Régi rómaiak és mai angolok: Barbican Estate, London
2009.10.12. 20:14
A budapesti római romok után nézzünk szét az egykori birodalom másik felében, Britannia Provincia Londinium nevű Coloniájában!
Az 1965 és 1976 között épült Barbican Estate nagyon megosztotta a szakembereket és a városlakókat egyaránt (bevallom, nekem az egyik kedvencem lett Londonban). A létesítményt a háborúban elpusztult Cripplegate-negyed helyén hozták létre. Már neve alapján sem ("Nyomorékok kapuja") volt a legelitebb negyede a városnak, így jó lehetőség volt valami egészen újat alkotni: a negyed 2000 lakásában ma 4000 ember él (elég érdekes arány...). A tervező a Chamberlinn, Powell and Bon iroda volt. Az együttesben nem csak lakások találhatók: itt épült meg a "Barbican Centre", Európa legnagyobb előadóművészeti központja és a London Város Múzeuma, egy lányiskola és egy művészeti iskola is. A területen áll egy gótikus templom is, a St. Giles Cripplegate is. A már megszokott bejárás következik, indulás a "Barbican" metróállomástól!
Az együttesre nagyon jellemzőek a "lábak" (valószínüleg Corbusier hatása): az állomástól jövet a forgalmas Beech street (bükkfa utca) a képen látható sétálóutca alá bújik-jobban mondva a házak "állnak az utca fölé", így lépcsőkön kell felmenni (amik mondjuk nem a legszebbek...)
A már megszokott kertészeti kialakítás: hamvaskák (Senetio cineraria 'Silverdust'), kannarózsák (Rosa cannae), pillangóvirágok (Cosmos bipinnatus).
A Shakespeare-tower. A negyedben három ilyen tornyot építettek fel (Shakespeare, Oliver, Earl of Lauderdale). Mindegyik 123 (!) magas, ezek a város legmagasabb lakóházai (azért meglepő lenne, ha nem lennének azok).
Kilátás a torony előtti teraszról. Látszik, hogy a háttérben lévő házak lábakon állnak. De sokkal érdekesebbek az elöl lévő lakások: fent (vagyis az első szinten) kell bemenni, és mindegyikhez tartozik kert-a foldszinten, ami innen -1. szintnek látszik.
A múzeumot megkerülve bejutunk a Barbican Centre-be, szintén fentről fefelé haladva.
...és már meg is érkdeztünk a földszintre. Ugye ezt az épületet nem csak én találom szépnek?
A központ előtt igen attraktív kertépítészeti kialakítású tér látható. És egy...
...újabb lábrakra állított lakóház. Érdemes megnézni a lábak alatti sétányt. Oda fel lehet menni.
A "lábasház" közelebbről. Látszik, hogy a medence folytatódik, és még "vízesés" is van.
Pár lépcső, és már fent is vagyunk a ház alatti-víz feletti járdán. A kilátás magáért beszél. Az a valami középen egy "street art", nem tartozik a kompozícióba.
A másik oldal. Sajnos a vízesést már nem lehetettt megközelíteni, ez az oldal inkább a lakóké. Ahogy a jobb szélen látható fura szigetecskék is magánterületek.
Nos, ezek a "fura szigetecskék" tulajdonképpen egy vízbe mélyített sétány kiöblösödései. Azért ez vízarchitektúra...
A járdáról már a St. Giles templom is látszik. Elég érdekes látvány a modern házak között...
A templomkert mellett áll a névadó, vagyis a Barbican (magyarul barbakán). A háború után bontották ki, addig takarták a házak. Nagyon jó az újjáépített-megidézett római vizesárok is (ez látható a címlapképen is).
A római-középkori városfal is megmaradt egy szakaszon.
Végezetül egy kép a Szt. Pál kupolájából. Mondjuk innen London inkább egy nagyra nőtt Tiszaújvárosra hasonlít... de senki nem győz meg, ez az együttes nagyon jól sikerült!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
@*Anna:@retekblog: mikor ott jártam, nagyon jól éreztem magam, a környezet nagyon izgalmas volt: toronyház, a tövében a kis kertes házak, a vízmedence, a művészeti központ. És ráadásként a templom és a városfal. Tele "meglepetéssel" és váltakozással-olyan dolgokkal, amik sok modern városrészből hiányoznak. Szerintem ilyen kevés van a világon. És ne feledjük, hogy ez egy háborús "grundon" épült. A szabadterek kialakítására tényleg a fenomenális a legjobb szó.
A területen látszott, hogy "él": a kávézóban a city üzletemberei ültek, a víz mellett gyerekek játszottak (nagyon udvariasan arrébb mentek, mikor fényképeztem), a "művházban" koncertek, kiállítások vannak. Olyan helyre nem járnak az emberek, amit utálnak-lásd a régi Paternoster square párszáz méterrel odébb, és pár poszttal korábban.
de valami vezérfonalat adhatott annak idején. na így kell nem elb*szni valami újat, elvtársak.
jó, hogy beírtad ezeket, legközelebb megnézem.