Rossz hírek Pécsről...

2009.08.06. 19:00

Ma már londoni posztot akartam kitenni, de akadt egy kis gond a fényképekkel, másrészt egy elég megdöbbentő hírt olvastam az egyik legszebb magyar térrel kapcsolatban (kivételesen nem saját képekkel illusztrálva)

kép forrása

Amint látszik, a szobor elég jó helyen volt. Kiss György alkotása 1893-ból, és Szepessy Ignáczot, a felvilágosult püspököt ábrázolja. A megbízók a pécsi polgárok voltak...

Csak hát Pécs ugye "Európa Kulturális Fővárosa" lesz jövőre, így koncertek is lesznek. Gondolom, a koncertterem hiánya miatt (aminek ugye már lassan készen kéne állnia), itt is lesznek rendezvények. Csak hát a szobor... az eléggé útban lehetett.

Mindez az apróság nem zavarta az önkormányzatot, amúgy is mindjárt (aug 8-án) Placido Domingo koncert lesz, így elő a daruskocsival!

kép forrása

Természetesen a színpadnak minél előbb el kell készülnie, így a légkalapácsokat is be kell vetni-a magyar és az európai kultúra nagyobb dicsőségére...

    Nyoma se maradjon... (kép forrása)

Persze a szobrot nem semmisítették meg (azért még nem tartunk ott). Jelenleg a püspökség udvarára "menekítették", és az önkormányzat ígérete szerint felújítva új helyre kerül. A helyére meg szökőkutat építenek, ami fölé könnyen színpadot lehet állítani, hiszen jövőre tudjuk,..."jön a kultúra".

Lehet, hogy csak én látom ennyire felháborítónak a dolgot, de ilyenre tényleg nem nagyon van példa.

hogy mi a probléma ezzel?

- szerintem egy történeti térhez hozzátartozik a 116 éve ott álló szobor is. Elég nagy felháborodás lenne, ha például a debreceni főtérről elvinnék a Kossuth-szobrot...

- a szobor nagyon előnyös helyen volt, amint az az első képen is látszik. Rengetekg idegenforgalmi kiadványban szerepelt, Pécs egyik jellegzetességévé vált.

- az alkotás kiváló állapotban volt, körülötte gyönyörű virágágyások voltak

- a pécsi Dóm tér nem koncerthelyszín. Nincs olyan hagyománya, mint Szegeden. Rendben, most még Domingo, de ki tudja, ki fog fellépni azokon a deszkákon?

 

A Múzeum kertje

2009.07.26. 21:10

Mostanában egyre több helyen hallani a Múzeumkert elszomorító állapotáról. A hely gyakorlatilag parkolóvá vált, a növényállomány finoman szólva is vegyes, és tulzottan sűrű.  Az értékes szobrok takartak, és méltatlan környezetben vannak. Pedig nem volt ez mindig így:

 Hans Götzinger vízfestmény a kertről...

Az egyik első posztban már bemutattam a dégi kastély kertjét. A kastély a múzeum "kastélyváltozata", és a park is valószínűleg Pollack műve. A Budapest-folyóiratban olvasható, hogy a nagy építész (aki kertépítész is volt) a múzeumhoz is tervezett kertet: a területet három oldalról kerítéssel vette volna körül, a mai Pollack Mihály tér fel árkádos kőtár (lapidárium) nézett volna. A kerítést kis kapuépítmények szakították volna meg a két mellékutca felől. A tervek megvalósítása pénzhiány, majd a forradalom miatt elmaradt, végül 1855-ben kezdődött meg a rendezés Petz Ármin tervei szerint, és 1865-ben végre felépül az Ybl Mikós tervezte kerítés. 

Éppen a Baross utcában volt dolgom, mikor a 32-es Gyalogezred emlékműve előtt egy igen szépen kialakított virágágyást vettem észre. Az Urbanista blogon nemrég felvetődött hol van Budapesten "képes virágágyás". Jelentem, többek között a Baross utcában, jobban mondva a Harminckettesek terén.

A gondosan kialakított ágyást elég nehéz észrevenni, mert-ellentétben a szokásos kialakítással-nem döntötték meg. Kár, mert igazán szépen sikerült. Az emlékmű főalakja szokatlanul dinamikus (kézigránátot hajító gyalogos), és elhelyezése is nagyon jól sikerült: pont a Nagykörúttal szemben áll, de nem a Baross utca tengelyében (ott a templom van). Ennek ellenére elég észrevehető, még a villamosból is.

