Elfeledett kastélykert: Doba
2009.10.24. 17:22
Magyarország tele van elfeledett, ismeretlen értékekkel. Ilyen az Ajka mellett fekvő dobai Erdődy-kastély, ami a legjelentősebb angol és német kertekkel volt említhető egy lapon. Sajnos ez már (illetve még) múlt idő, hiszen a kert ma nincs a legjobb állapotban.
Az Erdődyek története erdődi Bakócz Tamás érsekkel kezdődik, aki jobbágyi származása ellenére Esztergom érseke, sőt kis hiján pápa lett a XVI. század elején. Ekkor került birtokába a somlói vár, aminek nagy szerepe lett a kert kialakításakor-a XIX. század első felében. Ezt a várat a már Erdődy nevet használó unokatestvéreire hagyta. Kis időugrással máris 1836-ben vagyunk, ekkor fejeződött be a kastély építése a divatos francia építész Charles Moreau tervei szerint. Ezután kezdődött el a kert kialakítása szintén az ő elképzelései szerint (további kertművészeti alkotásai a történelmi Magyarországon: Csákvár, Tata, Kismarton) Az így létrejött kastélykert hazánkban egyedülálló: a legtöbb klasszikus tájképi kertet (amikben még nem volt semmilyen kerti építmény: pagoda, obeliszk, piramis, stb.) ugyanis később átalakították, főleg az említett kerti elemeket építették fel (Tata, Csákvár). Emellett a színvonal sem utolsó: ilyen csodáltatos erzékkel tájba komponált kertet csak a legnagyobb angol és német mesterek alkottak. Valószínüleg az Erdődyek is érezték ezt, ezért nem alakíttattak nagyon a kerten.
.jpg)
A környék műholdképe. A szaggatott sárga nyilak az (egykori) átlátásokat jelölik, a végpontokon lévő építményekkel. A kék vonallánc a kastélykertet jelöli. Jól látszik, hogy a tervező figyelme bőven kiterjedt a környező tájra. A kastély, amire a fehér nyíl mutat a dobai és a noszlopi templom közti tengelyben áll, egy domb tetején. Ezek csak a főbb nyiladékok, a kertből sokkal több nevezetes pont felé lehet(ett) ellátni.
A kastély 1945-ig volt a család kezén. A Vörös Hadsereg elől Münchenbe menekültek, ahol a Wittelsbach család fogadta be őket (ugyanis, mikor ők a nácik elől menekültek, az Erdődyeknél laktak). A háború után zárt elmegyógyintézet költözött a területre, ami máig itt működik-emiatt ismeretlen a nagyközönség előtt. A kert állapota a nyolcvanas évek elejéig tűrhető volt, azóta rohamosan romlott az állapota. Néhány éve a MÁG (Műemlékek Állami gondnokséga, mai nevén Műemlékek Nemzeti Gondnoksága-MNG) vette át a vagyongazdálkodási szerepet, az azóta elkészült a helyreállítási koncepcióerv készítője: Alföldy Gábor táj-és kertépítész, ami Europa Nostra-díjat nyert. A kert egyik elemének helyreállítása már tavasz óta zajlik az MNG és BCE együttműködésében (ez kétszer egy hosszú hétvégét jelentett eddig, de így is nagy volt az erőlelépés-erről fog szólni a második poszt). Erre a tantárgyra sikerült jelentkeznem, így kerültem-kerültünk ezen a hétvégén Dobára.
Következzen a már megszokott terepbejárás. A bejárattól indulva kövessük az egykori kocsiutat!
A kertkapu ma igazi kórházi hangulatot áraszt, de azért nyomokban még megmaradt az egykori elegancia: a kapubálványok tetején kővázák állnak, bennük varjúhájjal (Sedum sp.). Ide érkezett meg a Pápa (és Bécs) felőli országút, amit az utolsó szakaszon kiszélesítettek, és fasort telepítettek mellé.
A bejárattól jobbra látható a Portásházi- (másnéven Hattyús-) tó, illetve a medre péntek kora reggel. Ez az a bizonyos kerti elem, aminek helyreállítása megkezdődött. Tavasszal itt még "dzsungel" volt. A tónak egy fontos funkciója volt: amint az a műholdképen is látható átlátás nyílt az ősi Erdődy-fészek, a Somló-vár felé, ráadásul úgy, hogy az tükröződött a vízében (ilyen távoli tükröződést elég nehéz kiszerkeszteni). A nap végére már a nyiladék megtisztítása is elkezdődött (vagyis a háttérben látható fák kivágása).
