Az egyik legérdekesebb bécsi metrómegálló, a "Stadtpark".

Az előző bécsi posztban már szó volt az egykori Stadtbahn, vagyis városi vasút egyik vonaláról. A rendszert a hatvanas években integrálták az akkor kiépülő metróhálózatba (négyes, hatos valamint 45-ös számmal), de jellegzetességei ma is felismerhetők. A századforduló idejére Bécs kétmillió lakosával a világ negyedik legnagyobb városa lett. Emiatt nagyon megnövekedett a forgalom, valamint a távolság a lakóterületek és a munkahelyek között. Hosszas tervezés után 1892-ben kezdték meg az építkezést-nem aprózták el, egyszerre kezdték el mind a három vonalat! Az első szakasz átadása hat év múlva, 1898 májusában volt, 1901-re már kész is volt a teljes hálózat:

A hálózat rendkívül jól megtervezett: a Wiental-Donaukanallienie (zöld) a folyóvölgyben halad, megkerüli a belvárost, majd az északi kerületekig halad. Legnagyobb részben bevágásban, a belvárosban kéreg alatt halad (ez ma a négyes metró). A Gürtellienie (barna) a külső körút (ami magyarul övet jelent) halad magasvasútkén majd bevágásban. (ez a mai hatos metró) A Vorortlienie (kék) az külkerületeket köti össze (ez a mai 45-ös S-Bahn). Sajnos a hatvanas években, mikor a metróhálózatot kiépítették, több állomást is átalakítottak-ez az az időszak, amikor a szecesszió nem volt elismert. Kép forrása.

Van mire büszkének lennünk: a bécsi hálózat nem volt olyan modern, mint a budapesti földalatti, ugyanis gőzvontatással működött. Emiatt nem lehetett zárt állomásokat kialakítani. Kép forrása.

A rendszer talán legnagyobb értéke építészeti kialakítása, a tervező ugyanis Otto Wagner, a szecesszió egyik legismertebb alkotója volt. Tervei szerint épült fel harminchárom állomás, valamint 15 híd és viadukt. Az állomások típustervek alapján készültek, két kivétellel:

Az egyik a Karlsplatz-i állomás ikerpavilonja (a képen csak az egyik látható). Forrás

A másik a Hietzing-i állomás épülete. Ez a Schönbrunni kastélyt kiszolgáló "udvari" megálló, ezért kapott díszes kialakítást. Kép forrása.

A "típustervek" alapján épült állomások is szépek, a szó itt tényleg egyformaságot jelöl. Ezeknek három fő típusa van. Az egyik a föld alatti állomások bejárati épülete:

A "Stadtpark" állomás. Ugyanígy néz ki Kettenbrückenstrasse,  Ober St. Veit vagy több állomás bejárata a mai négyes vonalon. A címlapképen látható ennek az épületnek a háta, ahonnan már következtetni lehet a célszerű kialakításra: az előcsarnokból nyílnak a pénztárak és a mellékhelyiségek. Két oldalt vezet le a lépcső a -1. szinten lévő peronokhoz.

A megállók (már amelyiken nem építették át a metróhálózat kialakításakor) úgy néznek ki, mint egy békebeli vasútállomás: öntöttvas oszlopok, mintás padlóburkolat.

A másik a típust a Gürttellinie, vagyis a mai hatos vonal mentén lehet megtalálni. Ezek magasvasúti állomások:

Az egyik magasvasúti megálló az Alserstrasse állomás. Kép forrása.

A Josefdtädter Strasse állomás belseje. A kép háttérben látszik a "bécsi nyolcker", vagyis a Josefstadt temploma, ami mutatja, hogy a századfordulón szívbaj nélkül vezették el a magasvasútat a historizáló templom előtt. A képen az is látszik, hogy ez a vonal felsővezetékes. Kép forrása.

Otto Wagner tizenöt önálló alkotásnak minősülő hidat tervezett: az egyik legjelentősebb a Wien-folyó fölött, ahol a vonal átfordul a Wien-völgyből a Duna partra.

A másik a Wientalviadukt, ahol az egykori Gürtellinie keresztezi a Wien-folyót és a Wientalline-t. A híd érdekessége, hogy alig lehet egyben felotózni, ugyanis íves. Kép forrása.

A magasvasút igényesen kialakított viaduktja. A nyolcvanas évekre a Gürtel eléggé lezüllött, pl. több házba is önkényesen drogfüggők költöztek. A viadukt ívei alatti helyiségek nagy része üresen állt, vagy raktárak működtek bennük. A kilencvenes években a "Gürtel Plus" program keretében rehabilitálták az útvonalat, akkor újították fel a vonalat és létesítették az üzlethelyiségeket, kávéházakat, éttermeket-a sínek alatt. Kép forrása.

A Gürtel rahabilitációjának egyik legfontosabb eleme az új városi könyvtár (Büchereien Wien) idetelepítése volt. Az épületet a metró fölé építették, ugyanis ezen a szakaszon a vonal-követve a város terepének változásait-már bevágásban halad. A képen szintén egy Otto Wagner típusépület, a Burggasse-Stadthalle állomás látható. Forrás

A "bécsi KöKi", vagyis a négyes metró Hütteldorf-Hacking végállomásának belseje. Ez a harmadik típusú állomásépület. Bécsben már száz éve tudták, mi az az intermodális csomópont: a végállomás egyben vasúti pályaudvar is, itt mennek át a Münchenbe tartó vonatok. A mai várostervezőknek csupán annyi volt a dolguk, hogy felépítsenek egy gigantikus p+r parkolóházat.

A négyes vonal másik végállomása, Heiligenstadt (ahol a Karl-Marx-Hof található) szintén nagyvasúti állomásként is üzemel. Nos, valahogy így kell megoldani a korszerűsítését egy régi állomásépületnek.

A hálózat harmadik vonala, a Vorortlienie amellett, hogy összekötötte a külkerületeket a fejpályaudvarok között is kapcsolatot teremtett (mint a pesti körvasút). Ennek ellenére 1932-ben megszűnt a személyszállítás, és 1936-ban felszedték az egyik vágányt. A vonalat csupán 1987-ben adták át újra a forgalomnak. Az itteni állomások is Wagner tervei szerint épültek. Kép forrása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.