Paripák, faragott verandák, ősfák: Mezőhegyes, a "ménesváros"
2012.03.29. 22:30
Fachwerk és tölgyfa. A kép mégsem Németországban készült (ahogy az étterem felirat is mutatja), hanem a Békés megyei Mezőhegyesen.
Az alföldi Mezőhegyesen várost teremtett a lótenyésztés: a teljesen sík, beszántott táj közepén egy egészen különleges, szinte fantasztikus világot találhatunk: lovardák, istállók, a személyzet számára épült villák, szállodák, lakóházak, ősfás parkok és sétányok. És természetesen lovak.
Hegyes a török előtt kis falu volt, majd a háborúk után Nagylak pusztájaként élte egyhangú hétköznapjait. A hétéves háború során jelentkezett az igény a déli határvidék hadtestjeit ellátó állandó ménes iránt. A Ménesintézet alapítólevelét végül II. József 1784. december 20-án írta alá, az első igazgató Csekonics József volt, aki korábban Bábolna alapításánál is "ott volt". A kalapos király annyira fontosnak tartotta az ügyet, hogy többször is ellátogatott az egyre fejlődő telep(ülés)re. Istállók, lovardák, állat- és "emberkórházak", szolgálati lakások épültek. Mezőhegyes fontosságát mutatja, hogy a szabadságharc leverése után Ferenc József is többször ideutazik.
A monarchia idején a ménesbirtok és vele együtt Mezőhegyes is továbbfejlődik: vasútállomás, szálloda, tiszti villanegyed, kultúrház, lugasos sétány épül. És persze további gazdasági épületeket adnak át. Trianon után a város a határ szélére kerül (Arad innen néhány kilométer csupán), és a hadsereg is egyre kevésbé támaszkodik a ménesre. A szocializmus idején Bábolnához hasonlóan állami gazdaság tevékenykedik a városban, aminek eredményképpen a régi épületek lepusztulnak, viszont hatalmas új gabonasilók és egy panellakótelep épül. A rendszerváltás után folytatódik a lepusztulás, viszont megkezdődik egy szerény értékmentés is. Sőt, 2009-ben a telepet agrártörténeti értékei miatt világörökségi címre jelölték (ma már szinte mindent arra jelölnek, de itt tényleg nem túlzás egy ilyen ambíció).
A városközpont és a ménesbirtok térképe. A települést észak-déli irányban szeli át a Kozma Ferenc út. A vasúttól délre épült ki a századfordulón a tisztek számára a villatelep és az alkalmazottak sorházas negyede.
E sorok írója nem vasúton érkezett a telep-településre, de a bejárást érdemes itt a "városkapuban" elkezdeni. Ráadásul itt már érezni lehet a mezőhegyesi "hangulatot":
...fűrészelt oromzatok mindenütt. Az állomás az Arad-Csanádi vasúttársaság típustervei szerint épült 1882-ben. Egykor a Szeged és Arad közötti viszonylatok jártak erre. Ma a vonal a szomszédos Battonyán megszakad, pár éve a maradék szakaszt is meg akarták szüntetni.
Az állomással szemben, ahogy kell, a Vadász vendéglő várta a vendégeket. Ma itt bolt üzemel, de az épület külseje szerencsére nem sokat változott.
Ahogy Mezőhegyesen illik, ennek az épületnek is faragott faverandája van.
Az állomást és a városközpontot hosszú sétány köti össze. Ezt nem csak idős vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum) díszítik, hanem 13 darab lugas-ív, amire egykor rózsákat futtattak. Az egyedülálló építmények műemléki védelem alatt állnak.
A sétány mentén áll a "közművelődési palota". A szecessziós ház későbbi, mint a város legtöbb épülete, de oromzatán ott az elmaradhatatlan faragott oromzat. Az épület több részét kiadták boltoknak, de láthatóan nincs rossz állapotban.
A sétány mentén kisebb bazárt építettek a harmincas években, természetesen "mezőhegyesi" stílusban. Minderről kis tábla tájékoztat, amit minden védett épületre kitettek az igazán lelkiismeretes városvédők. A városnak 68 országosan védett műemléke van, ami igen jelentős szám (pl. Pécsett 262 ilyen épület van).
