A Mädlerpassagen, egyike a belváros 25 átjáróházának, illetve passzázsának.

Bach, könyvek, Faust, Népek csatája, '89-es békés forradalom. Mindegyik Lipcse "védjegye", ugyanakkor a várost igazán ismertté és gazdaggá kereskedelme és vásárai tették. Kis túlzással mondható, hogy a belváros a középkor óta egy hatalmas bevásárlóközpont. Passzázsok, átjáróházak, hatalmas átjáróházak egész labirintusa található itt, minden a protestáns polgárság dicsőségéről és büszkeségéről szól. A reneszánsz városháza hatalmas terme nyitva állt mindenki előtt, a Thomaskirchében Bach alkotott, a Nikolaikirchéből indultak a hétfői tüntetések, amik megdöntötték az NDK-t.

 

A belváros látképe a City-Hochhausból. A háttérben látható park a Rosengarten, mellette van a Waldstraßenviertel. A város többször is bombázták, mégsem szenvedett akkora sérüléseket, mint Drezda, vagy Hamburg (gyújtóbombás támadás nem volt). Így a városszerkezet szépen megmaradt, kivéve a kép jobb oldalán lévő két tömböt. Kép forrása.

A belváros műholdképe, a Ringgel és a pályaudvarral.

Az 1750-ben épült barokk Barthels Hof, az egyik legrégibb fennmaradt vásárház.

Lipcse főtere, a Markt a századfordulón. Most éppen nem lehet olyan jól fényképezni, mert épp a földalatti vasút miatt rendezik a teret. A bal oldali két épület és a hatalmas Germánia-emlékmű nincs már meg, a régi városháza ma is áll. Kép forrása.

A régi városháza reneszánsz nagyterme. 1905 óta itt a városi múzeum működik, a polgármester a Ringre költözött.

Vagyis ide, a Lutherringen álló, hatalmas Neues Rathausba. Kép forrása.

A Barfussgässchen, a főtér körüli "mezítlábas utcák" egyike. A bal oldalon álló ház egyszerű homlokzatú, mégis igen különleges:

ez a Zum Arabischen Coffe Baum, vagyis az arab kávéfához címzett ház. Az 1556-ban épült házban 1711 óta működik kávéház (nem rossz...). Renszeresen megfordult itt Bach, Robert Schumann, Wagner, Liszt, Goethe, vagy E.T.A. Hoffmann.

A belváros persze nem mindig volt ilyen jó állapotban. Az NDK-s időkben Lipcse eléggé lezüllött, még a rendszerváltozáskor is több, lebombázott és félig lebontott ház állt a városban...(kép forrása)

...amit azóta persze újjáépítettek (a két kép tényleg egy nézőpontból készült).

Felújított századfordulós épületek a Thomaskirche és a főtér között.

Az egyik legfontosabb városépítészeti tett azonban nem a régi épületek felújítása, hanem a panelházak kicserélése volt. A háborús foghíjakra az NDK-s időben a városszövetbe nem illeszkedő, sokszor rossz minőségű házak épültek. Ezeket folyamatosan bontják, és helyükre kortárs, a régi utcaszerkezethez illeszkedő beépítés kerül (a kép előterében a földalatti építési területe látszik a főtéren).

Lipcsei belvárosi ház elképzelhetetlen passzázs nélkül, így természetesen itt is kialakítottak egy átjárási lehetőséget, a Marktgalerie-t.

Kultur-und Haldelstadt, hirdeti magáról a város, így nem meglepő, hogy a bolttenger szélén, egy hársfás téren áll az "ötödik evangélista", Bach szobra.

Néhány passzázs:

 Art deco (1929, Alfred Liebig. Kép forrása.)

A századfordulón kialakult, úgynevezett Messzehaus egyik legszebb példája. A Messehaus egy különleges épülettípus, szállás és üzletház egyben.  Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel, kereskedelmi utazók, üzletemberek, és cégvezetők lepték el a várost, az ő ellátásukról kellett valahogy gondoskodni. Így épültek fel ezek a házak, ahol természetesen passzázsokat is kialakítottak.

 

 

 

 

 

  

 Modern (1994, Moore, Ruble & Yudell; Santa Monica).

Szecessziós (Speck's Hof, Emil Hänsel, 1909).

A régi városháza mögött, a Naschmarkton áll a régi tőzsde (1687, Johann Georg Starcke). Ez volt az első barokk épület Szászországban. Előtte áll a Goethe-emlékmű, de most ezen a téren is "kotorásztak" a földalatti vasút miatt, így legfeljebb palánkokat lehetett volna fényképezni (így is mutatvány volt, hogy ilyen szögben sikerült lefotózni).

Na, ilyen lenne Budapest, ha felújítanák. A szokásos antidemszky-kampányt félretéve, jól látszik, hogy Lipcsében is meghatározó stílus a neoreneszánsz. Mint Budapesten sok helyen (a Belvárosban és több sugárúton), itt is elterjedt a félemeletek üzletként, irodaként való hasznosítása. Igaz, itt már nincsenek bennük szükséglakások...

