Magyar növények? I. rész: fák
2009.06.16. 21:00
Anglia-rózsa. Franciaország-lilom. Németország-tölgy. Magyarország-?. Vajon van, hazánknak olyan növénye, ami az ország jelképe, emblémája lehetne? Igaz, ha eddig ilyen szimbólum nem alakult ki, ezután sincs erre nagy esély. Vagy mégis? Keressük meg Magyarország botanikai jelképét!
Íme a lehetséges jelöltek, egyelőre a magas-és középmagas fák (MM, M) (a lista bővíthető!):
1. Fehérakác (Robinia pseudoacacia)
Előnyök:
Gyorsan nő, hamar 35-45 év alatt letermelhető, fája sokoldalúan hasznosítható. Indázó gyökereivel megköti a futóhomokot. Illatos virágai nagyon jó mézelők. Erősen kötődik a magyar tájhoz (különösen az Alföldhöz) és olyan hőskorszakokhoz, mint a török utáni újjáépítés. Számos versben és dalban is szerepel (a Lilaakác című regény nem számít! Az egy másik faj).
Hátrányok:
Nem őshonos (ami nem baj-ne legyünk "növénysoviniszták"-de sokan utálják emiatt szegényt), Amerikából került Franciaországba, majd onnan hazánkba. Az első példányt Tessedik Sámuel ültette Szarvason. Agresszíven terjed, kiszorítja az őshonos, sokszor értékesebb társulásokat, mint pl. a síkivdéki tölgyesek, füzes-nyáras. Ezenkívül-ez szubjektív vélemény-nem a legszebb növény: pálhatövisei, szürkésfekete kérge, fekete hüvelytermése nem nyújtják a leszebb látványt.
2. Magyarkőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica)
Előnyök:
Mint minden kőris, ez is igen tetszetős (legalábbis szerintem): a magas kőrishez ( Fr. excelsior) igencsak hasonlít, magasra nő, viszont levelei keskenyebbek (innen a neve) és a rügyei barnák. Nevében is benne van, hogy őshonos faj, a Kárpát-medence sikságain éldegél. Mivel ártéri faj, jól bírja a városi körülményeket, újabban egyre több városi fasorban láthatjuk. Tölggyel, szillel állományt is alkothat, szóval síkvidéki erdőkben is találkozhatunk "velük".
Hátrányok: elég nehezen találtam:
"Csak" alfaj, és a kőrisek elég nehezen különböztethetők meg egymástól, főleg, ha az ember elfelejti pont vizsga előtt, hogy melyik rügyszín melyik fajhoz tartozik...
3. Magyartölgy (Quercus farnetto syn. Q. hungarica)
Előnyök:
A tölgyek előnyeit nem kell kiemelni. Egyike az "erdők királyainak", hatalmasak, szépek.
Hátrányok: neve ellenére az őshazája a Balkánon és Olaszországban van, nálunk csak néhány arborétumban él. A "tölgyet", mint szimbólumot a németek már "lefoglalták"-kb. ezer éve...
4. Kislevelű hárs (Tilia cordata)
Előnyök:
Hihetetlenül illatosak a virágai (aki nem hiszi, menjen el bármelyik magyar faluba júniusban), és nagyon jó mézelők. Fája is nagyon értékes, a legtöbb régi fafaragás hársból készült (pl. a csíksomlyói kegyszobor). Ez volt az első díszfa az országban: Mátyás udvarában fordult elő először, hogy egy hársfát "szépségéért" ültettek. Európában, így Magyarországon is őshonos.
Hátrányok:
Allergén (lassan már minden növény az lesz), lassan nő (a fája ettől is értékesebb). Sokan vannak, akik nem szeretik a mézet (én sem), és a hársfát sem tartják szépnek (ők nem szólhatnak hozzá a témához:-)
5. Dió (Juglans regia)
Ez egyfajta "bónusz"-jelölt, hiszen sok országban (pl. Franciaország) a mienknél sokkal nagyobb diótermesztés-és feldolgozás folyik (diólikőr). Ennek ellenére komoly esélyei vannak.
Előnyök:
(valószínüleg) őshonos. Szőlő, Badacsony, présház, diófa-szerintem a legtöbb magyarnak a "magyar táj" szókapcsolat hallatán előbb-utóbb eszébe jutnak ezek a fogalmak. Mint neve is mutatja, van benne valami "fenséges", igaz teljes magyar neve "közönséges dió"...Termése nagyon finom, süteményt, tortát, sőt legújabban már fagyit is készítenek belőle. Fája is elég (inkább nagyon) értékes. Illatos-ellentétben a legtöbb fával, nem a virága, hanem a levelei, az értetlen termése, sőt a kérge is árasztja magából a dióolaj illatát. Ezért is szerettek üldögélni alatta borozgatva őseink (tudtak élni).
Hátrányok:
A már említett olaj allelopátiás hatású, vagyis a diófa alatt és közvetlen környékén nem nagyon élnek meg más növények (lehet, hogy ezért kapta a királyi nevet?). Érzékeny jószág, elég egy rosszul elvégzett metszés, és a diónk rövid idő alatt kiszárad.
rajzok forrása: Állami Erdészeti Szolgálat, terebess.tu
forrás: (természetesen) Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Habár nem fa, de mi a helyzet az árvalányhajjal? Esetleg...
Az akácot ugye nem gondolod komolyan??? :) rengeteg sokkalta szebb növény van nála! Az biztos, hogy nagyon tág tűrésű, de azért.....
A hársnak tényleg szép a habitusa, finom az illata, és én szeretem a mézet is!
Voksom:
1)Fraxinus ang.'Pannonica'-mert echte magyar és csak jó tulajdonságai vannak
2)Juglans regia -mert már magyarnak vehetjük és szép, de néhol gyomosít
3)Tilia cordata -mert ez is szép, de allergén
Az akácot tényleg nem gondoltam komolyan, azért tettem be, mert biztosan sok ember választaná, akik annyira nem ismerik, és mondjuk a magyarkőrisről nem hallottak még.
A "regina" név nekem is feltűnt. Beírtam a gugliba: adott találatot, főleg angol nyelvűt, de javaslatként kiírta a "regia"-s változatot. Lehet, hogy ez egy "nőnemű" szinonima? Egyébként 5*, hogy észrevetted:-)
Az pedig elég szánalmas lett volna, ha nem veszem észre az elírást... :)
Az akáccal kapcsolatban meg sejtettem, h nem komoly, de biztosra akartam menni! :D