Vendégségben a bölcsészeknél: a Trefort-kert
2009.07.12. 21:55
...nem nagy terület. Tulajdonképpen egy feltárt tömbbelső. Mérete nagységrendekkel kisebb nemcsak az angolszász, hanem a többi pest-budai kampuszoknál is (BME, Corvinus Budai Kampusz). Mégis egészen különleges hangulata van: épületeit a magyar építészet legnagyobbjai tervezték, a város közepén fekszik, mint egy oázis. Igaz, jelenleg megkopott oázis: növényállománya beteg, elöregedett, és bizony a növényalkalmazás sem volt a legmegfelelőbb. Ennek ellenére a kertből sokat, sokkal többet lehetne kihozni, hiszen az épületek gyönyörűek, és nívós szobrokat is láthatunk.
A kert a körút felöl nem látható. A központi és az A épület között van a bejárat, ott állva lehet sejteni, hogy "van bent valami".
És miért Trefort-kert? A mai BME 1782-es alapítása óta ideiglenes helyszíneken működött (a várban, a mai Gönczy Pál utcában). Trefort Ágoston kultuszminiszter idején az akkor már százéves intézmény végre állandó épületegyüttest kapott. Ám a gazdaság, műszaki tudományok robbanásszerű fejlődése és a növekvő létszám miatt húsz év alatt "kinőtték" a Trefort-kertet, így felépült a BME K épülete, amit az 1909/10-es tanévben avattak (építése 1902-ben kezdődött). A Múzeum körútra pedig a Budapesti Tudományegyetem egyes karai kerültek (az akkori egyetemhez tartozott minden tudományág, a műszaki és agrárterületek kivételével). A háború után a TTK és a SOTE egy tanszéke működött itt, majd 2002-ben a BTK költözött ide a Pesti Barnabás utcából.
Az egyetem Első világháborús emlékműve (Horváth Béla, 1936) a két körúti épület között látható. Köré rózsákat (Rosa sp.) és szürkelucokat-"ezüstfenyők" (Picea pungens 'Glauca') ültettek. Talán ha csak alacsony cserjék vennék körül, nem maradna ilyen észrevétlen. Nem hiszem, hogy sokan észrevennék itt járva-kelve...a hallgató és tanár-elődeiknek állított emlékművet...
A két épület közötti parkoló. Nem gondolom, hogy "csodálatos", új aszfaltszőnyeget ideiglenesnek szánták. Az épület előtt öt-hat eléggé furcsán "leápolt" korai juhar (Acer platanoides) szomorkodik. Szép illuszráció lehetne egy "Hogyan NE gondozzuk fáinkat" könyvhöz.
A "B" épület előtt van a kert egyik legszebb része: a két pompás hibrid platán (PlatanusX hybrida) és elötte a talajtakaró borostyán (Hedera helix) tökéletes együttest alkotnak. Igaz, utóbbi kissé "elszemtelenedett": ideje lenne kissé visszavágni őket!
Pecz Samu Gólyavára. A Csakaszépre! blog már szentelt egy külön posztot ennek a felújított előadóteremnek, de szerintem minden Trefort-kertről szóló "műben" helyet érdemel.
Jajj... minden magyar kert (és épület) rémálmát láthatjuk. Itt is megjelentek a bálványfák (Ailanthus altissima). Ezek az ecetfa néven futó kis szörnyetegek (pedig az ecetfa egy másik faj) a sz*ron is megélnek, repesztik a falat, az aszfaltot, elnyomják az értékes növényeket (azaz szinte mindenkit magukon kívül), ráadásul büdösek is. Szóval szegény volt SOTE-épület sem számíthat sok jóra: ha nem újítják fel és nem szedik ki a fát, a fala elég komolyan megsérülhet...
A F és a SOTE-épület között továbbhaladva újabb faápolási rámálommal találkozhatunk: nem akarok senkit sem megbántani, de néha úgy tűnik, a kertet a legelvontabb BTK-s hallgatókkal gondoztatják. De lehet, hogy ők sem végeznének ilyen munkát. Jaj, úgy sajnáltam ezt a juhart, ha lett volna nálam egy láncfűrész...(nem kell megijedni, csak a "tarisznyaakasztókat" vágtam volna le).
A Puskin utcai kapu. Remélem, az egyetem vendégei nem itt szoktak bejönni.
A Gólyavárhoz visszaérve két irányba indulhatunk: balra a kert eddigi egyetlen felújított részéhez jutunk. Szép kandeláberek, elfogadható burkolat, és csodálatos vadgesztenyéket (Aesculus hippocastanum) láthatunk. Valamint...
