Erő Zoltán írása és képei a német művészet egyik legjelentősebb együtteséről: a darmstadti Mathildenhöhe-ről.

Mikor már tudtuk, hogy Darmstadtban alszunk a barátainknál, még nem tudtuk, hogy mit fogunk látni. Mikor kinéztünk este az ablakukon, és mutatták a Mathildenhöhe-n a kivilágított tornyot, az éppen oldalról látszott, és nem jöttünk rá azonnal, hogy mit látunk. Pedig ezt a tornyot és ezt a történetet tanultuk, tudni kellett és ismerni kell. Jugendstil, Olbrich és Behrens.

A Mathildenhöhe a Jugendstil keltetőháza, művészeti kolóniája, fellegvára. A telep művészei 1900 és 1914 között három nagy kiállítást rendeztek. Mecénása Ernst Ludwig hesseni nagyherceg (1868-1937) volt, aki a kastélya melletti parkban létrehozta a művésztelepet, fiatal művészeket csábított a városba. A művésztelep közel sem csupán csak a képzőművészeket és kiállításaikat szolgálta: az együttes önmaga is építészeti-belsőépítészeti és tájépítészeti Gasemtkunstwerk. A dombtetőn a kiállítóterem és a műteremházak együttese gazdag architekturájú parkba illeszkedik, a művészek villái a domboldalban sorakoznak. Az együttes leghangsúlyosabb eleme, a Hochzeitsturm (Esküvői torony) nem templomtorony, nem városháza tornya – hanem torony, csak úgy. A város viszontajándéka a nagyherceg esküvőjére.

A művésztelep vezetője és legfőbb építésze 1900-1908 között a zseniális Joseph Maria Olbrich (1867-1908), aki, miután Bécsben Otto Wagner mellett megépítette a Stadtbahn állomásait és megbotránkoztatta a bécsieket a Sezession pavilonnal (1897), a nagyherceg szolgálatába szegődve társaival együtt lépésről lépésre összerakta mindennek német változatát, a Jugendstilt. (Számoljunk: 33 évesen kapja a megbízást, de korán, 41 éves korában hal meg leukémiában.)

Kezdetekben a művésztelep tagja Peter Behrens (1868-1940) is, akit azonban nem elsősorban a Jugendstil szereplőjeként, hanem a modern építészet és az ipari formatervezés vezéralakjaként ismerünk. Olbrich-hal együtt a Deutsche Werkbund művészeti egyesülés alapító tagja. A telep meghatározó villája saját háza (1901), amely lényegében első építészeti alkotása.

(kép forrása)

A telep legelső épülete mindazonáltal még nem a Jugendstil remeke, hanem egy orosz kápolna: Ernst Ludwig nagyherceg húga, Aliz hesseni hercegnő (1872-1918) ugyanis II. Miklós orosz cárhoz ment feleségül, így itt, az atyai rezidencia mellett mindenekelőtt egy kis hagymakupolás templomnak kellett megépülnie, még 1897-ben. (Senki nem sejthette, hogy Aliz lesz az utolsó orosz cárné, Alexandra néven, aki majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom áldozataként hal meg.)

A kápolna annak ellenére igen különösen jelenik meg az együttesben, hogy a Jugendstil park építményei, a forrásház és a medence (vizililiom-kert) gyökeresen átértékeli korábbi pozícióját, aláhúzza, keretezi. Nem kis meglepetésünkre a kút télen is csobog.

Az Ernst Ludwig ház 1901-re, az első kiállítás idejére készült el Olbrich tervei alapján. Műtermeknek és kiállítótérnek ad helyet. A meghökkentő arányú kapuzat, a birodalmi jellegű szoboralakok az együttesben meglepően idegenül hatnak, hiszen tulajdonképpen egyáltalán nem ez a lépték, hanem a finom mívesség az, ami a dombon sétálva lépten-nyomon leköti a figyelmünket.

Behrens háza az egyik legelső villaépület a telepen és az alkotó építész karrierjében is. A mester csak két évig élt itt (számoljunk: 33-35 évesen) – majd túllépett ezen a korszakán.

Olbrich háza ma a Német-Lengyel intézet egyik székhelye.

A nagy kiállítóterem és a Hochzeitsturm Olbrich tervei alapján 1908-ra készült el. Az ötujjas torony karakteres sziluettje a városközpont, a palota felől érvényesül elsősorban.  A kiállítótér görög templomként magasodik a dombtető terasza fölé, krepidomaként a városi vízmű tározó ciszternája szolgál (ami már korábban, 1880-ban a dombtetőre került). Voltaképpen tehát nem is az orosz templom a legrégebbi építmény a Mathildenhöhén, hanem a víztározó.

A toronyban kilátó, a kiállítóterem mellett kávézó működik. Az építészeti-belsőépítészeti világra az originális formákban gazdag kézmívesség jellemző – akárcsak a szecesszióra, az arts-and-craftra, az art-nouveaura és közel s távol minden kortárs stílusra. De van, ahol már rajzolják a korai modern épületeket…

A park teraszát platánliget foglalja el. A geometrikusan telepített, visszanyesett alakfák szinte épített elemként jelennek meg – különösen télen. A platánliget 1830-as – tehát még a korai park része.

A kifogástalan állapotú nyersbeton lugasok hangsúlyos szerkezeti és térhatároló elemként szövik át a park tereit.

...jeges kerti lények...

...didergő lányok...

A „hattyútemplom” (1914) kerámiaoszlopai...

...és virágdíszes kupolája...

A telep légifotója (kép forrása)

A telep fénykora az I. világháborúig tarthatott. Számoljunk: Ernst Ludwig nagyherceg maga sem volt idősebb, mint 32 éves, amikor életre keltette az egyik legfontosabb művésztelepet és a művészeti mozgalmat. Még a világháború végén is csak 50 éves volt.

Bár 1944-ben a szőnyegbombázások Darmstadt belvárosát porig égették, a Mathildenhöhe viszonylag épen megmaradt. Látogatható, működik.

Távolból tanulmányozható itt és itt és itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.