Rendhagyó poszt: a müncheni Schnellbahnnetz
2010.01.07. 01:34
A Marienplatz metrómegálló futurisztikus folyosója (Alexander F. von Branca, 1971 bővítés: 2006)
A mostani poszt egy kissé rendhagyó. Eddig itt nem voltak tömegközlekedésről szóló írások, de ez a rendszer egyszerűen lenyűgöző. (Sajnos) nem vagyok közlekedésmérnök, de "településes" tájépítészhallgatóként érdekel a téma. Elsőként talán nézzük tulajdonképpen miről is van szó:
A poszt tárgya: a város gyorsvasúti hálózata. Itt megnézhető nagyban.
A rendszer egyik elemét, az S-bahnt hosszú előkészítés (az első tanulmányok 1900-ban készültek) után 1965-ben kezték építeni, mikor a város megpályázta (és elnyerte) az 1972-es olimpia rendezési jogát. Az S-bahn (ami talán a HÉV megfelője) szerkezetének lényege, hogy egy elővárosokból-nagyrészt a vasúti vágányokon- halad nyugaton a főpályaudvarig (Hauptbahnhof), keleten a keleti pályaudvarig (Ostbahnhof). Természetesen ezeken a szakaszokon sincsenek felszíni kereszteződések, kitérőkben várakozó vonatok, mint a Héven, vagy a Budapest-Esztergom "elővárosi vasúton". A pályaudvaroknál a vonalak találkoznak, és a föld alatt haladnak tovább a szerelvények. Ezen a szakaszon hat föld alatti állomás van, többek között a város főterén, a Marienplatzon, és a két városkapunál (a városnak három középkori kapuja is megmaradt). Az ellenkező pályaudvar után a vonal folytatódik egy másik elővárosig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belváros közepéről átszállás nélkül lehet eljutni a 30 km-re fekvő Starnbergi tóhoz, vagy éppen a repülőtérre.
A marienplatzi S-bahn állomás. A belváros alatt (az Isartor és a Hauptbahnhof között) két egymás fölötti alagútban járnak a szerelvények, így a hatalmas utasforgalom ellenére is kisebb a tömeg. Tehát a képen látható szintre csak egy irányból jönnek vonatok, mégis mindkét oldalon van peron. Ennek is megvan az oka: a leszállni jobb oldalra kell, közben bal oldalról történik a felszállás (mivel Precízországban vagyunk, jajj a kezdő utasnak, aki rossz peront használ!).
Szerelvény a Rosenheimer platz-i állomáson. A képen látható "B" (és az előző "A") betűnek fontos szerepe van: ugyanis naptól és napszaktól függ a szerelvények hossza, amiről monitorok, és a "bakterházban" ülő állomásfőnök tájékoztatják az utasokat. Rájuk amúgyis érdemes figyelni: mivel a belvárosi szakaszon nyolcféle viszonylat jár, nem mindegy, melyikre szállunk. Emiatt a követési idő itt alig egy-két perc, viszont roppant dühítő, ha a valaki messzebb lakik, és csak a nyolcadik vonat jó.
"C" típusú Siemens-szerelvény a Goetheplatz állomáson.
A rendszer másik elemét U-bahn hálózat alkotja. Az első szakaszt az olimpia előtti őszön nyitották meg, és gyors ütemben fejlesztették. Ma összhossza 100,8 km 98 állomással (Budapesten 33 km-en 42 állomás van). Amint a térképen is látszik, a hálózatra jellemő az ágaztatás: a vonalak a külső kerületekben kettéágaznak. Az alagutak a belváros kivételével a -2 szinten haladnak, vagyis az aluljárókból csak egy lépcsőn kell lejutni a peronokhoz. Az állomások legtöbbje középperonos, és -szinte mondani sem kell-lifttel ellátott.
A Westfriedhof ("nyugati temető") állomás. Különös gondot fordítottak az állomások belsőépítészeti kialakítására: a legnevesebb terezőirodákat és képzőművészeket bízták meg egy-egy megtervezésével. A legtöbb megbízást Alexander Freiherr von Branca kapta. Az 1919-ben született építész tervezte többek között a Marienplatz állomást a hatvanas évek végén, és a 2006-os (!) bővítési terv (az látható az első képen) is az ő munkája. Forrás
Egy "B" típusú DWA-MAN szerelvény a Marienplatzon. Barcanak köszönhetően ez az egyik legszebb állomás. Abból a szempontból is egyedülálló, hogy az idén 91 éves építész öt éve maga tervezte a bővítést. Az állomás érdekessége egyébként, hogy a két peron rendkívül nagy távolságra van egymástól. Az alagutat ugyanis nem furták épületek alá, ezért azok a városháza két oldalán, azt mintegy megkerülve haladnak.
E rövid poszt az előzménye a következő müncheni posztnak, aminek témája az élő, nyüzsgő, gyalogosbarát, autóval mégis megközelíthető belváros lesz. A fotókat január 6-án készítettem.
Ajánlott bejegyzések:
-
Darmstadt, Mathildenhöhe, télen, hidegben
-
"Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok. Székesfehérvári posztsorozat IV.
-
Az ördöglovas birtokán: Bajna, Sándor-Metternich kastély-Frissítve!
-
Kastély a pusztákon: Nagymágocs, Károlyi-kastélykert
-
Paripák, faragott verandák, ősfák: Mezőhegyes, a "ménesváros"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
@vero: igen, ez rendhagyó poszt. De nem sokára lesznek kertek is. Innen is:D
örülök, hogy tetszik az új dizájn, nem én csináltam:D
a svábok a németek skótjai...
a bajorok... meg nem németek... :)
www.2.s-bahn-stammstrecke-muenchen.de/
"Emiatt a követési idő itt alig egy-két perc, viszont roppant dühítő, ha a valaki messzebb lakik, és csak a nyolcadik vonat jó."
- Nekem mázlim van, mert ilyenkor felszállok a másik vonatra, és a másik busszal megyek haza, esetleg metróra szállok át máshol, ami ugyanoda visz, szóval itt minden út haza vezet.