A londoni nép parkja: London, Hyde Park
2010.02.18. 15:48
A legendás Rotten Row, a parkon végigvezető lovaglóút. Vigyázat! hosszú séta következik!
Rotten Row, Speakers's Corner, Lake Serpentine... mennyi legendás és eltérő jelentésű szó, mégis mind egy helyen található. A Hyde Park alapjában véve az munkás-és középosztály parkja: itt tartják a május elejéket, a tüntetéseket, a szabadtéri koncerteket (a Red Hot Chili Peppers 2004-ben egy hét alatt három (!) koncertet adott itt). Valószínűleg Speaker's Corneren sem az arisztokraták panaszolják el bánatukat. Viszont a parkot határoló Mayfair negyed a város egyik legelegánsabb és legdrágább negyede, a Park Lane a gazdagság egyik szinonimája, és a területen keresztülhúzódó Rotten Row pedig a mayfairiek egyik kedvelt lovaglóhelye...
A Hyde Park és a Kensington Gardens a belváros felöl. Középen a Serpentine nevű tó kígyózik. Forrás
A Hyde Park kolostorkertként és vadaskertként keztde zöldfelületi "pályafutását", amikor VIII. Henrik 1536-ban megszűntette a szerzetesrendeket, így ez a terület is királyi kézbe jutott, vagyis királyi vadászterület lett. 1637-ben a később kivégzett király, I. Károly megnyitotta a parkot-ez a világ egyik legkorábbi nyilvános parkja (a kontinensen az első a düsseldorfi Schlossgarten, viszont az első eleve nyilvános park a pesti Városliget). Ő alakította ki a Ringet, a park körútját. Az első komoly építkezési perdiódus II. György felesége, Caroline von Ansbach alatt zajlott: a botanika iránt komolyan érdeklődő királyné George Bridgeman-t bízta meg a tervek elkészítésével. Ekkor alakították a ki a tavat, a Westbourne-patak felduzzasztásával, ami nevét alakjáról kapta. Ez a tó mintaadóvá vált: egy "angol" kert enélkül szinte elképzelhetetlen, járjunk akár Stowe-ban, Wörlitzben, vagy a Fejér megyei Dégen (a Serpentine-t később átalakították, hogy még "szerpentinesebb" legyen). 1825-ben elkészült Wellington-diadalív és a klasszicista főkapu; ugyanis a parkot éjfélkor bezárják. 1851-ben itt tartották a világkiállítást, vagyis itt állt a híres Kristálypalota is. A XX. században számos emlékmű került ide, itt van több, a első világháborúra valamint a Holocaustra emlékeztető alkotás is. 2004-ben itt alakították a Diana hercegnő Emlékkkertet is.
A park műholdképe, pirossal az út, amit bejártam. A posztban fordítva fogunk haladni, a cél a Royal Albert Hall lesz. Sajnos csak egy kis részét tudtam csak bejárni a parknak (sietnem kellett, vártak otthon vacsorára:)
A csodálatos Wellington Arch
A főkapu, már a park felől nézve. Érdekesség, hogy Heinrich Nebbien hasonlót tervezett a Városligetbe, a Fasor végébe. Majd erről egyszer egy ligeti posztban bővebben...
A kaupuval szemben áll ez a Achilles-szobor (Sir Richard Westmacott Jr., 1822). Ez egy Wellington emlékmű, az előtte mászkáló kisgyerek jól mutatja, hogy milyen gigantikus (mármint a szobor).
Most már benne vagyunk a park sűrűjében. A gyep, a virágágyások szinte magukért beszélnek. Ez a gondozottság egyébként annak fényében különösen feltűnő, hogy a terület elképesztő terhelésnek van kitéve. Gondolhatnánk, hogy egy ilyen gyepet csak messziről szabad csodálni, és rálépni még véletlenül sem szabad. De akkor mit csinál a háttérben az a sok ember?
Vállalati pikniket és focimeccset tart! A szent gyepen! Úgy látszik, Angliában fűre lépni szabad (igaz, itt azért erősebbek fentartásban, és több csapadék is esik, de mégis...)
A focizóktól nem messze intenzíven (de milyen intenzíven!) fenntartott virágágyások találhatók. Hogy mik is vannak itt? Begóniák (Begonia X huberhybrida), pillangóvirágok (Cosmos bipinnatus)
Egy másik, nem kevésbé pompázatos virágágy. A balra látható kút felé folytatjuk, ott van az 1994-ben kialakított rózsakert. A tervező a Colvin & Moggridge tájépítésziroda volt. Itt kékszakállak (Caryopteris X clandonensis) és ricinus (Ricinus communis) látható (a fehéreket szégyenszemre nem tudom innen megállapítani).
Egy rózsakertben persze nem csak rózsák vannak. A háttérben például egy nyáriorgona (Buddleia davidii) fehérlik. Ez a növény Angliában úgy nő, mint nálunk az "ecetfa", vagyis a bálványfa. Mindenhol ott vannak...
Természetesen rózsalugas is van. A képen balra látható a Rotten Row.
