A Große Röder kanyonjában kialakított kert a reggeli fényben. A patak a határ Drezda és Wachau között, ami rengeteg gondot okoz a kert fenntartásában.

1781 nyarán nagy pompával ülték meg Christina (Tina) von Brühl grófné születésnapját. Férjétől, Moritztól nem mindennapi ajándékot kapott: a kastélyuktól nem messze lévő szűk völgyben kialakított tájképi kertet! Ez a Seifersdorfer, másnéven Tinatal, vagyis völgy. A házaspár, Szászország leggazdagabb nemesi családjának vezetői olyan vendégeket fogadtak itt, mint Schiller, Goethe, Herder, vagy Karl Maria von Weber. Ez Németország második tájképi kertje a Wörlitzi kertbirodalom után.

A völgy a google térképen. Jól látható, hogy teljesen elkülönül a környező tájtól

A völgy a tájképi kertek ("angolkertek") első generációjába tartozik, úgynevezett szentimentális kert. Ezekben különféle építmények találhatók, melyek az "előírt" hatást váltják ki a látogatóból: remeletlak jelzi, hogy mennyire elszakadtunk a természettől, a műrom az elmúlásra figyelmeztet. Az NDK-s évtizedekben a kertet elhanyagolták, és az beerdősült, és a Röder is beszennyeződött. Szerencsére a főnökeim,  a Pätzig tájépítész-házaspár néhány barátjukkal megalapították a kertet gondozó egyesületet 1981-ben és újra megrendezték Tina grófnő születésnapját. Azóta minden évben, különösen az egyesítés óta nagy buli a Thalfest.

A parkot idén májusban egy tornádó pusztította, ami végigsörpört a környéken. Ennek a nyomait jeltakarítani öttünk ide szombaton.

A kert alsó vége.

Az első objektum: Cupidó (talán egy kicsit giccses) szobra.

A kert gyakori vendége, Herder tiszteletére emelt mellszobor.

A folyón több híd is átível.

A Festwiese. Itt tartották Tina születésnapját.

Az emlékkő felirata: Dem Sänger Des Thales-a völgy dalnokának. Brühlék barátjának, Johann Gottlieb Naumann-nak az emlékére állították.

A park egyik legszebb része. A Festwiese a "földi örömök emlékművével".

A park egyetlen épülete: a Marienmühle, vagyis a "Mária malom". Ma étterem és panzió működik benne.

A kanyon sziklafalán feltekintve látszik a Hermanneiche, vagyis Hermann tölgye. Moritz gróf az akkor már régóta itt álló tölgyfát (Quercus robur) egyfajta emlékművé tette. Akkor még magányosan állt a sziklán, a győztes Teutoburgi csata hőséről, Arminiusról elnevezve. A fát külön megjelölték 1871-ben, mikor a Német Birodalom létrejött. 1933-ban (!) villám hasította ketté. Hogy voltak-e, akik figyelmeztetésnek vették, nem tudom...

A folyó egy másik hídja

Leopold braunschweigi herceg emlékműve. 1785-ben belefulladt az Oderába, mikor a frankfurti árvíz idején mentette az embereket. Ezért sok német kastélykertben állítottak neki emlékművet.

A dombon találhatjuk a Anna Amalia von Weimar emlékművét. Szintén Brühlék barátja volt a weimari uralkodó felesége, aki fővárosát kulturális központtá tette. Szinte hihetetlen, hogy a tornádó során a fa pont az emlékmű elé dőlt.

Drezda szélén... a völgyből kiérve jól látható a park széle. Viszont innen nem is sejthető, hogy egy meredek szurdok van a fák mögött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.