák nagyobbak. Magyarországon is így van: most konkrét számokat nem tudok, de asszem a gázgyári lakótelepen a munkáslakások harminc m2 körül vannak, a villák 300 m2 körül...Ja, és azok a Duna-partra néznek, a platános sétányra.