A Ludwigstraße rendkívül impozáns. Ugyanakkor kissé egyhangú egy olyan útvonal, aminek majdnem minden épülete egy építész munkája.

Münchenben különös városépítészeti "divat" járta: minden király egy-egy sugárutat építettet ("megengedve", hogy a város aztán róluk nevezze el az utcákat), így jött létre a négy "királyutca". Ebből kettő, a Maximilianstraße és a Prinzregentenstraße már szerepelt a blogban, most következzen a harmadik: a Ludwigstrasse.

 

1808-ban írták ki a pályázatot egy főutca tervezésére, amit Leo von Klenze udvari építész nyert meg. Az ő tervét dolgozta át Friedrich von Gärtner, és ő tervezte a legtöbb épületet is. A koncepció szerint az új főút a királyság, az egyház, a katonaság és a tudományok megjelenési színtere lett: a Ludwigstraßén minisztériumok, templom, könyvtárak és egyetemek találhatók. Egységes (és kissé rideg) kinézete annak köszönhető, hogy a jelentős épületeket Gärtner tervezte. Ritka alkalom egy építésznek, hogy egy egész útvonalat tervezhet...

München legismertebb látképe és a Ludwigstraße végéből készült, a diadalívvel a megannyi templomtoronnyal, és természetesen az Alpokkal (ami tényleg látszik néha, de akkor lehet tudni, hogy rossz idő lesz...). Kép forrása.

Az út innen indul: a Felherrnhalle, vagyis a Hadvezérek csarnoka az Odeonsplatzon. Ezt az épületet is Gärtner tervezte a firenzei Loggia Lanzi mintájára.

Az Odeonsplatz München fontos tere: nem csak négy metróvonal találkozási helye, de itt található a királyi palota, a Residenz is a barokk Hofgartennel. Valamint ez a belvárosi sétálóhálózat egyik végpontja (rengeteg posztajánló volt ebben a mondatban, de ez tényleg véletlen).

Az Odeonsplatz egyik vége a "firenzei" loggiával, és a Theatinerkirchével. Utóbbi (állítólag) Németország legrégibb barokk épülete, 1659-ből.

A tér másik oldala a névadó épülettel, az Odeon koncertteremmel (a két egyforma épület közül a bal oldali). A városépítészeti összhang szinte csodálatos, csupán a névadó szobrának rekonstruálása zavaró (bár igen jó nyugati divat, hogy néha felújítják a szobrokat...). Az utca tengelyében egy másik palota van (ami a Siemens székháza), de most mindent eltakar az állványzat.

Az utcában kétfajta épület található: az 1830-as években épültek, és a nemzeti-szocreál "termékei", vagyis a náci épületek. Ez az utóbbi kategória, minisztériumok működnek benne.

Ez egy elegánsabb épület, egy arisztokrata palota...

... puritán homlokzattal.

Egy újabb náci épület, 1937-ből (!!!). A képen is látszik egy emléktábla, ami jelöli, hogy az itt álló palotában született Sissi 1837-ben (bár most elárultam a korát...). Az épületben a Birodalmi Bank működött.

A régi hadügyminisztérium előudvarán áll ez az igen szép lószobor. Nem néztem meg, mikor készült, és milyen alkalomból, egyszerűen csak nagyon szép így a puritán épület előtt.

És azt mondják, hogy Berlin építészete katonás... A képen nem egy laktanya, hanem a Bajor Állami Könyvtár épülete látható. Szintén Gärtner alkotása. A zord épület lépcsőháza egyébként nagyon szép.

Ezt a homlokzatot érdemes részletesebben megnézni: ha a megbízó király szándéka az volt, hogy komoly épületben helyezzék el a könyveket, ez teljes mértékben megvalósult.

Ludwigstraßén Ludwigskirche. Az templom 1842-ben készült el. Nagy hatást gyakorolt egy Müncheni Akadémiára járó magyar építészhallgatóra, akinek első jelentős műve igencsak hasonlít erre a templomra...

Innen csupán pár méter az egyetemi negyed, a Geschiwster-Scholl-Platz. A teret az itt tanuló testvérpárról, Sophie és Hans Schollról nevezték el, akiket egy keresztény ellenállócsoportban való részvételük miatt 1943-ban kivégeztek. 

Az 1472-ben alapított Ludwig Maximilian Universität (LMU), vagyis az egyetem főépülete.

A Siegestor, vagyis a diadalív. 1840-ben kapta meg Gärtner a megbízást, mintául a római Konstantin-diadalívet vette. A meglehetősen "magabiztos" 1945 után háborús emlékművé alakult: a lebombázott részeket nem állították helyre, hanem egy feliratot helyeztek rá: "DEM SIEG GEWEIHT VOM KRIEG ZERSTÖRT ZVM FRIEDEN MAHNEND" ("a győzelem emlékére emelték, a háborúban lerombolták, a békére int").

Szerencsére a másik oldali rész megmaradt, nagyon hasonlít a római eredetire. Felépülésekor a város végén állt, itt jöttek be az utazók Porosz-és Szászország felől.

Az Olympiapark felé vezető Leopoldstraße. Ez a "vigalmi negyednek", Schwabingnak a főutcája, ami éjszakai életéről nevezetes (bár a drezdai lakótársaim szerint münchenben az a "lazulós éjszakai élet", ha kioldják a nyakkendőt...).

Ez a környék a képtárak és az egyetemek vidéke is. A képen a Képzőművészeti Akadémia, (korábban Művészeti Akadémia) ahol a fél magyar művészvilág tanult, Szinyeitől Munkácsin át Yblig (az az akkor élő magyar művész, aki nem ide járt, az Düsseldorfban végzett).

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr162678673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Minga is wun'rschee
's kon i' ehrli' sogn'..." - hát, amikor ezt a nótát szerezték, biztosan nem erre a városrészre gondoltak!:-)

A Ludwigskirche tornyához nagyon hasonlót tervezett "ugyanaz az építész" a nagycenki templomhoz, jellegzetesen megegyező pl. a toronysisak egyenlőtlen oldalú nyolcszög alapja (hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Nagycenk_templom_kicsi.jpg).
...Ja: Minga=München, "vadbajorul":-)
Nagyszerű poszt! Köszi :)
tényleg kicsit steril utca, de amúgy a város remek hely.
Bocs, de most akkor mi van ezzel a Sissivel? :) Mégsem ott született?
@lombardo: dede, ott született, csak a palotát lebontották, hogy a helyére épüljön a birodalmi bank.
@aesculus: Ja, akkor jól sejtettem, így viszont elvileg annak is rajta kell lennie a táblán, hogy az "ezen épület helyén eredetileg állott stb. stb."-ben.