A sétány az 1885-ben épült központi (vagyis Centrál) szállodánál ér véget. Előtte hatalmas (és szemmel láthatóan jó egészségnek örvendő) kocsányos tölgy (Quercus robur) áll. A német neoreneszánsz épületet éppen most kezdték állványozni. A műemléki nyilvántartás szerint egy fakazettás nagyterme is van.
A szállóval szemben áll az egykori "nőtlen tiszti lak", helyi néven a kan-tár (ez az elnevezés igazi telitalálat). Ma már nem laknak itt kanok, itt működik a városháza (az épülettől jobbra egy panelház áll sajnos).
A "kantár" és a szálló között halad a város főutcája, a híres lótenyésztőről elnevezett Kozma Ferenc út. Az út két oldalához hatalmas parkok kapcsolódnak. Sajnos az egyikbe építették az új, "szocialista" kultúrházat.
A kultúrház mellett áll az egyik legnagyobb magyar klasszicista épület, a Központi Magtár. 1805-ben épült, Hild János tervei szerint. Talán nem hat elég "méltónak", hogy ez az egyik legnagyobb klasszicista épületünk. Viszont a XIX. század eleji mezőgazdasági fellendülés nélkül nincs se reformkor, se magyar klasszicizmus. Az épület szélső keskeny homlokzata egyébként nem sejtet nagy épületet...
... viszont az épület sokkal hosszabb, mint széles.
A hatalmas park másik végében, a templommal szemben áll az "emberkóroda". Ahol a minden a lovak körül forgott, külön ki kellett hangsúlyozni, hogy melyik kórház az embereké, és melyik nem. Ez a telep egyik legkorábbi épülete, közvetlenül az alapítás után épült. Ma múzeum működik benne.
A főutca itt éri csak el magát a ménesbirtokot. Ez a déli diadalkapu. Jól látszik, hogy emellé is sikerült egy kisebb lakótelepet elhelyezni (valószínűleg ezekért sem kapta meg a város a világörökségi címet).
A főút mellett álló parancsnoki épületet délről és északról egy-egy (nem éppen reprezentatív) úgynevezett reprezentatív kaszárnya határolja. A képen a déli látható (az északi ugyanígy néz ki). Mindkettő 1790-ben épült, Jung József tervei szerint. Az északiban a Hotel Nonius, a déliben lakások találhatók.
A két kaszárnya között áll a már említett parancsnoki épület. Funkciójához illően, ennek van talán a legszebb faragott verandája a telepen. A veranda későbbi, mint az épület, a reprezentatívokhoz hasonlóan 1790-ben épült, Jung József tervei szerint.
A parancsnoksággal szemben áll a lovarda és az istálló együttese. Az 1809-ben emelt épületek nagyon jó állapotban vannak, ezek a ménesbirtok bemutatóhelyei.
A lovarda mellett hatalmas platánfa (Platanus X hybrida) áll. Az egész város tele van ehhez hasonló méretű és korú platánokkal, vadgesztenyékkel (Aesculus hippocastanum), tölgyekkel és császárfákkal (Paulownia imperialis).
A lovarda melletti pályán, egyelőre még csak kora-tavaszi üzemmódban, de már zajlanak az akadályugró-edzések.
Egy edzésre várakozó delikvens...
A versenypályát egy egész sor platánmatuzsálem kíséri. A háttérben az északi diadalív, és a legkorábbi hegyesi épület, az 1789-ben épült Hangai-fogadó látszik.
A vasúthoz visszatérve, az egykori alkalmazottak lakótelepén folytatódik a Kozma Ferenc út. A széles utcát négyes fasor kíséri: a két szélső idős hárs (Tilia cordata), a két középső kb. tíz éve ültetett törökmogyoró (Corylus colurna).
A városháza (nőtlen tiszti lak) és a hozzá stílusban passzoló egyik villa. A két épület között halad a vasút.
Az egyik korábbi tisztiház és a megmaradt századfordulós lámpák egyike.
régi idők lakótelepe
A telephez természetesen park is tartozott, amit Csekonics Józsefről neveztek el. A hatalmas fák mögött helyezték el a régi víztornyot.
