A kastély egy hajóról nézve. Kép forrása.

A pillnitzi kastély Szászország bővérű fejedelmeinek köszönheti létrejöttét: 1694-ben IV. János György legkedvesebb kedvesének, Magdalene Sibylle von Neidschütznek adományozta a Drezdától nem messze lévő kis kastélyát. Halála után öccse, Frigyes Ágost örökölte a trónt, akinek Erős mellékneve több tulajdonságából és tettéből ered:  felvirágoztatta Szászországot, szívesen mulattatta barátait lópatkók hajlítgatásával és hasonló erőművészeti mutatványokkal, valamint a "városi legenda" szerint 365 gyereke volt. Ő adományozta tovább Pillnitzet. Természetesen ő is kedvesének, Constantia von Coselnek.

 

Constantiát azonban utolérte a királyi szeretők veszte: beleavatkozott a politikába, és mikor tanácsai nem hoztak kellő hasznot, sőt kárt okoztak, kegyvesztett lett. Bár nem csak erről lehetett szó, ugyanis Ágost a stolpeni várba záratta, ahol 49 évig raboskodott... A kastély visszaszállt az uralkodóra, aki gyakran tette meg a képen látható gondolán az utat Drezdából. Ágost 1720 és 30 között kibővítette a kastélyt építészével, Matthäus Daniel Pöppelmannal, a Zwinger tervezőjével. Még két későbbi átépítés következett: 1791-ben későbarokk és az 1818-as tűz után klasszicista stílusban.

A falu (ma drezdai városrész) felől érkezve hatalmas hársasor (Tilia cordata) végén látjuk meg az épületet. A hátsó homlokzatot, mert a főhomlokzat az Elbára néz.

A kastély légifelvétele (kicsit rossz felbontású, bocs...). Jól látszik, hogy tujadonképpen három kastély van. A legrégibb épületrész az Elbára néző színesen festett. Azt kettőzték meg, egy udvart alkotva, majd megépületk a mellékszányak, végül a klasszicista Neues Palais és így három oldalról zárult az udvar. Kép forrása

Az udvar a dombok felé néző szárnnyal...

...a klasszicista Neue Palais-val ("pálé")...

 

És az Elbára néző épületrésszel.

Az épületegyüttes egészére jellemző a kínaizáló (Chinoiseire) stílus.

Az épületet megkerülve máris az Elba partján vagyunk. 

Akkor még (szeptember közepén) virágzott a lilaakác (Wisteria sinensis).

A folyópartra vezető arénaszerűen kiképzett lépcsősor.

A lépcsősor aljáról, kacsaperspektívában.

téliesített nyaraló

Kicsit távolabbról.

Az egyik klasszicista szárny és az architektónikus rendbe tökéletesen beleillő dézsás növények.

A klasszicista Neue Palais.

Az udvarban több különlegesebb növény is található, például ez az erős lilomfa (Magnolia tripetala) ...

...vagy ez a hatalmas vérbükk (Fagus sylvatica 'Atropunicea') ...

...és a Németországban több helyen díszfaként ültetett bálványfa (Ailanthus altissima) ami nálunk a hibás ecetfa néven ismert.

A Neue Palais tengelyéből indul a hosszú vadgesztenyefasor (Aesculus hippocastanum).

...ami jó messzire vezet.

A fasor mentén tematikus kerteket alakítottak ki az 1870-es években. Ez az akkor uralkodó királynak, Jánosnak volt köszönhető, aki nem csak Dante-fordítóként, hanem botanikusként is ismert volt. A képen az "alpesi kert".

A következő "szobában" pedig a cserjekert található.

A "válaszfalak" a hagyományos sövénynövényből, turkesztáni szilből (Ulmus pumila var. Turkestanica) készültek.

Ezek a tematikus kertek elvezetnek minket a tájképi Englischer Gartenbe. Ez jóval korábbi rész, 1778-ban kezdték el kialakítani.

A tó szigetén hatalmas Pallas Athéné-szobor látható (lándzsa nélkül).

Az Englischer Pavillon közelebbről...