  • Annának és Reteknek, akik jogosan felvetették, hogy kevés a kortárs kertépítészeti poszt a blogban.

Már szinte közhely, hogy Budapesten sajnos nagyon kevés a zöldterület. Hogy lehet ezen változtatni? A legtöbb helyen még utcafásításra sincs mód, annyira sok a parkoló autó és olyan keskenyek az utcák. Lehetne tömbelsőket kialakítani, esetleg egy-két tömböt lebontani, és helyén parkot kialakítani. De ezt elég nehéz kivitelezni egy olyan városban, ahol egy kidőlt korlát helyreállításához is hónapok kellenek.

Ferencváros viszont régóta híres arról, hogy szembemegy a fővárosi trendekkel: 2008-ban két telken, az Üllői úti Örökimás-templom mögött, a Tűzoltó utca 36-38 szám alatt kialakították a zsidómentő apácáról (pontosabban Szociális testvárről), Salkaházi Sáráról elnevezett parkot (viszont kicsit furcsa, hogy a parkban az ötvanhatos hős, Angyal István szobra áll...)

A park az utca felől. Jól látszik az Angyal István emlékmű (Szórádi Zsigmond, 2009), az Örökimadás templom kertje és tornya (Aigner Sándor, 1908). Jellemző módon a park tervezőjéről sehol nem írtak...

Nehéz téma...egy arborétumot bemutatni, ahol többszáz taxon található, és ráadásul az "író" kötődik is a helyhez...az itt lévő növények "tananyagok", ugyanakkor-milyen szerencsések is vagyunk mi!- elég kellemes környezetet nyújtanak, nemcsak a hallgatókan, hanem a környék lakóinak is.                                                                      Az egyetem története elég kalandos: 1860-ban alapította Entz Ferenc Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet néven, majd hihetetlenül sok nevet viselt (pl. Magyar Kir. Kertészeti Akadémia, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, stb, stb.-kb. 15 neve volt...). Az arborétum két részből áll: a Ménesi út választja el a felső és az alsó kertet. Az előbbi a régebbi: a századfordulón kezdték kiépíteni Räde Károly, míg az alsót a háború után Nádasi Mihály tervei szerint.                       

A K épület (Balázs Pál, 1970) a bejárat felől. A magyar agráregyetemek mind így néznek ki. Ugyanis a szakminiszériumhoz tartoztak, akik Iparterves tervezőket alkalmaztak-akik gabonasilókhoz, gépállomásokhoz és malmokhoz voltak szokva...Az épület egyébként meglepően praktikus: jól elhelyezett könyvraktár, jó díszterem, stb.

 

...nem nagy terület. Tulajdonképpen egy feltárt tömbbelső. Mérete nagységrendekkel kisebb nemcsak az angolszász, hanem a többi pest-budai kampuszoknál is (BME, Corvinus Budai Kampusz). Mégis egészen különleges hangulata van: épületeit a magyar építészet legnagyobbjai tervezték, a város közepén fekszik, mint egy oázis. Igaz, jelenleg megkopott oázis: növényállománya beteg, elöregedett, és bizony a növényalkalmazás sem volt a legmegfelelőbb. Ennek ellenére a kertből sokat, sokkal többet lehetne kihozni, hiszen az épületek gyönyörűek, és nívós szobrokat is láthatunk.

A kert a körút felöl nem látható. A központi és az A épület között van a bejárat, ott állva lehet sejteni, hogy "van bent valami".

Elkészült az ELTE (a régi Műegyetem) épületének felújítása a Múzeum körúton. Retekblog barátunk két posztot is szentelt a Gólyavárnak, illetve a körúti csodának (irónikusabban a " Zsolnay-bemutatóteremnek"). Én a eredetileg a Trefort-kerti poszthoz készítettem képeket, de hamár... Azt korábban is tudtam, hogy a második emeleti ablaksor fölött a mérnöki-természettudományos ágakat megszemélyesítő kerámiaalakok ülnek, azonban eléggé piszkosak és ápolatlanok voltak szegények. Most azonban lehetőségem volt szemügyre venni "őket" (bár lehetősége mindenkinek van! Tessék felemelni a fejeket és hunyorítani!):

 A "család" messzről. Bizonyára mindenki ismer mérnökdinasztiákat. Na de hogy egy 18+6+6+4 tagú (és egyébként nudista) család minden tagja mérnök-természettudós legyen, na azért az kis túlzás! Komolyan szólva: a Zsolnay-gyár mintakönyvekből dolgozott, így lehet, hogy az alakok meglehetősen hasonlítanak egymásra, sőt hármas és négyes "ikrek" is van köztük. A következő képeken látszik, hogy néhányuknak bizony angyalszárnya van...Ők minden bizonnyal a már elhunyt családtagok, de ők is ide jártak egyetemre.