... egy Hullámpad című (szerintem nagyon jó) kompozíciót, Kelemen Zénó és Gyüre Zoltán alkotását. Nem tudom, kinek milyen a viszonya a kortárs szobrászathoz, de nagyon feldobja-az amúgy sem rossz-kertet. A borostyánnal befuttatott épület az Olasz Intézet (Régi Országház) hátsó frontja. A növények, a "téglaszőttes", a szobor, a burkolat...tényleg oázis.
Közelkép az alkotásról, immár olvasó lány nélkül...
Az "Alapító atya", Trefort Ágosoton szobra (Stróbl Alajos, Cziegler Győző építész, 1904). Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy egy szobrot, aminek talapzatát az egyik leghíresebb építész tervezte, gömb-hamisciprussal (Chamaescyparis sp.) ültessék körül. Az ültetéskor-mint minden csemete-ezek is nyilván kis méretűek voltak, de most szegény Trefort úgy néz ki, mint valami dísznövénykiállítás kabalafigurája... A fagyalsövény (Ligustrum vulgare) miért nem volt elég? Néha a kevesebb több...
Ezen a képen már látszik valamennyire a talapzat. De nem csak az, hanem a SOTE-épület (Szkalniczky Antal, 1882) is, amire egy elég borzalmas emeletet építettek. Két szép vadgesztenye is "bekukkant" a képre.
A szobor környéke. Tipikus szocialista alkotás, érdemes megfigyelni a padokat, a a beton térkövet és a kiemelt virágágyást. Növényzetileg teljes káosz: fagyalok, hamisciprusok, árnyékliliomok (Hosta ventricosa), és a nagy vadgeszenyefák. De lesz itt még más is...
Újra felbukkantak szerencsétlen ezüstfenyők. A faj elvileg várostűrő, de azért mindennek van határa: az Astoriától néhány méterre nem igazán alkalmasak a körülmények egy Sziklás-hegységből származó növénynek...Amint a fénykép is tanusítja-hogy a egy klasszikus tanári megjegyzést idézzek, ami az évfolyamon szállóige lett-itt már csak a "gyógybalta" segíthet...
Az eperfák (Morus sp.) bezzeg jól elvannak. Hogy direkt ültették-e őket (amin megismerve a kert növénytelepítési elveit nem lennék meglepve), vagy egy hallgató faepret evett, és órára kellett mennie, nem tudni...
A SOTE-épület mellé egy igen szép nagyra nőtt babérmeggyet (Prunus laurocerasus 'Magnoliifolia') ültettek.
Már korábban ismertem a kertet, viszont most jártam először úgy itt. Mit mondjak, ambivalens benyomások értek: látszik, hogy a régi növényeket-mint akkor mindent-nagy szakértelemmel és odafigyeléssel telepítették. Ezek a vadgesztenyék és a platánok, amik jó egészségnek örvendenek ma is. Később jöttek a juharok és a lucok. Szegényeket gondatlan kezek vették kezelésbe azóta. A terület nagy része parkoló. "Nyilvánvaló", hogy minden tanár autóval jár be a város legközepére, de nem biztos, hogy a város egyik legrégibb és egykor legszebb intézménykertjét közönséges flaszterként kéne hasznosítani... Pedig kis odafigyeléssel tényleg igazi oázis lehetne, és úgy tűnik, a Gólyavárnál valami elkezdődött. Talán, ha felújítják a volt SOTE-épületet sort kerítenek Trefort "kiszabadítására" és az egész kert rendezésére is.
Ajánlott bejegyzések:
-
Erkély-zárterkély-zárt sarokerkély. Székesfehérvári posztsorozat V.
-
Szecesszió gyümölcskonzervből: kecskeméti posztsorozat III.
-
Városfejlesztés szobrászokkal. Székesfehérvári posztsorozat III.
-
Város a városban: a Zsolnay-negyed. Pécsi posztsorozat X.
-
Ahol a "Rákóczi" az "Andrássy": kecskeméti posztsorozat II.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A hullámpad nekem is nagyon tetszik!!! kár, hogy elég piszkos, néha letörölhetnék....
A többivel meg egyet értek. Vannak hajdanán padnak nevezett műtárgyak is itt-ott, Trefort bácsi szobrától nem messze. Na azokat kicserélhetnék, meg ott is kijavíthatnák a burkolatot, vagyis ha kicsit kicsinosítanák, felújítanák a pihenős részt, + új cserjéket ültetnének köré néhol évelőágyással megspékelve, már az is nagy lépés lenne (a parkolót gondolom nem fogják kiebrudálni a területről).
@*Anna: hát igen. Hogy is van: funkció-forma-anyag? hát ez nem mindig áll ott összhangban...
Az ecetfás megállapításodat aláírom - én is küszködök vele... :(