A Neues Rathaus (új városháza) tornya a Lutherringgel.

A legtöbb európai város belvárosát körút határolja le. Azonban nagyon kevés nagyvárosban, például Krakkóban, Bécsben (de ott sem végig) alakítottak ki "zöld gyűrűt. Míg Bécsben és Drezdában uralkodói pénzből és irányítással jöttek létre a zöldfelületek, Lipcsében a polgárság mindent a maga erejéből, és a maga ízlése szerint hozott létre. Az út mentén a "Város" reprezentatív épülete sorakoznak, a parkban nem fejedelmek, hanem polgármesterek és a város híres polgárainak emlékműveit lehet megtalálni. Ebből is látszik, hogy az egymástól csupán száz kilométerre lévő arisztokratikus, (teljesen) konzervatív Drezda és a polgári, (többnyire) szociáldemokrata Lipcse: tűz és víz.

 

A fényképek tegnap készültek, egy Drezdai Műszaki egyetemi tanulmányúton, amire engem is meghívtak. A vezetésért ezúton is köszönet Frau Petra Friedrichnek az önkormányzattól.

 

A belváros műholdképe. Jól látszik, hogy nem bombázták le teljesen, megmaradt a városszerkezet. A bal alsó sarokban a várból átalakított városháza, a jobb felső sarokban a pályaudvar csücske. A belvárost zöld szegélyként kíséri végig a Promenadenring.

 

A pályaudvarral szemben lévő Müller-emlékmű. Carl Wilhelm Müller polgármester vetette fel a bástyák 1777-es lebontása után egy sétatér ötletét. Az első német tájképi kertet, Wörlitzet létrehozó Anhalt-Dessaui Lipóttal is ismeretségben volt, Emlékművét 1818-ban avatták.

A pályaudvar előtti felső parkot 1999-ben újították fel a főnököm, Birgit Pätzig tervei szerint. Visszaállította az erdeteti tájképi parkot, ugyanis a századfordulón itt szigorú, historizáló kertet létesítettek. A háttérben a földalatti vasútat (nem metró, a pályaudvarokat összekötő földalatti vasút) építik.

Az alsó park pályaudvar felőli vége.

A Lipcse-Drezda vasútvonal emlékobeliszkje. A kép jobb oldalán álló ház helyén állt a város egyik legrégibb épülete, a Georgenhospital. Ezt lebombázták, helyére panelház épült. A  rendszerváltás után lebontották, ekkor épült fel a régi beépítést visszaidéző Forum am Brühl.

Napról napra keveseb NDK (vagyis: bontják a panelt) a Geothestraßén.

A Schwanteich (hattyútó) és az opera. Ennek elődje egy neoreneszánsz épület volt, a tóra néző terasszal. 1943-ban lebombázták, a tavat a városból kihordott törmelékkel töltötték tele. A hatvanas években részben, az egyesítés után teljesen helyreállították.

Az opera jónak mondható épülete (ez a hátsó homlokzat) 1960-ban épült, késő szocreál stílusban. Hibája, hogy nem állította helyre a tóval való kapcsolatot.

Az Augustusplatzot háború előtt Németország legszebb terének nevezték (ezt valószínűleg még vagy ötven térre elmondták, viszont a régi képeket nézve volt igazságtartalma a kijelentésnek). A háborúban, talán feltűnően nagy kiterjedése miatt is, rengeteg bombát kapott. Csupán egy épület maradt sértetlen, a gótikus Paulinerkirche, az egyetemi templom. Ezt a tényt viszont Walter Ulbricht nem bírta elviselni, és 1968-ban, a tiltakozások ellenére lebontatta. A régi épületegyüttest idéző, viszont teljesen modern egyetemépület most készül, Erick van Egeraart tervei szerint. Az Augustusplatzról külön poszt lesz (egyszer). 

A Lennéanlagen, vagyis a Lenné-park. A déli városfal előtti kertrészt 1856-ban tervezte a porosz kertépítész-zseni, a városi tanács felkérésére. Mögötte a megmaradt eredeti beépítés.

Nem az, aminek látszik (falusi budi...), hanem téli védőburkolat. Sajnos szeptemberben nem csináltam képet róla. Otto Koch polgármester emlékműve.

Erről viszont készült kép, Christian Gellert költő emlékműve. Azóta ezt is házikó takarja (ami jó dolog, természetesen, de ezek a kis budik...szörnyű).

Az egykori várból, a Pleißenburgból átalakított városháza (valójában csak az alapok és a torony régi).

Carl Friedrich Goerdeler konzervatív, néppárti polgármester emlékműve. 1936-ban,  a Mendelsohn-emlékmű lebontása után lemondott, azután antifasitszta tevékenységet folytatott. 1945-ben kivégezték. Jenny Holzer emlékműve tulajdonképpen egy kút, a mélyített káván a polgármestertől vett idézetekkel.

Historizáló házsor, teljesen felújítva-karbantartva a Dittrichringen. A korábbi fővárosi önkormányzatot ide kéne elhozni tanulmányútra, hogy hogy is néz ki egy "körúti kirakat"...

...például így.

A körút másik oldala, a Plato-Dolz emlékművel (1894). Ők voltak az első városi népiskola létrehozói.

körúti homlokzatok 1.

A Mendelsohn-emlékmű. 1936-ban bontották le, a zeneszerző zsidó származása miatt (ekkor mondott le Goerdeler polgármester). "Érdekes módon" az NDK-nak negyven év sem volt elég, hogy visszaállítsa, az újraavatásra csak 2008-ban került sor. Eredetileg a Gewandhaus (koncertterem) előtt állt, most a Thomaskirche elé került (a koncerttermet lebombázták).

