Akik nem felejtenek: a brit katonai temetők példája
2013.02.26. 02:01
A legnagyobb brit temető: a flandriai Tyne Cot-ban 12 ezer katona nyugszik, ebből nyolcezer ismeretlen. Kép forrása.
Az első világháború hatalmas veszteségei minden hadviselő ország társadalmát sokként érték. Emiatt jelentkezett társadalmi igény a hadisírok gondozására. Franciaországban már a porosz háború után megalakult a Le Souvenir français ("francia emlékezet"), majd 1917-ben a posztban tárgyalt temetőket gondozó szervezet a Commonwealth War Graves Commission (nemzetközösségi hadisír bizottság). A német és osztrák szervezetek 1919-ben alakultak, és ma is működnek (a "másikkal" össze nem keverendő) Volksbund illetve Fekete kereszt néven. Az amerikaiak a legtöbb esetben hazaszállítják elesett katonáikat, hogy az Arlingtoni temetőben, vagy más kiemelt sírkertekben helyezzék őket nyugalomra. Magyarországon a Honvédelmi Minisztérium foglalkozik a hadisírok gondozásával. Természetesen mindegyik egykori hadviselő fél gondot fordított elesett katonái sírjaira, azonban ezt a britek egészen tökéletesen művelik: a brit katonatemetők megannyi kisebb-nagyobb (sajnos inkább nagyobb) kertépítészeti műalkotások.
"Könnyű a győzteseknek emlékezni"-mondhatná a magyar olvasó, viszont a brit hadsereg az első világháború során szinte folyamatosan szörnyű hibákat vétett: az 1915-ös Loos-i csata az angol vonalakra visszaszálló harci gáz miatt fulladt kudarcba, az egy évvel későbbi Somme-folyó melletti, átütő erejűnek szánt offenzívának csupán első napján húszezer katona lelte halálát (!), ugyanis tévedésből az elhibázott tüzérségi támadást túlélt német géppuskásokkal szemben indították el a gyalogságot, sőt a Dardanellák ostroma is (ausztrál nemzeti) tragédiába torkollott. Bár a hadsereget irányító Douglas Haig szerepéről megoszlanak a történészi vélemények, szimplán a Somme-i mészárosként ("the Butcher of the Somme") él az angol köztudatban (elég sokatmondó, hogy nem a németek, hanem saját katonái nevezték annak). A nagy véráldozattal és hatalmas nehézségek árán kivívott győzelem máig elevenen él a brit köztudatban: a fegyverszünet emléknapján, november 11-én 11 órakor (helyi idő szerint) az egész volt birodalomban egy-egy percre megáll az élet, és aznap mindenki kokárdaként tűz pipacsot a ruhájára. Ilyen körülmények között természetes, hogy a temetőknek nem csak a rendben tartása, de egységes kialakítása, "dizájnja" is társadalmi üggyé vált. Kép forrása.
Eszmeiség
A brit háborús emlékezetben erőteljesen jelen van a vallásosság (szemben a szekularizáltabb francia emlékművekkel). Minden nagyobb temetőben oltárszerű "emlékezet köve" ("Stone of remembrance") és az "áldozat keresztje" (Cross of Sacrifice) áll. A temetők eszmeiségének kialakításában jelentős szerepet vállalt Rudyard Kipling. A Dzsungel könyvének írója személyesen is érintett volt: alig 17 éves, rövidlátó és gyenge fizikumú fiát az idealista apa személyes közbenjárására vették be a hadseregbe, ahol szinte rögtön el is esett. Ő választotta a temetők szinte jeligévé vált feliratát: "nevük örökké fennmarad" ("their name liveth for evermore") Sirák fiának könyvéből, valamint az ismeretlen katonák sírjára írt "Az Úr ismeri őt" ("Known Unto God") feliratot is. A bizottság a mai napig ezen elvek szerint, és azonos formában alakítja ki a temetőket, ugyanis a képen egy második világháborús temető látható: a Groesbeeki Kanadai Temető, ahol a Market Garden hadművelet során elesettek nyugszanak. Kép forrása.
Szintén vallási okokból tartották fontosnak, hogy minden elesett neve megörökítésre kerüljön, ahogy a Bibliában áll: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!". Ez a Mózes könyvéből származó idézet az ideológiai alapja annak, hogy az "eltűnt", vagyis azonosíthatatlan katonák nevét rendkívül gondosan feljegyezték. Sajnos volt mit feljegyezni: az említett Somme-melletti offenzíva helyszíne melletti Thiepval-emlékműre 72 000, Ieper újjáépített városkapujára 55 ezer név került... Kép forrása.
