Királyi gyűjtemény: Royal Botanic Gardens, Kew I. rész
2009.09.07. 00:26
H.T.A.-nak, köszönettel a vendéglátásért
Hol is kezdhetnénk az londoni posztsorozatot, mint az angol kertkultúra és botanika fellegvárában, a Királyi Botanikus Kertben, ami az egyik legelegánsabb londoni kerületben, Kew-ban található. A Kertészeti Egyetemről szóló posztban már volt szó az arborétum és a botanikus kert közötti különbségről: az utóbbiban lágyszárú növényeket is gyűjtenek. Itt külön fű-, tulipán, és egyéb gyűjteményt is létrehoztak. De Kew nemcsak az élő növények birodalma: herbáriuma hétmillió lapos (mit szenvedtünk mi a százlapos herbáriummal elsőben...), könyvtára félmillió egységet tartalmaz: könyveket, folyóiratokat, fényképeket, térképeket. Ezenkívül ökonombotanikai (a növények gazdasági hasznosítását kutató tudományág) gyűjteménye és maggyűjteménye is van. A kert 132 hektáros (a Városliget 100, az müncheni Englischer Garten, a világ legnagyobb parkja 417 hektáros). Kew 2003-tól a Világörökség része.
A kert egyik jelképe, a Pálmaház. Műfajában ez az első, ez lett a mintája számos üvegháznak Schönbrunntól a Melbourne-i Carlton Gardensen át Gödöllőig.
A kert eredetileg királyi vadászterület volt, később a richmondi palota kertjének része lett. Az első botanikus kertet a területen Auguszta walesi hercegné alapította 1759-ben. A híres pagoda is ennek részeként épült meg 1761-ben, később pedig Lancelot 'Capability' Brown is átalakította a kertet. 1841-től, miután az állam átvette az időközben eléggé lepusztult területet, kezdődött el a tudományos koncepció szerinti növénytelepítés.
Induljunk el a Victoria-kaputól, ha valaki metróval érkezik, itt juthat be a kertbe.
Minden nagyobb park nélkülözhetetlen eleme: a víztorony, ami itt itáliai Campanile-formát kapott. Ha elhaladunk a Pálmaház mellett, az egyik növénykompozíció az 1759-es alapításra emlékeztet:
A Pálmaház után balra fordulva az ún. 'Pagoda Vistán' haladhatunk, ami elég beszédes elnevezés...a Pagoda felé elmegyünk a Mérsékeltövi-ház előtt:
Kew második üvegházát 1860 és 1862 között építették. Itt kaptak helyet a mérsékelt öv azon flórabirodalmaiból származó növények, amik nem bírják a fagyot: Capensis (Dél-afrikai mediterrráneum), Australis (Ausztrália és Új-Zéland), és az Ó-és Újvilági szubtrópusok (Paleo-és Neotropis) egyes flóraterületei
A Pagoda-Vista részlete (még messze vagyunk...). Kewban egy taxonból több pédány is megtalálható egymás mellett (pl. vadgesztenyéből-Aesculus hippocastanum öt-hat is volt)
már látszik...
Ez a pagoda abban a korszakban épült, amikor müncheni társa, vagyis a Chinoiserie-stílus idején. Ekkor az angol királyoktól az Esterházy-hercegekig mindenki, aki tehette kínaizáló pagodákat, szobákat, pavilonokat alakítattot ki kertjében, illetve kastélyában.
A pagoda mellett áll egy szép növény:
Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlanica) származási helyéről, az Atlasz-hegységről kapta a nevét (az óceánhoz nincs köze). Példányai természetesen Magyarországon is megtalálhatók, pl. a Kertészeti Egyetem "K" épülete mellett is. Amiért ez a fa egyik kedvencem, az ez:
...a tobozai!
A pagodától nem messze alakították ki 1995-ben a "Japán tájképet":
A kert három részre tagolódik: teakertre, vizikertre, és a japán hegyvidéket szemláétető részre. A "hegy" tetején látható a kiotói Császári Palota "Hírnök kapujának" másolata.
"hegyvidéki ösvény"
A pagodától a Temze felé a Cedar Vista vezet, ami a végén álló libanoni cédrusról (Cedrus libani) kapta a nevét. A Vista egyik legszebb része a hortenzia-gyűjtemény (Hydrangea sp.):
A gyűjtemény sétány felől...
közelebbről...
másik oldalról...
...szemtől szembe
A hortenzia több szempontból is érdekes növény: a kertészeti termesztésben elterjedt fajták (mint a képen láthatók is) teltvirágzatúak, és meddők. Amiket látunk, azok a színes csészelevelek (Calyx), a termőlevelek (a porzó-Androeceum és a termő Gynoceum) ebben az esetben "elcsökevényesedtek" (tehát a hortenzia virágzása egy átverés).
"Eredeti" hortenziák. A virágzat közepén a termős, szélén a porzós virágok a nagy csészelevelekkel.
A másik érdekes dolog a csészelevél színe: meszes talajon a színük lila vagy rózsaszín lesz, savanyú talajon pedig kék. gondolom ezt a színkavalkádot úgy kapták, hogy összevissza "machinált" növényeket ültettek ki (vagy ügyesen keverték a földet)
Ennyit a hortenziákról, a kert bejárását innen folytatjuk!
Szerző: aesculus
9 komment
Címkék: anglia london növények kert brown taylor botanikus kastélykert tájképi capability
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyönyörű szép, a japán táj különösen, látszik mennyire rendezett, mennyire figyelnek rá. Sőt még a fű is zöldebb! :-)
A pálmaház pedig WOW!
sajna, hiába voltam Londonban, mindent nem tekinthet meg az ember egyszerre... de legközelebb azt iszem, ide is kimegyünk.
(a mérsékeltövi üvegház építési évszámánál kimaradt egy szám)