A Mendelsohn-emlékmű mögött áll a Thomaskirche, az "ötödik evangélista" Bach működési helye. A gótikus templom egyszerű nyugati homlokzata a városfalra nézett, annak lebontása után vált szükségessé egy reprezentatív, neogótikus bejárat kialakítása.

körúti homlokzatok 2.0.

A felújításánál minden részletre ügyeltek.

Építészet-tájépítészet harmóniája. Nem véletlen, a helyi "közmunkatanácsban" tájépítész is volt.

A szecessziós Märchenbrunnen (mese-kút), a Grimm-testvérek emlékműve.

A Dittrichring parkja. Az út másik oldalán, egy szecessziós és hetvenes évekbeli épületegyüttesben volt a Stasi-székház, itt voltak a hétfői tüntetések.

Ezért voltam szeptemberben Lipcsében. Az iroda tervezi a Wagner-emlékmű visszaállítását. A leghíresebb lipcsei szobrát 1914-ben avatták volna, de közbejött a háború. Csak a lépcső készült el, a "hölgyek" egy kertben várták jobb sorsukat. Maga a Wagner-szobor sosem készült el, mert az alkotó Max Klinger meghalt. A lépcső mögötti Matthäuskirche helyén a Stasi építette ki székházát, felhúzva a régi városfal helyér a "lipcsei falat". Ezt most lebontották, és a megmaradt töredékek alapján Birgit Pätzig újjátervezte a lépcsőt. Visszaállították a talapzatot is. Már csak a szobor hiányzik...

A Trödlinrig, a körút északi szakasza, ami visszavezet a pályaudvarhoz. A vele párhuzamos utca a Brühl (ez a hivatalos neve, utcanév nélkül), a szörmekereskedelem egykori európai központja. Az egyik oldalt teljesen lebombázták helyére panelházak épültek. Most ezeket bontották le, helyére bevásárló-lakó és irodakomplexum épül, helyreállítva az egykori beépítést. Sajnos a városvédők tiltakozása ellenére egy szecessziós áruház is áldozatul esett a Brühl újjáépítésének (a város a területet egyben adta el...).

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr472426742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lipcse szocreál korában sem vol trossz hely a maradék régiségek és az ottani rövid- és dokumentumfilm fesztiválok hangulata miatt. Azóta csak jobb lett.
Kedvencem - 10 éves élmény - a pályaudvar. Nehogy valami Keletit képzeljenek ám oda!
Tiszta szép vonatok és promenád, bevásárló és kultúrközpont kellemes egyvelege.
Nem jártam Lipcsében soha így kissé meglepett amit láttam a posztban.Tetszetős,élhető városnak látszik.Legalábbis ami a képekről lejön.Simán kedvet hoz egy városlátogatáshoz.
Szép poszt,grat:)
Érdekes ez a budi. Ha már most így van, gondolom akkor legalább februárig rajta van, ami legalsóbb hangon is 4 hónap, az év egyharmada. Érdekes, hogy nem gondoltak eszétikusabb megoldásra, ami látni is engedi az alkotást, mert így az év egyharmadában ezt a rondaságot kell nézni.

(Persze lehet a németeknek nincsenek ennyire egyértelmű, budis asszociációi)

A Krakkói hasonló gyűrűt volt alkalmam látni. Nekem ott kicsit bántó volt néha a park és a városszövet véleményem szerint kifejezetten csúnya és esetleges találkozása. A parkból ugyanis körülbelül a tömbbelsőbe látni be, házak belső udvarára, meg ilyesmi, valamint falakkal van ez így elkerítve ott. Itt és Bécsben szebb megoldás született, igaz gondolom a létesítéskor ez bontással járt, ami Krakkóban nem történt meg.
@BDzsH: nem, Bécsben és itt is kiegészítéssel járt. Az út a városfalak előtt jókora távolságra húzódik, így egy-fél tömböt hozzáépítettek a régi városhoz, így alakultak ki az új utcasorok.
@aesculus: Jah, erre gondoltam én is, csak hülyeséget írtam. Bontással-építkezésselt kellett volna. Ezek jobb megoldások.
@BDzsH: igen, csodálkoztam is, mikor olvastam mit írtál :P
Nagyon jó a képriport, de muszáj még egyszer felhívnom a figyelmet arra, hogy Lipcse házainak felújítását teljesen eltérő adottságok tették lehetővé (a Waldstrassenvierteles bejegyzésben már hosszasan elmélkedtem róla, most megspórolnám), így azt hiszem, kicsit méltánytalan kizárólag Budapest előző vezetését hibáztatni azért, amiért nálunk nem így néz ki a körút.

Az utolsó képhez lenne még hozzáfűzésem: a Kaufhaus Brühl szecessziós jellege igazából már a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült, a sérült homlokzatot nem állították helyre, hanem a 60-as években egy nagyon karakteresen NDK, de igazából elég izgalmasan kinéző alumínium-borítással látták el. Az új bevásárlóközpont megépítése után az alumínium-homlokzat visszakerül, de egy kis szegmensét az eredeti szecessziósnak is helyreállítják (ez a még mindig álló homlokzat-darab a képen is jól látszik). Az épület roppant fordulatos történetéről jó összefoglalás: de.wikipedia.org/wiki/Blechb%C3%BCchse_%28Leipzig%29
@Gusztáv Adolf: sajnos személyesen tapasztaltam, hogy az előző fővárosi önk. városrendezésért felelős emberei szinte büszkék voltak a körút mai állapotára-"de hát ez a piacgazdaság" felkiáltással :(
süti beállítások módosítása