A lakótelep egy hosszú térből áll.

Lakótelep... panel, elidegenedés, szociális feszültségek. Pedig a háború előtt is épültek lakótelepek Magyarországon. A győri "Ágyúgyáriról" már volt itt szó, de hasonló a Wekerle, a MÁV megannyi tisztviselő és munkásnegyede, az ózdi Velence, a diósgyőri Vasgyári kolónia. Ezt a folyamatot a korszerűnek számító ipartörvények segítették, amik nem csak a munkaidőt, a gyári juttatásokat szabályozták (és nem mellesleg hozzájárultak a gazdasági fellendüléshez), hanem kötelezővé tették a nagyvállalatoknak a munkáslakás-építést, sőt azt 1908-tól húsz évre adómentessé tették. Természetesen amikor a Főváros felépíttette a gázgyárat 1913-ban, akkor lakásokat épített nem csak a munkások, hanem a vezetőség számára is (a korabeli szokásnak megfelelően a gyár két oldalára). A tervező a magyar szecesszió egyik elfeledett alakja Almásy Balogh Lóránt volt.

 

A terület műholdfelvételről. Jól látszik, hogy a munkásnegyed tulajdonképpen egy széles tér hatalmas fákkal. Az elzártság a kutatások szerint rendkívül összetartó közösséget eredményezett.

Az első épület a gázgyár felöl (onnan indultunk ugyanis, arról is lesz majd poszt). Egy itt lakó néni szerint ez mindig lakóház volt, de eléggé elüt a kinézete a többitől. Lehetséges, hogy közösségi épület lehetett.

Csodavilág... a főtérre befordulva mintha egy meseországba érkeznénk. Az ábrándozást félretéve: jól látható, hogy gondosan befásították a teret platánnal (Platanus X hybrida), amik szemmel láthatóan kiváló egészségnek örvendenek. Elég furcsa ez egy gázgyár szomszédságában, ahol a szenet hevítve állították elő a terméket, és állítólag eléggé jellegzetesek voltak a szagok (kénes cián pl.) . Ennek minden bizonnyal széljárás az oka: a hegyek felőli szél a másik irányba fújta az illatokat és a rossz levegőt.

Az akkori szociális lakásokon megfigyelhető, hogy az építészek a tömegformálással, az anyaghasználattal igyekeztek megfelelő hatást elérni, háttérbe szorultak a korra jellemző ornamensek (a korábbi épületegyütteseken-Diósgyőrben, a MÁV-építkezéseken- téglaarchitekturát alkalmaztak).

Annak ellenére, hogy nagy az építészeti formanyelv (és a tervező) azonos, mindegyik egység más-és más. Állítólag mindegyik épület eltérő, valójában a telep szimmetrikus az óvodára tükrözve.

A tér egyik oldala, jól látszik milyen változatosak az épületek.

A sor két végét egy-egy emeletes épület zárja le. Ennek az épületnek a párja látható a címlapképen.

Az óvoda zárja le a teret. Az ilyen telepkre, de a későbbi lakótelepekre is jellemző, hogy a középületeket egyedi tervek szerint építik fel. Ennek az egyik nyilvánvaló oka, hogy ezekből kevebb kell, mint lakásból. A másik ok, hogy komoly identitásképző elemek is lehetnek (pl. Újpalotán a színes iskolák). Kép forrása (azért nem csináltam saját képet, mert tele lenne mozaikos fejű gyerekekkel és óvónénikkel :)

Az óvódát ez sűrűbb, de hasonlóan zárt keret zárja le.

A szimmetriatengelyben áll a telep egyetlen olyan háza, ami "egyedi". Ez a legelegánsabb épület is, hiszen a munkásosztályon belül is komoly rétegződés volt, és ez megjelent az épületekben is. Az oromzaton az építettő Főváros egykor büszke, mára megkopott címere (igen, ez célzás volt, de a felső városkapu tényleg lekopott).

A HÉV megálló felé látszik a telep talán leglényegesebb eleme: MINDEN LAKÁSHOZ TARTOZIK KERT! Az emeletes házaknál közvetlen kertkapcsolat természetesen csak a földszinteken lehetséges, viszont az emeletieknek is vannak parcelláik. Ilyenkor belegondol az ember, mekkora presztízst jelenthetett egy ehhez hasonló cégnél dolgozni: ez valóban más világ, mint a bérkaszárnya, ahol kert helyett inkább a lakbéruzsora volt a jellemző (a törvénynek ennek letörése volt az egyik célja).