Színezzünk!-Miskolc

2009.07.04. 18:55

Az utóbbi időben egyre többször merült fel bennem, hogy egy településen milyen fontos az épületek színezése (persze az ötlet nem "saját", hiszen építészeti-műemlékvédelmi könyvekben szinte mindíg szó esik erről a témáról). Elég megnézni az Oktogon "barackfagyi" színű házait,  és már érthető a probléma (lesz poszt a pesti színekről is).

Most azonban jöjjön egy pozitív példa-csoport, mégpedig egy olyan városból, ami sok mindenről híres (vagy inkább hírhedt), mintsem előnyös városképéről. 

Késő-eklektikus lakóház a Városház téren.

A folyamat-amint az a miskolci KÖH-iroda honlapján olvasható- akkor kezdődött, amikor a Miskolci Ingatlankezelő (MIK) Rt. pályázatot nyert a Széchényi utca-Városház tér homlokzatainak felújítására. A tervek elkészítésébe pedig bevonta az Örökségvédelmi Hivatalt, akik falkutatókat küldtek, és megállapították az épületek eredeti színét. Ezután készültek el a színezési tervek, és a városkép-láthatóan-előnyére változott (fagyit csak az emberek kezében látni:-).

 

"Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók."

Ady Endre: A Kalota partján

Fatornyos templomok, hullámos-teraszos táj, pártás lányok, pattogó legényes: Kalotaszeg az egyik legjellegzetesebb magyar tájegység.                                          

De mi lehet a titok nyitja? Mi lehet itt, ebben a pár faluban és határában, ami elvarázsolta-elvarázsolja nemcsak Kós Károlyt, Adyt, Jékelyt, Finta Józsefet, hanem megannyi látogatót és a gyakorlatukat ott töltő magyar és osztrák tájépítész-hallgatókat is? (A gyakorlat csak az egyik faluban, Magyarvalkón volt)

Magyarvalkó temploma napnyugtakor.

Kalotaszeg a Királyhágó és Kolozsvár között fekszik Kolozs megyében (Judetul Cluj), központja a korábban mazővárosi rangú Bánffyhunyad, de természetesen a megyeszékhely is fontos az itt élőknek. A "harmad vármegyényi" terület további három részre oszlik: a főúttól délre elterülő-magasabb fekvésű-Felszegre, az attól délre fekvő Alszegre, illetve az Almásmentére, ami a Szamosba folyó patakról kapta nevét. Eredetileg a Kalotaszeg elnevezés csak az első területet jelölte, ezért isvan  itt  némely falunak  "Kalota" előtaggal ellátott neve (Kalotaszentkirály, Kalotadámos). Szintén felszegi falu Magyarvalkó és Magyargyerőmonostor, ezek templomai kiemelkedően szépek és különlegesek. A terület magyar lakosai egy falu kivételével reformátusok.

Magyar növények? II. rész

2009.06.18. 15:26

Folytassuk Magyarország növényi szimbólumának keresését! Ezuttal nézzük az egyszikűek osztályába (Monocotyledonopsida) tartozó versenyzőket és egy igazi-kétszikű- növényföldrajzi különlegességet!

1. Magyar kikerics (Colchicum hungaricum Janka)

A növények latin neveinél csak ritkán szokott szerepelni a harmadik tag, vagyis a leíró botanikus neve, vagy annak rövidítése (legtöbbször az L., ami Linnét jelenti). Most azért tettem kivételt, mert a névadó-felfedező botanikus is magyar volt: Janka Viktor írta le először ezt a Szársomlyón élő virágot 1867-ben.

Előnyei:

Röviden: nagyon szép növény. Bővebben: képzeljük el, hogy egy enyhébb tél januárján, mikor még a hóvirágok (Galanthus nivalis) sem bújtak ki, a Szársomlyó hegye tele van a fehér, hatszirmú virágokkal. Bizony, komoly esélyes...

     

        forrás: flickr.com         

Még a forgalomból kivont kétforintosra is a magyar kikerics került.

Hátrányok:

Nevével ellentétben őshazája a Balkánon van, hazánkban csak a Szársomlyón él.