Miután a látogató a várat szemlélve elmerenghetett, hogy "ezek az Erdődyek milyen ősi család", a kocsival balra fordulva ízlésükről és vagyoni helyzetükről is meggyőzödhetett (egyébként ők nem voltak "annyira" gazdagok, inkább a tudományos és közéletben vették ki részüket). A képen balra látható fák természetesen nőttek, vagy meggondolatlan ültetés során kerültek ide, takarják a nyiladékokat és látványt a tó és a vár felé, ráadásul betegek és értéktelen fajúak is, tehát előbb utóbb jön a "gyógybalta". A domboldal ezen részén csak facsopotok (Clump-ok) álltak
A kocsiút a dombon oldalazva haladt, két hatalmas vérbükk (Fagus sylvatica 'Atrpurpurea') előtt. A hatalmas fák sajnos egy tavaszi vihar során kidőltek (törzsüket a garázsok mögött mi is megnéztük, tényleg nagyok és szépek lehettek). Miután az út felért a dombra, a látogató elé tárult a kastély másik oldala:
A kastély főhomlokzata. A kocsik felhajtottak az erkély alá, így teljesen kényelmesen lehetett kiszállni.
Mielőtt a kocsi megérkezett volna, elhaladt a déli homlokzat előtt, ahol mi más is helyezkedhetett volna el, mint egy télikert:
Ez volt az egyik első télikert az országban. Az Erdődyek (Nomen est Omen) országszerte ismert növénybarátok voltak, a kastélykert tele volt értékesebbnél értékesebb fával, amiből mára csak néhány példány maradt. A család növényszeretete azért is különleges, mert ez a szenvedély nemcsak egy-két családtagra, hanem szinte mindekire jellemző volt (lehet, hogy tényleg a nevük miatt). A kastélykertben természetesen narancsház (Orangerie) is van, de azt nem volt időnk megnézni (ma gépállomás működik benne). A télikert ma a betegek ebéldője. Ráadásul valaki tujasort ültetett elé, így csak délben kap napot.
A főhomlokzat elötti látvány az egykori átlátásokkal. Innen lehetett lelátni a Nagy-halastóra, amin sziget is van. A kerthez egy egész tórendszer is tartozik, amit a Hajagos-patak felduzzasztásával hozak létre. (Egy árapasztó-csatorna is épült, az esetleges árvízek levezetésére.) Ezek már "valódi" tavak voltak, komoly halászati tevékenység folyt rajtuk. A tájképi kertekben nagyon fontos a szépség mellett a hasznosság is: a füves területeket pl. nem nyírták, hanem birkákat legeltettek rajtuk, a tavakat lehalászták, a vadakat levadászták. (Emellett minden kastélyhoz komoly uraldalom tartozott.) A másik két nyiladékot már teljesen benőtték a fák. A kastélyon képzeletben (mi megkerültük, mert nem lehet bemenni) áthaladva eljutunk a kerti oldalra:
A kertre néző portikusz. Amint az első képen is látható, a "tuja-láz" Dobát is elérte, így nemhogy a várat, de még a kertet sem lehet a kastélyból látni. Ráadásul ajó érzékkel a gáztartályt is az épület elé telepítették, tovább súlyosbítva a helyzetet.
A kastély előtti látvány erős oldalnézetből.
Visszatérve a kocsi útjához: miután a vendégek a kastély előtt kiszálltak, a jármű továbbhaladt, le a dombon, a kocsiszín felé (ami önmagában se lenne egy jelentéktelen épület)
A kastélyparki séta után ideje megnézni ezt a híres-neves Somló-várat:
A kapun kilépve Doba felé elindulva már látszik is Somló, rajta a várral. Egyszer majd a kastélyból és a tó felől is lehet majd látni.
A hegy szoknyáján már nő az őszi búza, megérett a szőlő és az alma...
Egész napos munka után jó kis levezetés a "hegymászás".
A vár különlegessége: Magyarország legjelentősebb középkori kéménykürője. Az alatta álló évfolyamtárs jól jelzi a méreteit: ez nem a kandalló-kürtő méret, alatta volt az egész konyha! (szinte ezért mentünk fel a várba, erre elfelejtettem megírni. Köszönet a barokk építésznek, hogy eszembe jutatta)
Mire felértünk, kicsit besötétedett, de azért még jól látszódott a kastély...
...és az egész környező táj is (középen látszik halványan az kastély a jókora kert közepén)
A következő dobai posztban lesz szó az utóbbi évek problémáiról (erdészet vs. kertészet), a tervekről, és hogy mit csinál egy másfél tucat tájépítész-hallgató egy tómederben (ez nem vicc-erdőt írt:)
Szerző: aesculus
4 komment
Címkék: vár dunántúl erdődy moreau kastélykert tájképi kert doba vérbükk alföldy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
á@retekblog: igen, tényleg nem a legméltóbb funkció az elmegyógyintézet. De legalább volt (és van) funkciója, fűtik, javítják, használják. Ha nem így lenne, lehet, hogy úgy járt volna, mint Alcsút, vagy sok Békés megyei kastély