A kert közepén a csinos Diana istennő nyilaz valakire... A háttérben hosszú hársfasor (Tilia cordata) kíséri a Rotten Row-t...
...amit természetesen szépen nyírnak.
A parkra néző elegáns lakóházak egyike.
A fősétány mellett a királyi lovasság első világháborús emlékműve található, érdemes megfigyelmi a pipacskoszorúkat.
A fősétány mellett is lehet lovagolni, patakímélő homoksávon. A háttérben látszik a nagyrét.
A nagyrét, elég komor fellegekkel a háttérben.
A fősétány a rét után elkanyarodik, és elkezd lejteni. Ha mélyedés, akkor pedig víz...
A Serpentine a Westbourne-patak hídjáról.
A patak. Mára elvileg már kiszáradt, így a vizet a Temzéből szivattyúzzák a tóba, és onnan ide.
A híd, ahonnan az előző két fotó készült.
Caroline királyné emlékműve kedvenc parkjában, a tó partján.
Újabb legendás londoni "intézmény", a bérelhető nyugágyak a tóparton.
A Serpentine partján. Ezt a részt hívják a londoniak Lido-nak.
.jpg)
Újabb bizonyíték a Hyde Park kettősségére: az elegáns klubnak kialakítottak gy saját "Lido-t", amit híd köt össze a sétány fölött az épülettel.
A klub épülete. Az étterembe természetesen nem csak tagok mehetnek (bár az ár egy elég erős szűrő).
A Serpentine-bridge. A tó hídon túli részét már Long Waternek hívják. A híd és a rajta átvezető út képezi a határt a Hyde Park és a Kensington Gardens között is.
.jpg)
A 2004-ben megnyitott Diana heregnő emlékkút és park. Szégyen, nem szégyen, olyan tömeg volt, meg annyi minden mást akartam megnézni, hogy nem mentem be. A metrón persze eszembe jutott, hogy tanultunk róla, mint híres kortárs kertről. Majd legközelebb...
A Ringen átkelve átjutunk a Kensington Gardensbe. Az-ha jobban bejártam volna-egy másik poszt témája lenne. Amit feltételenül érdemes megnézni az az Albert emlékmű, és a mögötte álló Royal Albert Hall. Szegény emlékműről közmegegyezés van, hogy a város legízléstelenebb szobra:
A férje elvesztését élete végéig gyászoló Viktória építette ezt a "szoborparkot" 1872-ben George Gilbert Scott vezetésével (a döbbenetes az, hogy Albert 1861-ben halt meg, és a királynő 1901-ig élt, tehát a gyász pont negyven évig tartott...). Hogy mi is van ezen az emlékművün? Középen Albert aranyozott ülőszobra, fölötte Szászország címere. Ezt védi egy neogótikus épület, ami az Angliaszerte elterjedt Eleonóra-keresztekre hasonlít. Ezeken két szinten nyolc angyal, majd nyolc erkölcsi és hitbéli erény alakja áll (hit, remény, szeretet, könyörület, erő, bölcsesség, igazság, mértékletesség). Az oszlopok mellett állnak a művészet és a tudományok bronzalakjai: csillagászat, geológia, vegyészet, geomertria; retorika, orvostudomány, filozófia, fiziológia. Az oszlopok tövében (fehérmárványból) a mezőgazdaság, a gyáripar, kereskedelem és a mérnöki tudományok szoborcsoportjai. A talapzaton körbefutó frízen ("A Parnasszus") 169 alak látható. Az együttest aranyozott kerítés veszi körbe, aminek négy sarkán a négyföldrészt szimbolizáló csoportok láthatók. Van itt teve, elefánt, stb. Ha jól számolom, ez 33 alak vagy csoport+ a fríz 169 alakja. Megdöbbentő...
Sokkal szebb látványt nyújt a Royal Albert Hall, ami 1867-ben épült Francis Fowke tervei szerint. Az épület része az "Albertopolisként" emlegetett kulturális negyednek, ahol a Victoria&Albert Museum is áll. A rotunda előtt egy másik-visszafogottabb-Albert emlékmű áll. Ha az úton lesétálunk egy kilométert, máris a Victoria&Albert Museumnál és szép udvaránál vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyönyörű poszt lett (ismét)!
ha lesz egyszer egy poszt richmonról és a pakról, belikelem a rókát , a dámszarvasokat, meg a hatalmas kidőlt tölgyet, ami alól éppen kibújtak a koboldok (csak őket már nem kaptam el).
főváros. 7 millió ember. virágok, rétek, erdők. mit akarunk, mi páriák?
(Az elszemtelenedett mókusok azért egy mondatot megérdemeltek volna :-)
Remek ez a blog, kár, hogy csak most leltem rá.
Majd én is teszek fel kolostor-kerteket innen a közelemből, csak kell hozzá egy olyan szerkentyű, mint a főblogosé. Micsoda képek! Le a kalappal! Már ahhoz is bátorság kell, hogy a havas február közepén ingereljük a kedves olvasót ilyen nyári képekkel :( A szmog hol van? Az sem behozható hátrány?