180 fokos fordulat, és irány az "elitnegyed", vagyis a gyári vezetőség lakótelepe-vagyis inkább lakóparkja:

 

A tisztviselőtelep, ami inkább villasornak nevezhető, közvetlenül a Duna partján helyezkedik el. A legnagyobb lakás 450 négyzetméteres volt, az igazgató lakta. Alighanem ez az épület az. 

Ez a villa kisebb, de elegánsabb. Látszik, hogy hatalmas kert tartozik hozzá, tele értékes növényekkel. A házakban ma fővárosi tulajdonú bérlakások találhatók.

Az épületek a gyártól kifelé haladva egyre szerényebbek lesznek. A képen egy kevés lakásszámú társasház.

Az első épület egy ikerház, valószínüleg a középvezetők számára. A telep (ha jól számoltam) kilenc villából áll.

Végezetül a legszebb látvány: a villák előtt sorakozó kettős platánsor (igen, a kép Budapesten készült, a Duna parton).

Magyarországon számos ehhez hasonló telep létezik, hasonló állapotban. A iparosított lakásépítés korszakában ezekről nemcsak megfeledkeztek, de néhányat le is akartak bontani. A szemlélet a nyolcvanas évektől változott meg, mikor kimutatták, hogy pl. a lebontásra kiszemelt diósgyőri telep szociológiai mutatói sokkal jobbak, mint a szomszédos lakótelepé, valamint az örökségvédelm is erőteljesebbé vált. Valóban, ezekben a negyedekben erős közösségek alakultak ki, akiknek tagjait összekapcsolta a közös munka és lakóhely. A kertes kialakítással sikerült megoldani, hogy a többnyire falusi származású munkásság ne szakadjon el gyökereitől, és a "normál" munkásnegyednél jobb volt a közintézményi ellátottság is. Ez pedig a cégnek is megérte, pedig akkor még nem is volt hr-es. Kifogás legfeljebb két dolog miatt lehet: az egyik a ma már kissé idejétmúlt paternalizmus, a másik, hogy ezek a telepek legfeljebb egy-két ezer fősek, tömegesen nem lehet ilyen formát alkalmazni. Ezért a következő posztban meglessük, hogy egy másik ország másik városa milyen válaszokat adott erre a problémára a húszas években...

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr891977650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Na itt még nme jártam, köszönjük a képeket!

A munkásrészen is fővárosi tulajdonú bérlakások vannak? Kik laknak itt?
ez nagyon jó volt. bevallom, én nem ismertem ezt a tömböt. Ki is megyek holnap megnézni.
@BDzsH: igen, bérlakások. Úgy tudom, még mindig az egykori alkalmazottak vagy leszármazottjaik bérlik.
@mestska: akkor már megérte:)
@aesculus: hááát, nem egészen. Nehéz bekerülni, de már "külsősök" is laknak ott.

Nagyon hasonló ehhez a wekerle is, csak a nagy autósforgalom miatt nem ilyen jó, vagy, nem így jó.

Amikor azt írtad, hogy tisztviselőtelep, teljesen elolvadtam, hogy majdnem felsoroltad az összes kedvenc lakótelepemet, mert én a nagyvárad tér mellett, vajda péter utca, stb. telepre gondoltam. :) A gázgyárnál én nem is vettem soha külön a tisztviselőtelepet.
A tervező neve helyesen: Almási Balogh Lóránd (megjegyzem eredetileg Lórántnak írta a nevét, de a szakirodalom mindenhol Lóránd-ként hivatkozik rá). Későbbi művei inkább neobarokk, népies jellegűek.
Szép. Ilyen lakótelepet kellene építeni ma is de sajnos manapság inkább bontják az ilyeneket mert kell a hely meg a profit meg a skandináv életérzés. Remélem ennek a bontása nem jut eszébe senkinek.
Csak most jutottam el ehhez a bloghoz, nagyon tetszik, szeretném én is végigjárni utadat és saját szememmel látni. No meg néhány fotót is készíteni. Köszönöm!
Azt hiszen ideje lesz végre személyesen is ellátogatnom ide. Nagyon tetszett a blog!
Csodás környezet! Köszönöm a szép fotókat, nem utolsósorban az ötletet, hogy mi is tegyünk egy sétát errefelé!
süti beállítások módosítása