München jelképei: a Frauenkirche és az Új városháza.

Az előző poszt végén már utaltam rá, hogy most a müncheni belváros fog következni (és tessék). A müncheni belváros az első kerületben (Altstadt-Lehel) található. Ennek a kerületnek a területe 3,16 km2 (az V. kerület területe 2,5 km2) , viszont itt található a nvezetességek nagy része: a székesegyház, emellett 14 templom, a két (!) királyi palota (Alter Hof és Residenz), számos hotel, nagyáruház, és szinte megszámlálhatatlan üzlet.  Szerkezete szinte teljesen őrzi középkori jellegét, sőt a négy középkori kapuból három megmaradt.  Az előző posztban bemutatott hálózat hét megállója található itt, 8 gyorsvasúti és hat metróvonallal. És miért tanulságos egy ilyen negyed? Kezdjük talán 1945-ben:

Müncheni utca 1945-ben, amikor a város a beszámolók és a fényképek szerint csak "homlokzatból és törmelékből állt". A pusztulás olyan nagy volt, hogy az amerikai vezetés a Starnbergi-tó partján akart új várost építeni. Mikor az ötlet képtelensége nyilvánvaló lett, felmerült a kérdés: újjáépíteni, vagy újat építeni? Láthatóan mindkét verzió győzött, amit lehetett, restauráltak, más városokkal ellentétben (Frankfurt, Köln) a városszerkezetet sem módosították lényegesen, viszont a rengeteg a modern stílusú épület is, az ötvenestől a kétezres évekig, amik formájukban (többnyire) igazodnak a városképhez, kiképzésükben, alaprajzukban viszont teljesen korszerűek. Az újjáépítés építészeti irányítója, és a rendezési terv készítője Karl Meitinger volt. Ő konzervatív építésznek számított, fő elvét, hogy újjá kell építeni minden lehetséges épületet, sokan kritizálták.  Ugyanakkor a korai években a gépjárműforgalom bevezetésének híve volt: a Marienplatzra ugyanolyan utat javasolt, mint ami a pesti belvároson is átvezet. Ez az állapot 1972-ig tartott, mikor az olimpiai felkészülés jegyében kiépítették a sétálóutca-hálózatot. Az tervezés elveit ki is adták, könyvben, Das Neue München címmel. Kép forrása.

"A városszerkezetet sem módosították lényegesen"-mondtam az előbb, viszont kiszélesítették a belvárost elkerülő utcákat, ezzel kiépült a kétszer-két sávos Altsadtring, amit szívbaj nélkül levittek a bajor kancellár palotája alá. Viszont ennek (meg még két autópályakörgyűrűnek) köszönhetően a belvárosban nincs átmenő forgalom.

És most irány a nyüzsgő, élettel teli belváros: a Weinstrasse a Marienplatz felé. Igazi "óvárosi" hangulata van, pedig a képen csak egy régi épület van: az Új városháza oldalhomlokzata a XIX. század végéről (1867-1909 Georg von Hauberrisser).

Egy másik belvárosi utca (Kardinal-Faulhaber Strasse), ennek házai szerencsésebbek voltak: mivel itt értékes paloták találhatók, az újjáépítés mellett döntöttek.

A Marienplatz déli oldala. A négy ház az ötvenes évek jellegzetes épülete, a bal oldaliba viszont egy hatalmas könyváruház költözött, így azt átépítették. A torony az "Alter Peter", ami a város egyik legrégibb templomához tartozik. Az szinte teljesen elpusztult (csak a szentély és a torony maradt meg sisak nélkül), viszont az egészet újjáépítették. Még az oltárokat is újrafaragták.

A Hirmer, a "világ legnagyobb férfidivat-áruháza" a fő sétálóutcában, a Kaufingerstrassén. De nem is ez a kép érdekes, hanem a következő:

A párhuzamos mellékutcában álló parkolóház, aminek ötödik emele a Hirmeré. A belvárosban több is van, a belváros korántsem autómentes, ennek ellenére a sétálóuták úgy vannak kialakítva, hogy kb. másfél kilométert lehet úgy megtenni, hogy nem látunk autót.

A belváros virágzásának másik titka, hogy Münchenben nagyon kevés a pláza: a külső kerületekben található egy-kettő, ahol inkább az elővárosokban lakók vásárolnak. Viszont bent nemcsak elegáns üzletek, hanem szép passzázsok is találhatók, mint a képen látható Kaufinger Tor nevű átjáróház.

A passzázs bejárata. Érdemes megfigyelni, hogy minden képen mennyi ember van.

...fogalom: még azok is ismerik a Dallmayer kávét, akik amúgy még az illatát is utálják (pl. én). Nos, ez a Dallmayer cég székháza és üzlete a Dienerstrassén. A csemegekereskedést , ami nemcsak az itthon ismert kávét, hanem mindent forgalmaz, ami ehető-iható, a ráktól a sajton át a borig, 1700-ban alapították. Üzlete szinte olyan népszerű, a turisták körében, mint a Deutsches Museum.

A "shoppingolás" után egy kis építészet: az Alter Hof, a régi királyi vár. A 15 században költöztek a Wittelsbachok a szomszédba, a Residenzbe (aminek épületéről és reneszánsz kertéjről két poszt is lesz). A háborúban az együttesből szinte semmi nem maradt, ma irodák és üzletek működnek itt.

És ide költöztek: a Residenz, annak is  a Königsbau nevű szárnya (1825-1842, Leo von Klenze), ami a firenzei Palazzo Pitti mintájára készült. Az épület-amiről egy másik rendhagyó poszt fog szólni-a háborúban legalább annyira megsérült, mint a budai vár. Mégis teljesen újjáépítették.

A város egyik forgalmas csomópontja, az Odeonsplatz, ahol négy metróvonal (3/6, 4/5) is találkozik. Ide néz a Residenz másik homlokzata, és itt van királyi (korábban választófejedelmi) temetkezőhely, a Theatinerkirche is (1662-1675, Augustino Barelli). A templomot Henrietta fejedelemné alapította, mikor 1662-ben egészséges fiút szült. Bel oldalt pedig a Feldherrnhalle (hadvezérek csarnoka) látható, ami szintén firenzei mintára épült: a Loggia dei Lanzinak szinte hasonmása (1841-1844, Friedrich von Gärtner). A Feldherrnhalle tengelyéből indul a négy királyi út egyike, a Ludwigstrasse, aminek forgalmaát a tér előtt keresztben haladó körút vezeti el.

A Konen áruház áramvonalas épülete a Sendlinger Strassén...

...és vele majdnem szemben a német barokk egyik legjelentősebb épülete: az Asamkirche (1733–1746, Asam testvérek).

A müncheni belváros jó példa arra, hogy hogyan kell élő, kellemes, gyalogosbarát városközpontot kialakítani, ami teljesen mentes az átmenő forgalomtól, ugyanakkor a kocsival érkező vásárlók számára sem elérhetetlen. Ugyanakkor itt nem csak vásárolni lehet: olyan műemlékek, templomok, paloták és polgárházak láthatók itt, amik miatt az idegenforgalom is jelentős.

A bejegyzés trackback címe:

https://taj-kert.blog.hu/api/trackback/id/tr371657477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Indítom a stoppert, hogy lássam mi mikor érkezünk erre a színvonalra. Köszi a mai cikket (igaz, a felét már néhány napja elolvastam)!
München csodálatos!
süti beállítások módosítása