Park a Temze partján: Victoria Embankment Gardens, London
2010.04.19. 15:17
Nos, valahogy ilyennek kell lennie egy világvárosi parknak... A Henry Fawcett emlékkút mögötti futónövények a metrót rejtik.
A Victoria Embankment, vagyis rakpart ("padozat") kialakítása a XIX. század egyik legnagyobb londoni mérnöki beavatkozása volt. Régi metszeteken és képeken látható, hogy a partvonal szabályozatlan volt, a középkorias város minden szennyét a folyóba eresztették, az épületek a parton álltak, közöttük nemesi paloták kerjei nyúltak le a Temzéhez.
A szabályozatlan partvonal egy idealizált (és szagtalan) képen, középen a York-palota kapujával. A kapu most a parkban áll. Forrás
A rakpart metszete. A létesítmény a Blackfrairs ("feketebarátok") hídjánál kezdődik, elhalad a Temple előtt, majd a Waterloo-híd alatt, a Charing Cross hídja alatt, és egészen a Parlamentig tart. Ennek folytatásán "ül" a Victoria Tower Gardens. Az építkezés 1862-ben kezdődött, Sir Joseph Balzalgette tervei szerint. Amint a képen látható, a kő homlokfal mögött helyezték el a közműalagutat, és beljebb építették ki a metróvonalat. Az építkezés végéig, 1870-ig 89 000 négyzetmétert nyertek a folyótól. Végül a "tetőn" parkot, sétányt és utat alakítottak ki. Kép forrása
Sétáljunk végig a rakparton a híres Somerset-háztól az Embankment metróállomásig!
A ház, vagy inkább palota bejárata a Strandről nyílik. Mint az utca neve is mutatja, voltak korok, mikor a Temze még szeszélyesebben folyt. Maga a Somerset-House London egyik legszebb palladiánus épülete, Sir William Chamers tervezte Somerset megye grófjának 1775-ben. Nevezetessége, hogy itt van a brit anyakönyvi levéltár, ahol meg lehet nézni az összes anyakönyvi kivonatot, 1836-tól. Az udvara is nagyon szép, de sajnos szabadtéri színpad takarta 2009 nyarán.
Azért a kútszobrot le lehetett kapni...
A palota "hátsó" homlokzata már az Embankmentre néz.
És ezt lehet látni a teraszról: kétszer kétsávos út, parkolósávval, mellette széles járda platánsorral (Platanus X hybrida).A mellvéden öntöttvas kandeláberek. A Waterloo-híd alatt áthaladva már meg is érkeztünk a híres-neves Savoy szállóhoz:
...ami éppen állvány alatt volt. A szálloda a mellette álló kápolnáról kapta a nevét. Azt pedig Provance-i Eleonóra királyné nagybátyjáról, Peter, Savoya-i grófról nevezték el, ugyanis ez volt a magánkápolnája. Az épület, bár a palotát lebontották mellőle, ma is megvan, szerényen húzódik meg a luxushotel és az irodaházak mellett:
... a kép előterében állványszállító teherautó látható.
A parkba visszatéve mintha egy dzsungelbe tévedtünk volna. Hiába, az angol csapadékviszonyok...
Lord Cheylersmoore emlékkútja.
A folyó felőli oldalon szinte áthatolhatatlan növényfalat alakítottak ki, ugyanis emögött van a metró szellőző-világító aknája. Persze aki nagyon kíváncsi,megnézheti (sajnos nem lehet látni sok mindent, hallani viszont annál inkább).
A fák mögött a metró "félig kilátszó" alagútja. Építésekor még gőzvonatatású volt, ezért ahol lehet, természetes szellőzése van a régi vonalaknak (ez a Circle és District vonal). A századfordulótól már nyomasztóan mély és szűk vonalakat építettek, ezért kapta a Tube nevet, ami szerintem egyáltalán nem hízelgő...
A fák mögött már látszik a Cleopatra's Needle, vagyis Kleopátra tűje. Idekerülésének igazán "csodálatos" törénete van: Napoleon három obeliszket nézett ki, hogy azokkal fővárosát díszítse. Az elsőt el is vitette, ma a Concorde-téren áll. A másik kettő a kikötőben maradt, ahonnan a győztes angol csapatok vezetője, Nelson admirális hozta haza az egyiket. A harmadik obeliszket az amerikaiak vásárolták meg, ma a Central Parkban látható.
Az obeliszk mellé egy-egy szfinxet is "szereztek". Az együttes a folyó partján áll, így elég nehéz fotózni (pláne, hogy a jelek szerint az összes londoni nagypapa ide viszi az unokáját).
Az Első világháború afrikai harcosainak és Robert Burns emlékművei. Érdemes megfigyelni, hogy a szobrokon nincs az a trutymó, mit nálunk "patinának" neveznek. Itt a szobrokat ugyanis mossák, ottjártamkor több emlékművön dolgoztak a városban.
A sétányok mellett, az éttermek között intenzíven fenntartott részek sorakoznak. Jobbra továbbra is látszik a metró "alig-alagútja".
A metróállomáshoz közeledve a park kiszélesedik, és egy elég nagy "rét" alakul ki. A fák fölött hatalmas art deco házak látszanak, mintha valahol Amerikában járnánk.
Virágágyás 1.: a "sárgák" szalmarózsák (Helichrysum sp.), a "sötétek" üvegcsalánok (Perilla frutescens), és rózsaszínű muskátli (Pelagonium zonale)
Virágágyás 2.: ez a "B" variáció. Itt piros muskátlik váltakoznak rézvirággal (Zinnia elegans), és itt is van üvegcsalán (meg az a nagylevelű, ami nem kukoricalevél, de-ciki, de ez van-nem jut eszembe a neve...)
"régi ismerős" a második képről: az egykori York House kertjének vizikapuja ma a park egyik dísze.
Már meg is érkeztünk a sokat emlegetett Embankment állomáshoz (kép forrása). Állítólag minden poszt végén kell írni tanulságot. Lehet nagyvárosi park is gondozott és intenzíven fenntartott. Ez a tanulság.
Kiegészítés: nos, valahogy így történik a "nyári szobormosás". A képen krími háború emlékművét tisztítják.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ja, és úgy látom az a teherautó az állványzattal együtt pixelt is szállít! :-)