"Így múlik..."- Aranyosmeggyes várkastélya
2011.04.29. 01:00
Egyelőre még nincs "ilyen lett" kép...
Aranyosmeggyes a történelmi Magyarország egyik legszebb, legjelentősebb reneszánsz épülete-volt. Az elvileg kétemeletes, zárt udvaros várkastély legközelebbi "rokona" nem is Erdélyben-Partiumban, hanem a bodrogközi Pácinban található. Míg azonban utóbbi kiváló állapotban várja a látogatókat, addig Aranyosmeggyes napról napra pusztul.
A várkastély a XVII. században. A külső védműveket leszámítva úgy ahogy van épen maradt- a második világháborúig. Kép forrása.
Az épület eredetileg a közeli Nyírbátorból származó Báthori család birtoka volt. 1630-ban örökölte Lónyay Zsigmond, aki felépíttette a reneszánsz várkastélyt. Később "kézről kézre járt" az erdélyi arisztokrata családok között: Wesselényiek, Bethlenek majd Telekiek birtokolták. A második világháborúban súlyosan megsérült (egyes források szerint német lőszerraktár volt itt, ami felrobbant), azóta gazdátlanul áll. Erdély (illetve a Partium) egyik legjelentősebb épülete szégyenszemre tető nélkül áll már 66 éve, a reneszánsz kőfaragványok az udvaron hevernek, a boltozatok beszakadtak...
A főhomlokzat az árok hídjáról.
A főkapu. A címert ellopták, a kőkeret esik szét...pedig egy szép reneszánsz alkotás, Kolozsvárott, Nagyszebenben és Szászországban látni hasonlókat.
Anno Domini 1630...
A kaputorony. Még kivehető a pártázatos oromzat téglafalazása.
A kapualj. Már az előző képen is látszott, hogy valószínűleg nem ez az eredeti járószint. Ha egyszer lesz felújítás (ha addig nem dől össze az épület), egy kisebb domb törmeléket kell kihordani.
Az oldalsó és hátsó szárnyak egyre inkább emlékeztetnek a "klasszikus" magyar várromokra.
Faragvány a csalánosban...
Az első emeleti (!) teremsor. A boltozatok felett már kisebb bodzás (Sambucus nigra) nőtt.
A második emelet boltozatai már teljesen leszakadtak.
A környezetről sajnos nem lehet sokat mondani. Bizonyára volt az épület körül valamiféle reneszánsz kert, de annak nyoma sem maradt. A földbástyákon és az árokban most akácos van.
Ajánlott bejegyzések:
-
"Építési napló", Ferenciek tere I. - 2013. január 13.
-
Erkély-zárterkély-zárt sarokerkély. Székesfehérvári posztsorozat V.
-
"Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok. Székesfehérvári posztsorozat IV.
-
"Ilyen volt..." Felújítás előtt a Ferenciek tere
-
Az ördöglovas birtokán: Bajna, Sándor-Metternich kastély-Frissítve!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vajk
Másutt valahogy jobban odafigyelnek a régi korok értékeire, emlékeire.
Nem tudom, hogy volt-e valahol olyan barbarizmus, mint amit a budai vár felújítása címszó alatt műveltek...
Számomra a nyaralás az, ha mindig újabb és újabb szépséges magyar helyeket ismerhetek meg.
'99-ben "szétfényképeztük" ezt a kastélyt, az akkori állaoptához mérten semmi romlást nem látok, igaz, akkor még nem voltak a homlokzati kőkeretek gerendázattal megerősítve.
Egyébként - kövezzetek meg - ez nekem így izgalmas, felújítva sokkal unalmasabb lenne. Ez történt a bonchidai kastéllyal is. Felújították és eltűnt a bája.
Köszönöm. Figyelmetlen voltam, hisz úgy is kezdődött az írás, hogy a "történelmi Magyarország"..
