A magyar városok az előző századforduló óta hagyományosan gazdagok zöldterületekben, fasorokban. Közismertek a szegedi "Ginkgo-utcák", a balatonfüredi platánsor, Kecskemét csodálatos parkosított főtere.
Most azonban következzen egy kevéssé ismert példa, egy hasonlóan jelentős alkotásról:
Ameddig a szem ellát, ostorfák (Celtis occidentalis). Az út több kilométer hosszú, és végig hiánytalan a fasor.
Cegléd városképének kialakulását alapvatően befolyásolta az 1834-es tűzvész. Ekkor rendezték a várost és alakították ki a hosszú egyenes utcákat. A folyamat jól látszik azokon a bizonyos katonai felméréseken:
A város az első katonai felmérésen, 1763-ban. Teljes káosz...
Második katonai felmérés, 1806-1869. Mintha másik város lenne...
A második térképen jól látszik, hogy a várostól akkor még jelentős távolságra állt a „Bahnhof”, vagyis a pályaudvar. Az út, amiről a poszt tulajdonképpen szól, ezt követően épült ki az állomásépület és a középen látható főtér között, Fásítása is ekkor történt. Gondolatban menjünk végig rajta!
A pályaudvar. Ha valaki azt hinné, hogy a kép a miskolci, a pécsi, vagy a szegedi pályaudvart ábrázolja, csak „kicsiben”, annak jó szeme van. A fenti összes épületet Pfaff Ferenc tervezte (és a tört. Magyarország szinte összes nagyvárosi pályaudvarát).
A pályaudvar előtti térről ez a látvány tárul elénk:
Érdemes megfigyelni a fák metszését: az út fölé kilenc méterre (!) lóg be a korona, az útszéli házak mégis elég "benapozottak". Amint látható, a fák komoly metszést kaptak. Sok helyen hallani, hogy az Andrássy úti ostorfa-fasort milyen bruálisan „leölték”, de ez a faj jól bírja, sőt, szinte igényli a metszést, annak hiányában girbegurba, „esetlen” kinézetű lesz:
Ehhez a képhez sem kell sok kommentár: az út nézete a Gubody-kert felől. Impozáns látvány, kb. Most vagyunk az út felénél.
Az említett kert után megváltozik az út jellege: az pesti Andrássy úthoz hasonlóan összeszűkűl, a környező épületek régebbiek (historizáló stílusúak) lesznek:
Kossuth Gimnázium -és persze ostorfák
Veér-ház
Később megjelent a városban a szecesszió is (igaz, leegyszerűsödött formáival)... A képen látszik, hogy az elöregedett fákat pótolták, és így-ha nem is lesz azonos magasságú-legalább folyamatos lesz a sor.
Historizáló lakóház, és peszer ostorfák tömege...
Végül az út az 1896-ban kialakított Szabadság térre fut be. A teret a millenium tiszteletére alakították ki, mérete körülbelül a pest Klauzál tér nagyságrendje. A régi főtérrel egy rövid utcaszakaszon "ízesül". Itt áll a legismertebb ceglédi épület: a Református Nagytemplom, és előtte-természetesen-Kossuth szobra.
u.i.: a posztot Városjáró bloggertársnak ajánlom. Remélem, már másként tekintessz azokra a csúnya/szép ostorfákra