Henrik, Vilmos, és persze a feleségek: Hampton Court Palace, London
2009.12.28. 17:40
A Wren-szárny a barokk kert felől.
Hampton Court London délnyugati részében található. A kastélyt VIII. Henrik kancellárja, Anglia bíroborsa Thomas Wolsey kezdte építeni. A "Boleyn-ügy" után a kastély a királyhoz került, így nem csoda, hogy meg lehet nézni azt a folyosót/szobát/udvart ahol Annát/Jane-t/Katherine-t elfogták (ami azért marketing szempontból sem utolsó). Mindenesetre Henrik kedvenc kastélyát csodálatosan kiépítette. A kastély következő nagy korszaka már a forradalom, illetve a restauráció után következett be: III. Vilmos és felesége, Mária nem kisebb építészre bízták a tervezést, mint Christopher Wrenre, a Szent Pál tervezőjére.
Amikor egy kép többet mond ezer szónál: jól látszik, melyik a reneszánsz és a barokk szárny, valamint a két kertstílus közötti különbség is megfigyelhető: balra a kis reneszánsz kert, a Temzééig lenyúló rész pedig a nemrég helyreállított barokk kert. A barokk kert jobbra folytatódik, jellegzetes elem a lúdlábsétány, vagyis az egy pontból kiinduló sétányrendszer. Ilyen van Schönbrunnban vagy Fertődön is. Kép forrása.
A Tudor-szárny (és a kastély) főbejárata. Most vagyunk a légifotó bel oldalán. A címert tartó állatok sokhelyütt felfedezhetők Londonban és Angliában (Kew Gardensben is ott voltak). "Ők" a király/nő bestiái: az angol oroszlán, a skót egyszarvú, a wales-i sárkány, és a hannoveri ló.
Részlet az reneszánsz kertből. A háttérben álló pavilon a Temze partján áll.
Amit látunk az nem egy városka, hanem egy épület. Mivel a kastély sértetlenül megmaradt, bejárható az egykori személyzeti részleg is. Ami szinte akkora, mint egy kisváros.
A reneszánsz szárny elé építették a narancsházat, az Orangerie-t, ami elé nyaranta katonás rendben kiteszik a "lakókat": a narancsfákat (Citrus aurantium), az agavékat (Agave americana).
A reneszánsz kert részlete. A virágos patert puszpángok (Buxus sempervirens) és hihetetlen mennyiségű begónia (Begonia X tuberhybrida) alkotja.
Ez a magas fal választja el a reneszánsz és a barokk kertet. Az épületen is látszik, hogy ott "illesztették hozzá" a Wren-épületrészt.
A Temzén élénk víziélet zajlik. A légifelvételen látszik, hogy a kert ideáig ér le, a lezárást díszes kerítés biztosítja.
A kert és a Wren-szárny a folyó felől. Ennek a résznek a helyreállítása csupán pár éve történt meg, a kastélyban gyorsított felvétel is látható a munkálatokról. Korábban elég rossz állapotban volt, tulajdonképpen csak a nyomai maradtak, kertrégészeket is segítségül kellett hívni.
A barokk kerteket-ahol erre lehetőség volt-úgy alakították ki, hogy a rálátás biztosítva legyen. Hiszen a kiszerkesztett elemeket igazából csak így lehet megérteni, és élvezni.
Ezt a kertrészt gyepes parterek alkotják (a gyepből homokkal, kövekkel beszórt mintázatot "vágnak ki"), a szegélybe pedig különféle növényeket ültetnek: pl. az elég keményen megnyírt magyalfát (Ilex aquifolium ssp.), kúpvirágot (Rudbeckia hirta), vagy dízzsályát (Salvia sp.).
A homlokzat középrésze (rizalitja) az építtetők nevével és címerével.
Ezután következik a másik homlokzat előtti kertrész (ez látszik a légifelvétel jobb oldalán):
A díszteremből, mint középpontból indul a már említett lúdlábsétány. Érdemes végigmenni rajta, vissza-visszanézve az épületre:
A sétány felezőpontján egy nagyméretű szökőkút helyezkedik el.
A sétányok mellett gomba alakúra nyírt tiszafák (Taxus baccata) állnak. Ennek az alaknak a kialakítása elég radikális beavatkozást igyényel: gyakorlatilag kiszedik a lomb alsó részét, a többit meg formára vágják.
Amint a légifotó jobb szélén is látszik a fősétány egy csatornánál ér véget. A partjára sajnos nem lehet bemenni, hacsak az ember nem Charles, Herry vagy William herceg vadásztársa:) De azért akad még látnivaló a "plebs" számára is nyilvános részeken:
A melléksétányokat ilyen kapuk zárják le. Jól látszik, hogy elég sokáig folytatódik a kapu mögött...
gombafák...
...és a lúdlábsétány egyik nagy előnye: a különböző nézőpontokból látható épület.
.jpg)
A barokk kertek elképzelhetetlenek szobordíszek nélkül.
Az épületegyüttes egyik legszebb része: a Wren-szárnyak egyik udvara.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
óriási kegy a sorstól, akiket megkímélt a vörös kutyáktól.
a 400 éves kúpalakú tiszafáktól lehidaltam anno. és az a szép zöld gyep ...