Anglia-rózsa. Franciaország-lilom. Németország-tölgy. Magyarország-?. Vajon van,  hazánknak olyan növénye, ami az ország jelképe, emblémája lehetne? Igaz, ha eddig ilyen szimbólum nem alakult ki, ezután sincs erre nagy esély. Vagy mégis? Keressük meg Magyarország botanikai jelképét!

Íme a lehetséges jelöltek, egyelőre a magas-és középmagas fák (MM, M) (a lista bővíthető!):

1. Fehérakác (Robinia pseudoacacia)

Előnyök:

Gyorsan nő, hamar 35-45 év alatt letermelhető, fája sokoldalúan hasznosítható. Indázó gyökereivel megköti a  futóhomokot. Illatos virágai nagyon jó mézelők. Erősen kötődik a magyar tájhoz (különösen az Alföldhöz) és olyan hőskorszakokhoz, mint a török utáni újjáépítés. Számos versben és dalban is szerepel (a Lilaakác című regény nem számít! Az egy másik faj).

Hátrányok:

Nem őshonos (ami nem baj-ne legyünk "növénysoviniszták"-de sokan utálják emiatt szegényt), Amerikából került Franciaországba, majd onnan hazánkba. Az első példányt Tessedik Sámuel ültette Szarvason. Agresszíven terjed, kiszorítja az őshonos, sokszor értékesebb társulásokat, mint pl. a síkivdéki tölgyesek, füzes-nyáras. Ezenkívül-ez szubjektív vélemény-nem a legszebb növény: pálhatövisei, szürkésfekete kérge, fekete hüvelytermése nem nyújtják a leszebb látványt.

Budapesten egyre több közterület újult meg az utóbbi évtizedben. Sajnos ezek a felújítások teljesen koncepciótlanok, és hihetetlenül rossz kivitelűek. Viszont a most következő projekt, a 2002-ben  elkészült Szabó Ervin tér-Reviczky utca-Ötpacsirta utca felújítás mindig is az egyik kedvencem volt.

A Trianoni békeszerződést/diktátumot 1920. június 4-én írták alá a (közhiedelemmel ellentétben) a Nagy-Trianon kastélyban. Politikai, gazdasági, lélektani, nemzeti hatásai közismertek. A szerződés, illetve az ennek következtében kialakuló revíziós mozgalmak hatására szinte egy új kertművészeti stílus keletkezett.

A stílusteremtő alkotás a budapesti Szabadság téren állt, ahol szinte egy "Haza templomát" alakítottak ki: a Honvéd utca tengelyében, a mai szovjet emlékműt helyén hatalmas kör alakú "Irredenta virágágyás" állt. A különféle színű virágok és a fehér kavicságy a régi és az új országot, a folyókat és a "Magyar hiszekegy" sorait mintázta (az együttes látható a nemrég a Youtube-ra felkerült színes amerikai útifilmben is).

A kertet bejáró sétánk a görög templomnál, a Monopterosznál ért véget. Ha lejövünk a dombról, erdősebb részhez érkezünk. A patak itt is követi utunkat, és annak egyik szigetén egy érdekes építményt, egy hatalmas kőpadot láthatunk. Elhelyezkedése csalóka, ugyanis jókora kerülőt kell tennünk, hogy a szigetre átjussunk (persze a patakon át is lehet):    

A pad felirata: "ahol állsz csupán erdő és bozót volt"

A padra leülve csodálatos látvány tárul elénk:

A magyar városok az előző századforduló óta hagyományosan gazdagok zöldterületekben, fasorokban. Közismertek a szegedi "Ginkgo-utcák", a balatonfüredi platánsor, Kecskemét csodálatos parkosított főtere.

Most azonban következzen egy kevéssé ismert példa, egy hasonlóan jelentős alkotásról:
Ameddig a szem ellát, ostorfák (Celtis occidentalis). Az út több kilométer hosszú, és végig hiánytalan a fasor.
 
 

Budapesttel kapcsolatban az egyik legelterjedtebb közhely, hogy nagyon kevés a városban a zöldterület. De vajon ez mindig így volt? Természetesen a válasz: nem. Az utcákat járva sok-sok egykori kert mellett megyünk el mindennap. Van amit beépítettek, másokat "csupán" leaszfaltoztak és parkolónak használnak. Ilyen a "másik" Károlyi-kert is a Pollack Mihály tér mögött a Múzeum utcában.

