Az sugárút lezárása. A bajor parlament épülete, a Maximilianum, és az Isar folyó egyik hídja a Maximilianbrücke, valamint egy nagy sebességgel felém haladó villamos (hogy mit meg nem teszek az olvasókért...). A kép a Maxmonument felől készült.

Amint a képaláírásból is kiderül, II. Miksa elég nagy tiszteletnek örvend Bajorországban. Mint a legtöbb Wittelsbachnak, őneki is szenvedélye volt az építészet. Híres-hírhedt fiával, (Őrült) Lajossal ellentétben ő nem kastélyokat építettett, hanem inkább a városépítészetnek hódolt. Ennek egyik emléke ez a sugárút, amihez a következő poszt tárgya, a Maximiliananlagen nevű park csatlakozik.

1850-ben írták ki a pályázatot egy Isar parti "Atheneum" tervezésére. A pályázatot Friedrich Christian Bürklein nyerte, aki nem sokkal korábban bajoroszági pályaudvarokkal (München, Augsburg, Würzburg, Bamberg) szerzett elismerést. Időközben a tervezési program kibővült, mert Miksa apja, I. Lajos, és nagyapja I. Miksa Lajos is díszes sugárutakat alakított ki a városban (a Ludwigstrassét, és a Brienner strassét), és a sort ő is folytatni kívánta. Ezek a város úgynevezett "királyutcái", amik közül legutolsó a századfordulón elkészült Prinzregentenstrasse. Az utca három mérnök csapatmunkájának eredménye: a rendezési terv és a legtöbb épület Bürklein munkája, az építőmérnök Arnold von Zinetti, a kertépítész Carl von Effner udvari főkertész volt (vele a következő posztban még "találkozunk").

Az utca tervének első változata 1850-ből. Végül a köröndszerű rész másképp valósult meg. A bal felső sarokban a királyi palota és a Hofgarten látható. Forrás

Amint a terven jól látszik, az utca két szakaszból áll: a belvárosban viszonylag szűk, itt találhatók a luxusüzletek. Ezután hirtelen kiszélesedik, és itt parkok kísérik és középületek szegélyezik. Végül az Isar hídja után a Maximilianum épülete zárja le. Maga az útvonal itt folytatódik, de ennek a szakasznak Max Planck Strasse a neve.

A széles szakasz egy századfordulós színezett képeslapon. Forrás

Most következzen a már megszokott bejárás. Hol is kezdhetnénk, mint az utca elején.

A Max-Joseph Platz a Nemzeti Színházzal és a névadó király szobrával. Ezen a téren van a Residenz, a belvárosról szóló posztban már szerepelt. Az utca a jobb oldalon indul.

Az utca egyetlen épülete, ami "kilóg a sorból": az egykori pénzverde. Ez is neogótikus stílusú, akár a többi, de az árkádsor és a tömegalapítás egyedivé teszi. Ez is Bürklein terve szerint épült.

A többi ház szinte a megkülönböztethetetlenségig hasonlít egymásra, amire sz egységes színezés és portálkialakítás is ráerősít. Érdekes, hogy az utca így meglehetősen puritán, szinte katonás...

...és mégis, itt található a legtöbb (70 db.!) luxusüzlet. Érdemes megfigyelni az egységes portálokat is.

Mivel az út viszonylag rövid, és sok a luxusüzlet, az utóbbi években passzázsokat alakítottak ki. Ez a Maximilianhöfe nevet kapta.

És ez maga a tömbbelső, egy újépítésű irodaházzal a közepén.

Közben egyre közelebb kerülünk a Maximilianumhoz (és a következő poszt témájához).

...néha elhalad egy 19-es... Amint a képeken látszik, az utca kétszer egy forgalmi sávos, emellett két parkolósáv is van. Meg persze villamosközlekedés is.

A széles szakasz kezdete, előtérben a belvárost elkerülő körgyűrű sávjai. A képen látható zebráról eszembe jutott, mekkora (jogos) felháborodás volt minap a Rákóczi úti 12 másodperces zöld miatt. Szerintem Münchenben örülnének a gyalogosok 12 mp-es zöldeknek...

Az út egyik monumentális épülete: Felső-Bajorország kerületi szövetségi hivatala (azt hiszem ez a legmegfelelőbb fordítása a Regierungsbezirknek). Az angol neogótikus épületet szintén Bürklein tervezte. Ezzel szemben található az egykori Bajon Nemzeti Múzeum épülete, ahol ma a Néprajzi Múzeum működik:

Az épület 1859 és 1865 között épült. Igaz a tervező más volt (Eduard Riedel), de a stílus és a színezés ugyanaz. A két épület előtt két-két szobor áll:

Rumfold gróf, az Englischer Garten amerikai származású tástervezője, von Deroy generális,

Friedrich von Schelling filozófus és Joseph von Fraunhofer fizikus szobrai.

Természetesen az építtettőnek is van szobra. A Maxmonument (1875, Caspar von Zumbusch) az út közepén helyezkedik el, a mellékalakok az Igazságot, az Erőt, a Tudományokat, és a Szabadságot szimbolizálják (1848-ban, a forradalom után trónra került Miksa rendkívül modern szellemű uralkodó volt.). Itt egyébként több villamosvonal is találkozik, körforgalomszerűen kerülik meg az emlékművet. (A kép 2008 őszén készült.)

A Maximilianum a Maxmonument előtt fényképezve. A képen szinte észrevétlen a Maximiliansbrücke. Az épület két oldalán az Isar mentén egy park terült el, a Maximiliansanlagen, arról fog szólni a következő poszt.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr41695431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.