Kastélykert kastély nélkül: Tata
2009.08.13. 23:43
Miután a londoni képeim egy kisebb baleset miatt még egy greenwichi számítógépben "szunyálnak", "kénytelen" vagyok a tatai angolkertről írni. Tényleg idézőjeles a kénytelen szó, hiszen a blog indítása óta egyik célom, hogy bemutassam, hogy Magyarország-az utóbbi évek "tatárjárása" ellenére-csodaszép hely.
A szituáció elég érdekes és tulajdonképpen vicces: a látogató megnézi az Esterházy-kastélyt, majd átsétál a városon (az se rossz: az Öreg-tó partján) és megnézi a kastélykertet.
kép forrása
A kert történetéről röviden: Tata az Esterházy család "szegényebb", grófi ágának volt a birtoka (a hercegi ágé volt többek között Kismarton és Fertőd. Aki már járt ott, megsejtheti a különbséget gazdag és dúsgazdag között. Az már szinte királyi színvonal. Remélem, a grófi ágnak nem voltak komplexusai :). Persze a grófokat sem kell félteni: Esterházy Miklós, a birodalom madridi, majd szentpétervári követe nem tudta ugyan megvalósítani nagy tervét, hogy a vár helyén építse fel kastélyát, de a megvalósult épület se rossz. A család nyilván nagy kertbarát volt: János fia Csákváron, míg a másik fiú, ifjabb Miklós Tatán alapított tájképi kertet. A tervező Böhm Ferenc volt. Ne is fecséreljük a szót, nézzük meg a kertet, kezdjük-természetesen-a kapuval.
Ez a szobor nem egy tyúkot, hanem az Esterházyak címerállatát a griffet ábrázolja!
Azért persze van a kertben "kiskastély". A család építésze, a bécsi Grossmann József tervezte 1784-ben. Mikor éppen nem Pest-Budán, Bécsben, illetve a "hivatalos lakóhelyükön" az Öreg-tóparti kastélyban lakott a család, itt éltek, többnyire nyaranta. A képet a wikipédiáról szedtem, mert éppen ír táncosok léptek fel a szabadtéri színpadon, és a kastélyt körülzárták-a rendőrök (nem, nem securitysek, hanem rendőrök!).
Jellegzetes látvány a kertből. Míg szegény testvér a Csákvár körüli karszttal, prérivel szenvedett, itt több forrás is feltör, amiket patakokká, illetve kisebb tavakká duzzasztottak fel.
A kertben tovább bóklászva a másik bejárat mellett láthatjuk a pálmaházat, ahol manapság rendezvényház (ki gondolná, de "Pálma' néven) üzemel. Nem tudtam kideríteni mikor épült, de külseje alapján későbbinek, historizáló stílusúnak látszik. Annyi biztos, hogy Tata társadalmi életnek központja volt: itt rendezték a város egyetemi hallgatói az Anna-bálokat, és a harmincas években mögötte (már nem az Esterházy-birtokon) épült ki a strandfürdő (akit ez jobban érdekel és megnézi a rendezvényház honlapját több archiv és mai képet is talál).
A kisebb kitérő után újabb vizek mellett megyünk el. De hova folyik mindez? Hát ide:
A város kisebb tava, a Cseke-tó, háttérben a Gerecsével. Mikor a török uralom véget ért, a környék egy nagy mocsár volt, egy romos várral. Az Esterházyak hívták ide a mérnököket, többek között Mikovinyi Sámuelt, hogy szabályozzák a vizeket. Persze német telepesek is érkeztek, és külföldi "házi" építészek, mint Fellner Jakab és Charles Moreau építették fel a nagyobb épületeket (templom, kastély).
Az egyik kedvencem: a műrom. Charles Moreau tervei szerint épült 1083-ban. Nos, mik is ezek a műromok? A tájképi kertnek több típusa van: időrendben az első a szentimentális kert, ahol mindenféle különleges építmények állnak, amik "előírt" hatást váltanak ki a látogatóból: a romok az elmúlás miatti kesergést, esetleg félelmet (pl. este), remetelakok igazi remetével pedig megmutatják, mennyire elszakadtunk a természettől, stb.
A legjobb, ha a területen van igazi rom, de ha nincs, az sem tragédia-gondolták eleink. Ebben az esetben a vértesszentkereszti apátság romja, és a közeli Brigetio szolgáltatta a "nyersanyagot". Persze a mai műemlékesek szerint megbocsáthatatlan régi köveket magáncélra elhordani (az ötvenes-hatvanas években le is akarták bontani a romot), de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a kövek beépítés hiányában a mészégetőkemencékben, jobb esetben a környékbeli házak templomok falában végezték volna...
A tópartról merész kőhídon át mehetünk vissza. A pálmaház mellett láthatunk egy másik "meghökkentő" építményt: egy műbarlangot remetelakkal:
Ez egy erdős területen, az egyik forrás mellett található.
A park történetéhez még hozzátartozik, hogy egyik végét leválasztva alakították ki "a" tatai edzőtábort, ahol először a londoni olimpiára készültek fel a sportolók. A kertben még egy "török mecset" is van, de semmiféle térkép nincs kirakva, és mindenfelé kordonok és rendőrök voltak...
kép forrása
Feltétlenül meg kell említeni, hogy sok hasznos infót Adrian von Butlar-Galavics Géza: Angolkertek című könyvéből vettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