Építészeti, kertépítészeti kialakítás
A Loos-i temető (Herbert Baker, 1930). Kép forrása.
A tervezést három építész-tájépítészre bízta a bizottság: Edwin Lutyensre, Új-Delhi várostervezőjére és főbb épületeinek alkotójára, Reginald Blomfieldre, várostervezőre és tájépítészre, a Regent Street kialakítójára, valamint Herbert Bakerre, aki Dél-Afrika fővárosának, Pretoriának főbb hivatali épületeit tervezte. Mindhárom alkotó közös vonása a teljes építészeti konzervativizmus, azon belül a neobarokk stílus, amin természetesen az angol barokk "neo-változatát" kell érteni, ami kontinensnél erősebben követi az antik hagyományokat (ezért ők a "mi" klasszicizmusunkat "neo-klasszicizmusnak" mondják). Ez mutatja, hogy a háború utáni múltba fordulás, útkeresés nem csupán magyar sajátosság volt.
Azokon a helyszíneken, ahol a gyarmatok (akik ezen csaták óta számítják magukat igazi nemzetnek) saját maguk építkeztek, progresszívabb alkotások születtek. A Vimy-csata kanadai emlékműve egy egészen kiváló art deco alkotás 1936-ból (itt 11 ezer azonosíthatatlan kanadai katona neve szerepel). Az emlékmű a kanadai nemzeti emlékezet egyik legfontosabb helyszínévé vált. Annyira, hogy a kanadai dollár 2013-as szériájának egyik bankjegyén is szerepel. Kép forrása.
A sírkövek kialakítására természetesen nagy gondot fordítottak: mindegyik portlandi mészkőből (jellegzetes angol kő) készült, kézzel vésett felirattal, az ezred jelvényével és kanadaiak esetében külön juharlevéllel, ausztráloknál az ausztrál hadtest emblémájával. A sírokra "alapesetben" keresztet véstek, de természetesen a más vallásúaknál az adott jelképet: zsidóknál Dávid-csillagot, hinduknál lótusz-virágot, muszlimoknál félholdat. A háborúban létesített "ideiglenes" sírköveket, fakereszteket az egységesítéskor hazaküldték a családoknak. Ez azért is volt fontos, mert egy kanadai vagy ausztrál (de akár egy angol) hozzátartozó ritkán juthatott el a Törökországban, vagy Belgiumban lévő sírokhoz.
Ezekben a temetőkben a legmegnyugtatóbb a példaértékű gondozottság és igényes kertészeti kialakítás: rózsák, íriszek, sziklakerti évelők sorakoznak a gondosan ápolt gyep között. Kép forrása.
Brit katonai temető: gondosan megtervezett és kialakított sírkövek, megható gondozottság, és már-már harmónia egy mégoly lehangoló helyen is, mint egy olyan temető, amelyik "egyszerre keletkezett". A hadisírbizottságot honlapja szerint a nemzetközösségi államok tartják fenn, a gondozott sírok nemzetiség szerinti százalékában. Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeznek az önkéntességre is. Lenne mit tanulnunk... Kép forrása.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A magyarázat annyi, hogy a temetőt a németek létesítették, és az 1942-es dieppe-i rajtaütés brit áldozatait temették ide. A britek később a sírjelzőket kicserélték, de mást nem bolygattak.
Itt ezres nagyságrendben szól a szöveg "világok" pusztulásáról.
Kipling meg nem idealista volt, hanem idióta, ha a fiát a mészárszékre küldte!
Tudom, tudom, az emberi természet ilyen, rendre öldöklést hoz össze, aztán meg szép temetőket (vagy csúnyákat) épít. Meg ennek a posztnak sem a filozofálás a témája. De, mégis, egy fél mondattal azért meg lehetne említeni, hogy a konfliktusok talán másként is rendezhetők, nem csak öldökléssel. A Somme-i mészárosnak is csak azt rótta fel a szöveg, hogy elhibázta a taktikát. De, legalább rendben tartják a temetőket. Jaj.
regmult.blogspot.hu/2013/02/apadiger-klasshite-uveghuta-temeto.html
en.wikipedia.org/wiki/Luxembourg_American_Cemetery_and_Memorial