Portálok a Grimmaischer Straßén. Itt elképzelhetetlenek olyan állapotok, mint a Kossuth Lajos utcán. És ez nem csak pénzkérdés, sajnos személyesen tapasztaltam, hogy az előző városházán szinte büszkék voltak a "szabad verseny" fővárosi eredményére.

A Katherienenstraße barokk házai. Kettőt már felújítottak, egy még gazdára vár.

Felújított kereskedőházak a Brühlön, egy-két foghíjjal...

Új beépítés a főtér mellett. 

 A Karstadt áruház belseje. Már a századfordulón elkezdődott az folyamat, hogy a belvárosokban egyre több telket vontak össze, nagy építkezések céljából. Lipcsében ez feltűnően jelentkezik, az áruház gyakorlatilag egy háztömböt elfoglal. Ebből egy épület egy régi áruház, a többi rész most készült el.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr652445455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megint csak egy szem NDK-s utazásomra tudok hivatkozni 87-ben, de a Thomaskirche mellett, amit áhítattal néztem (még akkor is, ha Bach a leghíresebb műveit azért nem itt komponálta) a sok passzázs is megmaradt. Klassznak találtam őket, utána Pesten ehhez hasonlítgattam a máig fekete Párisit, a kortárs (és szűk) folytatását, a Harist, a Petőfi Sándor utcában azt a modernet, a Curia utcában azt a nagy udvarrendszert, amiben viszont alig volt valami, és inkább udvar maradt. Egyébként két dolgo megmaradt: az egyik a kéregjegykartonra nyomtató pénzbedobós mérlegek, a másik meg, hogy a passzázsokban egy csomó boltban ananászkonzervet árultak. Ez akkor valami jóléti szimbólum lehetett, akkoriban nálunk még inkább csak a Konzum boltban lehetett kapni. Persze Lipcse nagyvilágibbnak tűnt a többi helynél az NDK-n belül, mert a fő sétálóutcai moziban a Beverly Hills-i zsaru ment, a ruhaboltokban a Starship "Nothing's gonna stop us" című száma, illetve valami feldolgozott "Funky Town" ment (de komolyan, vagy kéttucatszor végighallgattuk ezt a két számot, meg egy harmadikat, ami németül volt, és nem ismertem), szóval kevéssé volt NDK-s a flair.
@Hamster: A konklúziót lehagytam, szóval ez a város ezek szerint az NDK időkben is egy pörgősebb, nyitottabb kereskedőváros lehetett. De ez csak most esett le, a cikkedet olvasva.
Üdv Aesculus, jó volt az írás és a fényképek, csak az bosszant, hogy a primitív indexes senkik ezzel a szöveggel tették ki főoldalra: "A Lipcse központja...".
Szeretlek olvasni és nézni a fotóidat. Gratula!
@Hamster: igen, én is hallottam, hogy az NDK-ban Lipcse volt a menő hely. De akkor milyen lehetett a többi????
'86-ban Lipcse nagyon jó hely volt...

Az is tuti, hogy ha visszamegyek megint (mert visszamegyek, az a blogodnak köszönhetően már biztos!), semmire sem fogok ráismerni, és ez csak részben lesz köszönhető az eltelt éveknek, sokkal inkább a nagy átépítéseknek.
@Hamster: Egyébként beugrott még pár emlék: a Rathauskellerben kajáltunk, ami klassz volt, de másnap meg egy utcai wurstosnál, ami meg finom :) Épp valami Szpartakiád volt a városban, sportos frizurájú, kisporolt német fiatalok mozgalmi nótákat énekelve masíroztak fel-le a városban, egy picit ijesztő volt, mert olyan stichje volt, mint a háborús filmekben, ahol pont nem ez az oldal vonulgatott. De ettől eltekintve mondom, a Beverly Hills-i zsaru ment a moziban, amit nálunk egy fél évvel később mutattak csak be. Meg tölcsér helyett ostyatálkában adták a fagyit, amit lapáttal mertek rá, nem kanállal. Meg nagyon jó modellvasút-bolt kirakatokat láttunk. Szóval így utólag visszagondolva valóban jobban hasonlított az általam csak pár évvel később felfedezett NSZK-ra, mint mondjuk Schwerin, ahol még faros Ikarusok jártak, vagy Warnemünde, ahol sorbanálltak az étteremhez a helyiek, de minket külföldieket bevittek soron kívül.
A kései szecessziós házakat is meg lehetett volna említeni, amelyekre egyesek biztos rámondanák, hogy "Gotham City" hangulat...

Lipcse belvárosát én is szeretem, némely aspektusokban még vonzóbb, mint Drezda.
@no-night: igen, a népek csatája-emlékművről lesz poszt is. Igen, mikor Drezdában még főleg grundok voltak a belvárosban (vagyis még kb tíz éve is), állítólag a drezdaiaknak is nagyon vonzó város volt, mert "városias" volt. De elég nagy a rivalizálás a két város között, szóval ezt Drezdában járva ne nagyon hangoztasd :D
Aesculus, köszönöm az újjáépítős fotót... megdöbbentő...