A park végében kezdődnek az alacsonyabb beosztású alkalmazottak szerényebb, de ugyanannyira igényes sorházai.
Sajnos a felújításnál nem mindenhol voltak annyira körültekintők, mint az építésnél...
A szomszédos utcában áll a telep református temploma, előtte természetesen egy szép hársfasorral. A városban katolikus és evangélikus templomot is építtetett a ménesbirtok vezetése.
A város belterületének építészeti-tájépítészeti emlékei önmagukban is különlegesek, azonban az igazán egyedülállók a határban álló agrártörténeti emlékek. A hatalmas magtárak, malmok, vagy éppen a hat úgynevezett zabsilótorony 1830-ból. Ezek összessége, a bemutatott épületekkel és famatuzsálemekkel (és persze a ménessel) avatja Mezőhegyest méltóvá akár a világörökségi címre is (az ipari jelleg egyáltalán nem hátrány, például a francia Arc-et-Senans sófaluja is a cím birtokosa). Kép forrása.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
amikor egy-két éve ott jártam, az volt a feltűnő, hogy Mezőhegyes mindig felülről várt megoldást a problémáira, úgy tűnik így van ez most is. egykor a Monarchia hadseregének köszönhette a fejlesztéseket, majd a szocialista időszakban szintén felülről irányítottak, és most szintén kívülről várják a segítséget. Elhagyatott, pusztuló, de rátarti város benyomását keltette, aki még a kapott építészeti értékeivel sem jól sáfárkodik, goromba biztonsági őrökkel (mi is épületeket fotóztunk), barátságtalan vendéglátósokkal, funkcióvesztéssel.
Egyébként én is nagyon bírom ezeket a "barokkklasszicista" agrárépületeket.
Pl. Bábolnát, mint Mezőhegyes fióktelepeként hozták létre, így az a ménes fiatalabb, mint a hegyesi.
Zabsiló toronyból 7 db darab található, 2 a város szélén, nem messze a lefotózott víztoronytól, érdemes lett volna azokat is felkeresni. :)
Szintén nem messze vannak innen a csikóslakok, melyek építési idejét 1785-re teszik, azaz a legkorábbi épületek egyikei.
Igen, sajnos, a végtelen pusztulást lehet nyomonkövetni. Némely esetben elég hajmeresztő méreteket ölt. :(
Sajnos, az eredeti funkciójukat elvesztő gazdasági épületek csak kevés esetben kaptak új funkciót. Jó példa erre a 17-es majori istálló. Szép állapotú Hild típusú istálló, mely raktárként/magtárként funkciónál .
De a legtöbb esetben ennek az ellenkezőjét lehet látni, függetlenül attól, hogy kinek a kezébe került kérdéses ingatlan.
Egy párszor már megfordultam arra, de segítőkész emberekkel találkoztam, még biztonsági őrök esetében. Hol botlottatok beléjük?
A Centrál feletti terembe is be lehetett volna menni (szerintem, ha megkéred őket), jelenleg házasságkötő teremként is üzemel. Jól mutatott volna arról is 1-2 kép.
Sajnálom, hogy volt aki találkozott nem túl szívélyes és barátságos emberekkel is itt, de gondolom minden településen van ilyen is, olyan is. :)
Mezőhegyesi emlék
Hajnalok ködös partjainál
Ha majd megpihensz,
Jusson eszedbe a múlt,
Hol én voltam gyerek.
Jusson eszedbe életed,
A ködös hajnalok.
A meggyet érlelő nyár.
A melaszillatú nappalok.
Megpihenve a nagy lombú
öreg hárs alatt,
öleltél kifulladásig,
míg nem jött a pitymallat.
Aktatáska a kézben,
Patentharisnyás láb
szaladt az iskoláig,
mert nem várt a giling-galang.
Újságpapírban uzsonnád,
ebéded is talán,
De miénk volt a szabadság
Ott a Halál-kanyar oldalán.
Miénk volt a tavasz.
Az ősz! A tél! A nyár!
Emlékszel Barátom?
A Békás-tó partjainál!