"ez nekem így izgalmas, felújítva sokkal unalmasabb lenne"
Csakhogy így egy idő után nem lesz, ami izgalmas maradjon.:( Egyébként is tragédia, ami általában a határontúli, a helyi magyar közösség identitását is megtartó magyar vonatkozású műemlékekkel történik, és főleg a szórványmagyar vidékeken menthetetlen a helyzet.:(
A történelemmel nem szembeszállni kell - ez csak egy fogalom, ami speciel az egyik szakom lett:) -, hanem alakítani. Az alakító tényezők egyik legfontosabbikát pedig ezesetben úgy hívják, nemzeti összefogás, de akár úgy is fogalmazhatnék, hogy kiszolgáltatott testvéreink felkarolása. Az Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei például Borberek templomát mentették meg védőtetővel, de a Teleki László Alapítvány keretében is utolsó utáni pillanatban mentettek meg jónéhány magyar vonatkozású műemléket. (Böjte Csaba atyáról nem is beszélek, hihetetlen hegyeket mozgat hittel, szeretettel és kitartással.) Hadad gótikus temploma azonban az alábetonozás ellenére is repedezik, a magyarság pedig kétségbeejtően elöregszik, elvándorol, asszimilálódik és fogy. Tulajdonképpen 22-es csapdája, hiszen minél kevesebb magyar van, annál szegényebb és kisebb a gyülekezet, ami fenntarthatná a templomot, aminek magyarokhoz köthető művészi értéke és identitásmegtartó ereje a hittel együtt így előbb-utóbb megszűnik. Viszont ha mi, anyaországiak - akik sokszor inkább csak mostohák - segítünk abban, hogy magyarul tanulhassanak, helyben maradhassanak/dolgozhassanak és műemlékeik is megmaradjanak, amiket magyar turisták tömegei kereshetnek majd fel, akkor a határontúliak meg- és főleg helyben maradására is nagyobb esély kínálkozik majd.
keditt.wordpress.com/2010/09/04/mit-er-egy-baro-ha-fugadi/
Igen, Bályokon például lehet, hogy visszakapják a kastélyt a Károlyiak, ami egyébként még teljesen helyrehozható, nagyrészt csak a vakolat mállik le róla. Demsuson ugyanakkor omlanak össze az 1944-ben elhagyott épületek, hiszen Hátszeg vidékén gyakorlatilag már nem is él magyar, a birkalegelővé degradálódott alvinci reneszánsz kastély sorsát pedig nyilván nem is kell említenem. Erdély Széchenyijének, gróf Mikó Imrének szülőhelyén, Zabolán, a Mikes-kastély kertjében viszont jómagam is találkozhattam Gregor Roy Chowdhury-Mikessel, aki azóta feleségével, a még a metrón is reklámozott Ugron Zsolnával együtt ad ki szobát a visszakapott kastélyban. (Akkor azonban még egy kicsit kínos volt számomra a találkozás, mivel még a kastélypark sem volt látogatható, így csak besettenkedtem a nyitott kapun át, mert nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le legalább távolról a kastélyt, ami a gyönyörű park közepén rejtőzött.:))
És akkor még lehetne sorolni a pozitív és negatív példákat más területekről is. Kárpátalján például az elhagyott szentmiklósi kastélyt egy festőművész próbálja négyzetméterenként helyrehozni, Dolhán viszont hiába működik tüdőgondozóként a kastély, így is elég lehangoló az állapota.
Itthon viszont meglepetten láttam a hírt, hogy az eddig sem veszélyeztetett állapotú sümegi várat az első szintig rekonstruálják.:) A barokk kastélyok és a náluk is fiatalabb, megőrzésre mindenképpen érdemes, műemléki védettségért kiáltó épületek esetében viszont nem látok ilyen körültekintő figyelmet, még a lakóhelyem közelében lévő szecessziós villára is lehet, hogy bontás vár.:(
www.lesencetomaj.hu/helytortenet.htm