...és belülről (milyen jó, hogy így mossák az ablaküveget)

A kastély felé visszaindulva egy másik tematikus kert, a fenyőgyűjtemény következik.

A fenyők után áll nem csak Pillnitz, hanem talán egész Németország legnagyobb botanikai különlegessége, a kaméliafa (Camelia japonica). 1776-ban szállították Japánból a Kew-i botanikus kertbe. Onnan az angol király ajándékaként került Drezdába 1802-ben. A mai üvegházat 1992-ben építették, különlegessége, hogy sineken arrébtolható, mikor nincs fagyveszély.

A fa januárban virágzik, mikor az üvegházat fölétolták, állítólag kb. 30 ezer (!!!) virágot hoz egy évben. Kép forrása

A következő látnivaló az Orangerie, vagyis a narancsház.

Ahol narancsház van, ott természetesen a kedvelt narancsokra (Citrus auraticum) is lehet számítani.

Közben visszaérkeztünk a kastélyhoz.

De még hátravan még egy látványosság, az üvegház. Ezt és az előtte lévő kertet a HLP tájépítész-iroda újította fel, ahol gyakornok vagyok. A kertet is az egyik főnökömmel jártam be, onnan a sok infó.

Nem csak elfogultságom miatt mondom, de szép munkát végeztek.

Dézsás növények (pl füge-Ficus carica) az üvegház előtt.

Viszont ezt nem tudom micsoda...a virága alapján valami pillangós, de furák a levelei... legyen ez a feladvány a végszó.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr672460493

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jámborné Balog Tünde - A MI ARANYAINKRÓL 2010.11.21. 21:35:22

Moholy-Nagy László festményeHAGYMALEVELEK Édes Kelemen Öcsém! Remélem, hogy soraim jó egészségben találják Kiedet. Mink megvolnánk, bár hol itt , hol ott hasogat a csúz meg a köszvény, de nem akarok panaszkodni, rosszból kijut a fiatalnak is. Kiedékn...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gratulálok !
Gyönyörű kastélyegyüttes, gondos munka a
blog összeállítása.
Irigyellek, hogy munkáddal kapcsolatosan ilyen helyekre jutsz el.
Itt kellemesen lehet kávézni evvel a kávéval:
ringkavezo.dxn.hu
Azért kicsit meg lett bélyegezve a hely, hogy itt csak szeretők tanyáznak. Bár a kastélyt elnézve ezért bárkinek lettem volna a szeretője.
Mina lobata vagy Ipomoea lobata néven látom sok helyen, magyarul Mexikói csodahajnalka. Magról szaporítható, nálunk a telet nem éli túl, tehát kvázi "egynyári" kúszónövény. Tavasszal az ismert tasakos kertimag cégek állványain lehet vele találkozni az áruházakban. Kiskorában öntözést igényel, egyébként problémamentes.
Nagyon szép - ismét.
Nem lonc az utolsó?
hát, inkább itt, mint a nyócba
annakidején többször szerveztem a drezdába látogató ismerőseimnek kerékpártúrát, vagy fürdőzést birkwitz-ben, így elég sokszor jártam itt (egyik kedvenc helyem). a bergpalais felől van egy sörkert, a lengyel haverjaimmal egyszer idáig jutottunk, mikor a bastei-hez akartunk menni.
a wasserpalais felőli vérbükk alatt (nyáron) lehet csintalankodni.
a kamélia különlegessége még, hogy az eredeti házikó, ami télen védte, leégett. a növényt az mentette meg, hogy rettenetesen hideg volt, az oltáshoz használt víz pedig ráfagyott a növény ágaira (fát akartam írni, bár asszem inkább bokor), így megvédte az elfagyástól.
német adókon lehetett egy-két éve azt a radeberger-reklámot látni, amiben montserrat caballé a wasserpalais lépcsőjén énekel.
a 2000-es árvíz idején csak pár lépcső látszott ki a vízből. el lehet képzelni, hogy mi volt itt 2002-ben, amikor még 1-2 méterrel e fölött tetőzött az elba...
ne viccelj. ennyi napsütéses nap a fal lobontása óta nem volt németországban! :o)