Az Isar partján: München, Maximilanansanlagen
2010.01.25. 16:44
folyó, építészet, kertépítészet... A bajor parlament, a Maximilianum a Maximilianbrückéről nézve a Maximilianstrasse felől. Az épületet a Maximiliansanlage veszi körül.
Az előző poszt végén a címlapképnél "álltunk meg". Ott szó esett arról, hogy a Maximilianstrasse végén, az Isar folyó partján alakították ki a 30 hektáros parkot (az etalon Városliget 100 ha. területű). Maga az Anlage szó parkosított területet jelent. A kialakításkor fontos szempont volt, hogy az Isar jobb partja magaspart, ami az erózió miatt hosszú távon veszélyeztette volna a mögötte elterülő Bogenhausen és Haidhausen városrészek biztonságát. Az park kialakítását 1856 és 1866 között végezték a királyi kertépítész, Carl von Effner tervei szerint. Effner a fák telepítésekor különösen ügyelt arra, hogy kilátások nyíljanak az óvárosra. A parkot két "királyi út" is áttöri: az egyik a már említett Maxstrasse, aminek lezárása a parlament épülete, a másik a Prinzregentestrasse, ami a Friedensengel mentén vezet a dombra, majd onnan folytatódik tovább.
Az Englischer Garten déli részének térképe. Alul a Maximiliansanlagét is feltűntették, jól látszik az azt áttörő két sugárút. Forrás
Induljunk el a belváros felől:
Itt éppen az Isar-vízlépcső felújítását végzik. A belvárosi szakaszon több ilyen létesítmény is található, a külső részeket viszont a közelmúltban "renaturalizálták", vagyis amennyire lehetett, visszaállították a természetes medret (természetesen az árvédelem előírásaival összhangban).
Kilátás az első képen látható Athéné szobor felől. Ezen az ágon is építettek egy vízlépcsőt.
A parlament már a parkból nézve. A hídon áthaladó villamos az épületet megkerülve kapaszkodik fel a teraszra, és folytatja útját a Max Planck Strassén.
A tervezői szándék megvalósult: a parkból kiváló kilátás nyílik a városra, jelen esetben a St. Lukas templomra.
A folyópartra érkezve elhaladunk a Maxbrücke alatt. A folyó ezen ágának harmadát itt külön felduzzasztották, a gáton pedig sétányt alakítottak ki.
A fák mögött a parlament szinte meseszerű hatást kelt.
Észak felé haladva a "veszélyes" magaspart eltávolodik a folyótól. Igaz, nem túlságosan: a kép majdnem a parton készült, és a háttérben látszik, hogy megemelkedik a terep.
A folyó túloldalán fekszik Lehel városrész (igen, a "mi" Lehelünk) többnyire századfordulón épült elegáns társasházaival. Amint a képen látszik, a belvárosi folyószakaszon elég brutális árvédelmi létesítmények vannak.
...mintha egy erdőben lennénk (talán csak a csatornafedél nem stimmel). A faállomány is erdőt idéz: bükköket (Fagus sylvatica) és gyertyánokat (Ulmus sp.) telepítettek.
A park ősszel (hogy ne csak téli képek legyenek). Forrás
Közben megérkeztünk a város egyik jelképéz, az "Engelhez", vagyis az angyalhoz. De hogy kerülnek a parkba az autók? Az angyal elhelyezkedése hasonló a Maximilianumhoz: egy sugárút végén áll, egy híd után. A hídon áthaladva a kocsik két irányból hajtanak fel egy szimmetrikus szerpentinen, és folytatják útjukat. A Maxstrsasséval ellentétben a Prinzregentenstrasse (mert erről a sugárútról van szó) folytatódik tovább.
Az út angyal utáni szakasza. Itt találhatók a város legszebb szecessziós épületei (a "müncheni szecesszió" kevésbé ismert itthon, mint az agyonmarketingelt bécsi, de legalább olyan szép.).
Az emlékmű neve kicsit megtévesztő: ugyanis valóban egy béke, a Frankfurti béke 25. évfordulójára állították 1896-ban, de ezt megelőzően Poroszország legyőzte Franciaországot, és kikiáltották a Versailles-i tükörteremben a Német Birodalmat. Ezért tart a Béke istennője egy Victoria-szobrot a kezében (ez volt a Siegfried, a győzelemmel kivívott béke).
Ezt látja az angyal: a Prinzregentenstrasse. A végében álló épület ismerős lehet a belvárosról szóló posztból: ez alá megy az alagút a harmadik képen. Az utcát-a negyedik "királyutcát"-1890 és 1891 között építtette a régensherceg, Lipót. Annak, hogy ő régens, vagyis "király- helyettes" lett, szomorú oka van: a már sokszor említett II. Miksa mindkét fia-a család sok tagjához hasonlóan-elmebeteg volt, egyiket le kellett mondatni emiatt, a másik pedig öngyilkos lett. Így a család szinte egyetlen egészséges férfitagja, Lipót lett a "megbízott" uralkodó, akinek uralkodási idejét "Bajorország aranykorának" nevezik: München "valódi EKF" lett, és (valódi) reformintézkedései nyomán fellendült a gazdaság.
Az emlékmű gyönyörű építészeti-kertépítészeti környezetben helyezkedik el. Az gépkocsiforgalom ezt az ovális alakú "szigetet" kerüli meg.
A Luipoldbrückén átkelve dél felé láthatjuk a megtett utat:
az Isar, háttérben a Maximilianummal. Észak felé nézve pedig:
láthatjuk, hogy a park még tovább folytatódik (viszont már kezdett sötétedni...).
A Prinzregentenstrasse épületei szinte teljesen elpusztultak a háborúban, így most nem a legszebb útvonala a városnak. Két épületét viszont mégis érdemes megnézni:
Az egyik a Bajor Nemzeti Múzeum épülete, (1894-1899, Gaberiel von Seidl) ami a Vajdahunyad várhoz hasonlóan különböző stílusú szárnyakból áll: a főépület neobarokk neoreneszánsz, de van itt "kolostorkerengő" és "gótikus lovagterem" is.
A másik a "nemzeti szocreál" stílusú Haus der Kunst, (1937 Paul és Gerhardine Troost) vagyis a művészetek háza (ottjártamkor molinókkal volt letakarva, ezért a "lopott" kép). Az épület nem mondható szépnek, és a szocreálhoz hasonló érzéseket vált ki a legtöbb emberből (időről időre felvetődik, hogy lebontják, de egyelőre csak fasort telepítettek elé). Forrás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
