A Donaustadt toronyházai, a Donauturm, és a Neue-Donau partja.

A múlt heti poszthiány oka, hogy egy hétig néhányan Bécsben voltunk egy közös BCE-DE műhelygyakrolaton. A téma a "folyóparti tájak fenntartása és fejlesztése a nagyvárosi térségekben Bécs és Budapest példáján", vagyis a közeljövőben számítani lehet bejegyzésékre ebben a témában...

Aki járt már Bécsben, és alaposabban szétnézett, annak bizonyára feltűnt, hogy szemben Budapesttel, itt a Duna a városmagtól jóval távolabb folyik. A belváros szélén csupán egy mellékág folydogál, maga a Duna két csatornaszerűen kialakított mederben halad át a városon (nekem mindig furcsa volt, hogy miért van két párhuzamos meder). A hegyek közül kiérve a Duna folyása lelassul, számos holtágat és mocsaras-lápos területet alakít ki. Az idők folyamán a főág át-áttevődött, a római korban és a középkorban még a Duna-csatorna helyén húzódott, de fokozatosan áttevődött a mai Alte-Donau nevű holtágba (ami akkor nem volt holtág). Már a középkorban kísérleteztek szabályozással, kevés sikerrel. A helyzet a XIX. század elején vált tarthatatlanná, amikor többször előőfordult komoly árvíz, a hajózás is egyre nehezebbé vált, valamint a növekvő városnak területekre volt szüksége.

Radikális változás... Az 1870-ben készült szabályozási terv szerint a hatalmas árteret egyszerűen átvágták egy egyenes mederrel (a térkép nem északra tájolt!). A főág így vált holttággá, ami már csak a nagy árvízek esetén kap utánpótlást. Az ártér helyén, a térkép középtáján épült ki az egyik legnagyobb bécsi munkáskerület, Brigittenau. Kép forrása

A mai állapot (északra tájolt) műholdtérképen. Amint látszik, a tervet megvalósították, viszont két párhuzamos "csatorna" figyelhető meg. A szabályozás során a keresztmetszetet alulméretezték, mind árvízvédelmi, mind forgalmi szempontból. Ezért 1972 és 1988 között építették meg a Neue Donau nevű ágat. Ez tulajdonképpen állóvíz, árvízek esetén és akkor nyitják meg, ha nagy a hajóforgalom. Járjuk be a területet a holtágtól indulva!

Az Alte Donau déli része. A töltésen haladó út két részre osztja, mindkettő a csónakázók horgászok, fürdők paradicsoma.

Az egyes metró is a holtág fölött megy el. A képen egy új Bombardier-szerelvény halad a Stefansplatz irányából Leopoldau felé.

Kilátás a megállóból. Az előtérben csónakházak, nyaralók, a háttérben Florisdorf panelházai látszanak.

Csepel-szigetcsúcs 2020? A címlapképen már szereplő új városnegyen a Reichsbrückéről. A híd kétszintes, a felsőn a gépjárművek, az alsón a metró, a gyalogosok és a kerékpárosok közlekednek.

A Neue Donau. Most el van zárva, így parti éttermek, ideiglenes gyalogoshíd üzemel. A bécsiek ezt a partot az itt fekvő Kagran városrész miatt Copakagrana-nak nevezik. A háttérben látszik a híres Kahlenberg és Leopoldsberg, amik oldalán szőlőt termesztenek, és amik alatt fekszik Grinzing, a kiskocsmáiról híres városrész.

Az "eredeti" Duna, túlpartján Brigittenau. A két ág között 21 km. hosszan (!) húzódik a Donauinsel. Itt, ezen a 70-200 méter széles földnyelven alakították ki a város egyik legnagyobb parkját, részben a már meglévők terhelését csökkentendő. A park ma a város egyik legnépszerűbb zöldterülete: külön metrómegálló biztosítja a megközelítést. Itt rendezik meg nyaranta a Donauinselfestet, valamint számos étterem és szórakozóhely található a vízparton.

A park azért is érdekes, mert a nyolcvanas évek kertépítészeti stílusában lett kialakítva. Az aszfaltozott utak csak a célforgalmat szolgálják.

A Reichsbrücke és a Szent Ferenc templom. Az előző híd 1976. augusztus 1-én hajnalban hírtelen összeomlott. Az egy halálos áldozatot követő szerencsétlenség után épült fel a mai átkelő.

A modern Bécs jelképe: a 252 méter magas Donauturm (1964 Hannes Lintl).

A nyolcvanas évek kertépítészeti megoldásai a Duna-parton.

Ha mindenképpen össze akarjuk hasznosítani az összehasonlíthatatlant, vagyis Bécs és Budapest Duna-partjait, talán a "valamit valamiért" kifejezés a legtalálóbb: Bécsben a folyót parkok, zöldfelületek övezik, és szinte teljesen a rekreációt szolgálja, viszont a külkerületekben folyik, ahová negyed órás metrózással lehet kijutni a belvárosból. A budapesti helyzet ismert: városszerkezeti okokból, főleg a budai oldalon főútvonal vezet a partján, alatta szennyvízgyűjtővel. Viszont építészetileg egyedülállóan szép, és a város tulajdonképpeni főutcájának tekinthető. Igaz, ez a főutca elég forgalmas...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.