Nehéz téma...egy arborétumot bemutatni, ahol többszáz taxon található, és ráadásul az "író" kötődik is a helyhez...az itt lévő növények "tananyagok", ugyanakkor-milyen szerencsések is vagyunk mi!- elég kellemes környezetet nyújtanak, nemcsak a hallgatókan, hanem a környék lakóinak is.                                                                      Az egyetem története elég kalandos: 1860-ban alapította Entz Ferenc Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet néven, majd hihetetlenül sok nevet viselt (pl. Magyar Kir. Kertészeti Akadémia, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, stb, stb.-kb. 15 neve volt...). Az arborétum két részből áll: a Ménesi út választja el a felső és az alsó kertet. Az előbbi a régebbi: a századfordulón kezdték kiépíteni Räde Károly, míg az alsót a háború után Nádasi Mihály tervei szerint.                       

A K épület (Balázs Pál, 1970) a bejárat felől. A magyar agráregyetemek mind így néznek ki. Ugyanis a szakminiszériumhoz tartoztak, akik Iparterves tervezőket alkalmaztak-akik gabonasilókhoz, gépállomásokhoz és malmokhoz voltak szokva...Az épület egyébként meglepően praktikus: jól elhelyezett könyvraktár, jó díszterem, stb.

 

Arborétum vagy botanikus kert? Látszólag nincs nagy különbség. Pedig-mint neve is mutatja (arbor=fa)-előbbi csupán fás szárú növényeket, utóbbi lágyszárú növények gyűjteménye IS. Persze egy arborétumból sincsenek kitiltva a "gyomok", csak kiegészítőként vannak jelen, nem törekednek a teljességre (mint mikor valaki kagylókat gyűjt, és "becsúszik" egy-két tengeri csiga is).

Nézzük tehát az arborétumot! Természetesen nem fényképeztem le minden juhart és-nyáron nem túl érdekes-díszcseresznyét, csak azokat a növényeket, amik nincsenek minden kertben.

A parkoló szigetén álló perzsa selyemakác (Albizia julibrissin). Egész nyáron virágzik. Elég fagyérzékeny növény, viszont itt jó helye van: a Gellért-hegy déli oldala az ország egyik legmelegebb helye: déli fekvés, bennt a városban, ahol mindig egy kicsit melegebb van...

A parkoló másik oldalán álló Szt. István-hársakat (Tilia 'Szent István') az Dísznövénytermesztési Tanszék nemesítette 2000-ben, a Millenium tiszteletére. Indulhatna a "magyar növények versenyén": várostűrő, hazai, és nagyon szép. A mára elég rozsdás világítótesteket a K épülethez tervezték anno...

Nem, nem a Rio-i egyetemen készült a kép. Nem tudom, direkt történt-e, de a K épületnél kialakítottak egy szinte teljesen szélvédett, fagymentes zugot. Itt bizony olyan növények is megélnek, mint a balra látható kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei). A többi növény inkább "félemediterrán": júdásfa (Cercis siliquasrtum), stb.

Ha elhagyjuk a zugot, elhaladhatunk többek között egy mammutfenyő (Sequoiadendron giganteum) "hullája" mellett, és megérkezünk az épület másik sarkához:

Itt egy csodaszép kaukázusi szárnyasdiót (Pterocarya fraxinifolia) láthatunk. Ha meg kéne fogalmazni, miféle fa ez, akkor talán egy dióféle, aminek kőrisfához hasonló levelei vannak...Ha valaki ilyet szeretne ültetni a kertjébe, ültessen alá valamilyen talajtakarót, mert borzasztóan terjed...

Szép tisztás a szárnyasdióval szemben. Ha ezen átmegyünk, kis keresgélés után rátalálunk erre a fára:

Szintén "házi" nemesítés, Schmidt Gábor professzor alkotása, egy aranyspirál-fűz (Salix matsudana 'Contorta Aurea', vagy S. m 'Aranyspirál').

Ezután elérjük a tavat. És minden rendes tóban van...

...tavirózsa (Nymphaea alba). Bár ez nem tűnik annyira albának...pedig annak kell lennie...

Újabb érdekes növényt láthatunk az ösvényt követve. Bár ezt biztosan sokan ismerik:

Bizony, egy szivarfa (Catalpa bignoioides). A "csúnya, de különleges" ketegória egyik fő esélyese.

Jó nagy kerülő, áthaladunk a díszcseresznye-gyűjteményen (tavasszal tényleg szép), és megkerüljük a K épület hegy felé nyúló szárnyát. Itt elmegyünk egy fa mellett, ami nyáron nem túl feltűnő:

Úgy néz ki, mint valami bükk. A neve pezsa varázsfa, annak is a tűzmadár fajtája (Parrotia persica 'Tűzmadár'). A nevéből már sejthető, hogy azért "tud valamit": először is tél végén virágzik az összes varázsfa, innen a neve. És ezért lett a fajta neve 'Tűzmadár':

forrás:http://disznoveny.uni-corvinus.hu/

Mikor először megláttam, elsőévesen, alig hittem a szememnek. Ősszel bizony ilyen színe lesz. Ez is Schmidt Gábor nemesítése.

Most látom csak, hogy az alsó kertből is hátravan még jónéhány érdekes növény. Tehát akkor a tűzmadártól folytatjuk!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr741257243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nahát, nahát! Tudtam én, hogy jó lesz a te posztod is! És micsoda képek! Nekem nem volt még tavirózsa...az a képed igen szépre sikerült! Várom a többit!
Hű, az a kép tényleg csodaszép lett!