A város egyik legszebb neoreneszánsz épülete 1863 és 1865 között épült Ybl Miklós tervei szerint (A "Károlyi-palota" elnevezés elég megtévesztő Budapesten: van egy a Károlyi Mihály utcában, a Múzeum utcában-ez a Károlyi-Csekonics-palota-és a Múzeum utca és az Ötpacsirta utca sarkán is. Tehát ez egy negyedik). Az építtető Károlyi Alajos volt.

 

Természetesen egy palotához kert is kell, így megvették a csatlakozó Múzeum utcai telket is (a terület az építés idején még nem számított belső városrésznek, így nem volt teljesen beépítve.). Itt alakították ki a palota kertjét. Az archiv képen látható, hogy a palotához hasonlóan historizáló stílusú a létesítmény. Középen szökőkút, és négy gyepes-virágos parter látható. A területet fal övezi, amit csupán egy háromnyílású kapu szakít meg. A szomszéd klasszicista ház elé fedett ötnyílású hűsölőt elemtek, a két szélső ívben egy-egy szobor állt. A tűzfalat átalakították, szép vak-oszlopsort applikáltak rá (ez is bizonyára Ybl alkotása, engem a Clark Ádám téri tűzfalra emlékeztet). A felvétel a századfordulón készültetett a palota teraszáról.

Nemrég olvashattuk, hogy München lett a világ hetedik "legélhetőbb" városa. De mitől lesz egy település a világ egyik "legjobb helye"? Talán a kiváló közlekedés (8 metró, 8 gyorsvasúti vonal!) mellett az elképesztően sok zöldterület miatt is.

Kilátás a görög-templomból. Amit látunk a parknak csupán kb. a hatoda. 2008. október.

A címet olvasva biztosan sokan kételkednek, hiszen "közmegegyezés" van arról, hogy a Central Park a világ legnagyobb városi zöldterülete. Pedig nem az: az Englischer Garten 4,17, míg amerikai társa "csupán" 3,4 km2 területű (a Városliget kereken 1 km2, vagyis 100 ha.-és ebben az intézmények (Széchenyi fürdő, Vajdahunyadvár) területe is benne van, a Margitsziget 0,96 km2 területű). Ráadásul a müncheni park "végtelenített": a városhatárnál beolvad a környező erdőkbe-mezőkbe.

A park déli felének térképe a wikipediáról. Jól látszik az Isar-folyó, a bal felső sarokban a királyi kert és a patakrendszer. Az is kivehető, hogy a parkon áthalad a Mitteler Ring, vagyis a város belső gyorsforgalmi-útja. A mostani poszt a terület harmadáról, vagyis a nagy sárga foltról és környékéről szól.

 Sok magyar tájképi kertben (konyhanyelven: "angolkertben") volt már szerencsém járni, de a dégi nyűgözött le leginkább. Talán azért, mert itt egyáltalán maradt kert, ugyanis a szocializmusban ennek a "kertbirodalomnak" "csak" egy részét parcellázták fel, a kastély is funkciót kapott (árvaház működött itt), így az ottlakók ahogy tudták gondozták, használták (és persze lehasználták). Az utóbbi évtizedben viszont pozitív folyamatok indultak el: megkezdődött a kert tudományos kutatása, kitisztították a gondosan megtervezett nyiladékokat, látogathatóvá tették a parkot a kastéllyal együtt (egy ilyen épület valóban alkalmatlan árvaháznak).

 

Maga a kastély 1810 és 1815 között épült Festetics Antal és felesége, Báró Spényi Amália számára Pollack Mihály tervei szerint. Az épület szinte hasonmása az építész főművének, a Nemzeti Múzeumnak. A megbízó házaspár mindkét tagja "műkedvelő" botanikus volt, így nem csoda, hogy nagy gonddal alakították ki a parkot. Jól jellemzi szemléletüket, hogy az épületből nem lépcső, hanem rámpa vezet le a kertbe, így a kapcsolat sokkal elevenebb:

 

Táj-kert

2009.05.15. 02:33

Már egy ideje tervezek egy olyan blogot, ami-remélhetőleg-jövendő hivatásomról, a táj-és kertépítészetről szól: kertekről, parkokról, fasorokról, "egyéb" zöldterületekről (arborétum, temető, stb.), tájakról, településekről. Valamint ezek fontos elemeiről: szobrokról, kutakról, kerti épített elemekől. És természetesen "A" növényekről.

Jó olvasást!

Szerző: aesculus

5 komment

Címkék: bevezető

süti beállítások módosítása