Kastély a határ túloldalán: Féltorony-Halbturn
2011.06.06. 23:37
.jpg)
A kastély kerti homlokzata.
A 91 éve (és két napja) meghúzott trianoni határtól mintegy másfél kilométerre, a régi megyeszékhelytől, Mosonmagyaróvártól 20 kilométerre fekszik Féltorony község. Az eldugott faluban található a magyarországi barokk kastélyépítészet egyik legkorábbi emléke, amit Johann Lukas von Hildebrandt, a század egyik legjobb építésze tervezett.
Az egykori Harrach-birtokon 1711-ben építtetett vadászkastélyt III. Károly. A következő használó Károly lánya, Mária Terézia volt. Férje, Ferenc István egy itteni vadászaton fázott meg halálosan, ezért a császárnő a kastélyt kedvenc lányának Mária Krisztinának és férjének adományozta a birtokot (szerintem elég fura gondolat, hogy azt a kastélyt adta neki, ahol az apja megbetegedett...). A falu és így a kastély is Ausztriához került, így elkerülte a magyar kastélysorsot (bár azért húzhatták volna kicsit vastagabb tollal azt a határt...): nem lett belőle sem kórház, sem tsz-iroda: ma is a leszármazottak, a Waldbott von Bassenheim család birtokolja. De minden látogató szabadon bemehet a parkba. A képen a barokk kert eredeti állapota látható. Forrás.
A falu feletti szőlősdombok között található a birtok.A főkapu a kastély oldalához vezet, ahol újabb díszes bejárat következik.
Császári sasok...
A főhomlokzat rizalitja.
A főhomlokzattal szemben nyílik a gazdasági udvarok felé vezető kapu.
A gazdasági udvar kifejezés természetesen szintén magas színvonalú építészeti kialakítású volt. Az épület előtt valószínűleg egyszerre ültetett, mégis elég különböző vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum) sorakoznak.
A látványtengelyek gyakran kétirányúak, így a gazdasági udvarból is szépen rá lehet látni a kastélyra.
.jpg)
Az oldalsó kastélykertbe vezető kapuzat jelentős mennyiségű rózsával.
Az előbbi kapu és a kastély.
A kaputól több vadgesztenye fasor is indul: egyik Magyaróvár felé, a másik a kastély mellett vezet a falu felé.
Ezen haladva eljutunk a kerti homlokzathoz.
A kerti homlokzat részlete.
A középrizalit, az oromzaton a Habsburg címerrel.
A barokk kert mai, egyszerűsített alakja.
A második képen látható állapothoz képest a kert eléggé megváltozott: a régi barokk kialakítást főként a süllyesztett terep és néhány szobortalapzat őrzi. A tiszafa (Taxus baccata) és bukszusbokrok (Buxus sempervirens) későbbiek.
A barokk parkrészt erdős terület határolja, de a fák közül felsejlik a kastély homlokzata.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Igényesebb és - számomra - finomabb termékeket gyártanak,mint a hasonló magyar cuccok.Ez van.
végül a 1o-ik képen az osztrák zászló mutatott utat.
sajnos tényleg más földrész.
(pedig oroszok itt is voltak igaz csak 1955-ig)
végül a 1o-ik képen az osztrák zászló mutatott utat.
sajnos tényleg más földrész.
(pedig oroszok itt is voltak igaz csak 1955-ig)
Szeretem az ilyen kommenteket. Sajnos, ahol a nemzeti humor megtestesítője az Üvegtigris című film, a többség nem érti az iróniát. :-)
A hely gyönyörű, sajnos nem éreztem jól magam, maikor Balfon voltunk, a szálláson maradtam, de a család bejárta, tetszett nekik.
És igen, már a fű is zöldebb, csak átmész a határon, rögtön észreveszed.
A válasz egyszerű: mindenkinek ajánlom Rupert Sheldrake kutatásait (könyv, tanulmányok) a morfogenetikus mezővel kapcsolatosan!
Először is a kastély nem Mária Terézia adománya révén jutott Ausztriához, hanem a fentebb említett békeszerződés eredményeként. (Ezt nyílván Aesculus is tudja, csak egy kissé félreérthetően fogalmazott.)
Az épület egyébként furcsa mód osztozott a magyar kastélysorsban, ugyanis 1949-ben leégett, méghozzá olyan mértékben, hogy a Maulbertsch- freskókkal ékesített dísztermen kívül minden enteriőr megsemmisült. Ám ez még nem minden. A rekonstrukció során ugyanis nemhogy a belső tereket nem hozták helyre, de még az eredeti térszerkezetet sem állították vissza. A nagyterem két oldalán így csak fekete falú hodályok találhatóak napjainkban. A 13. képen az ablakok mögött sem a függönyöket, hanem ezeket a kulisszafalakat láthatjátok. Ez a megoldás a budai királyi palota helyreállítóinak is dicsőségére vált volna.
A tetőtérről csak annyit, hogy eredetileg BE VOLT ÉPÍTVE, ám az osztrák kollégák ezt is elmulasztották rekonstruálni. Az első és második képet összehasonlítva láthatjátok a különbséget. (Ahol nem volt, oda rakunk, ahol volt, onnan eltüntetjük- így megy ez a szomszédságban is.)
A kert mai állapota is eléggé lehangoló, főleg, ha a napjainkban megújuló schlosshofi kerttel, vagy a bécsi Belvedere parkjával vetjük egybe. Ezzel kapcsolatban ajánlom Hajós Gézának, az osztrák Műemléki Hivatal (Bundesdenkmalamt) történeti kertekkel foglalkozó részlege magyar (!) igazgatójának ide vonatkozó önkritikus írásait.
Ne értsetek félre, nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Pusztán azért, mert annak a bizonyos civilizációs lejtőnek egy magasabb szintjén helyezkednek el, a sógoraink sem csinálnak mindent tökéletesen. Manapság a csehek már sok mindenben ügyesebbek náluk. Bár nem hiszem, hogy ez minket vigasztalni tudna...
A művtört.
Az én szám íze szerint kissé egyoldalúan, osztrák szemmel nézve (mondjuk, ők mi mással néznék?) készült a kiállítás.
Minimális esik szó arról, h 1921-ig Magyarország része volt a vidék, ők inkább a Habsburg-tulajdonként tekintenek a kastélyra. 1-2 helyen tesznek említést a magyar vonatkozásokról, ott is gyakran hibásan (Poszony-Pozsony, Boczkay-Bocskay, Budapestről írnak 1873 előtt...).
Azért 8 eurót megért a kiállítás (a kert szabadon látogatható). Maga a kastély belülről nem túl fényűző, de alapvetően rendben van (legalább nem lett belőle gépállomás...). Kívülről impozánsabb, mint belülről. De azért gyönyörű, a kertje is (nincs focipálya benne...), van étterem, borospince. Nekem tetszett, ajánlom, közel is van :)